Szerda este rock és elektronika, szférikus hangok, csókolózó párok, és söröző srácok töltötték meg az a38 hajót. Zagarra már a középkorú nemzedék is összegyűlt.
A vízállás megfelelő, a szellő kellemes, tökéletes este egy kis zenei hullámzásra.
Szerda este kilenc körül még elég kevesen lézengtek az Artemovszk 38 hajó hasában. Karszalag fent, cuccok borsos áron a ruhatárban, indulhat az előadás. Most elmarad az olajos-sós illatfelhő. A legutóbb mozitermet idéző masinával, egy popcorn géppel bővült a hajó kelléktára. Most azonban nincs friss pattogatott kukorica...
Untuk a nagypapáskodást és a nemivást
E tragédiáról azonban meglepően hamar elvonja a figyelmünket a Presszó Tangó Libidó, kik így nyilatkoznak magukról: “Zenénk a '20-'40-es évek poszttranszcendens poptrendjének megfelelően sanzonos, reggis, rákendrollos alapokra épül. A tangóharmonika-trombita-ének/gitár alkotta trio 2007-ben basszusgitárossal és dobossal egészült ki, akik többek között a ska vizein is eveznek, és szintén unták a nagypapáskodást, meg a nemivást.”
Pergő ritmusaik laza sorokba rendezik az ugrálva gyarapodó nagyközönséget. Elsőre furcsa kezdésnek tűnt a táncra hívó hangzás. De működött, hisz egy magyar nem csak részegen táncol. A Presszó Tangó Libidó pedig nem csak a lábunkhoz szól. Kelet-közép-európai emberek, dekadencia, és egyéb társadalomkritikus témák ihlették a keserédes szövegeket: “Nincs testvériség, nincs egyenlőség...büszke vagyok, hogy nem szavaztam...van bennem dekadencia”.
A Kispál és a borzon nevelkedve, Gogo Bordello bővérűségével húzzák a tangóharmonikát, és fújják a trombitát. Jó kis banda! “Jók a vonalaid drágám, nekem meg gyengék az idegeim édes. Nem bírom fékezni magamat”- dúdolja Kabai Viktor. S én sem bírom magamat fékezni, hamarosan a lábaim vették át az irányítást...
Szférikus hangok és cinetripes világ
A Zagar kisebb átállás után háromnegyed tizenegy körül csapott húrok közé. A nézőtér ekkor már zsúfoltan hömpölygött a pszichedelikus zenei hullámokon. Sok-sok kék, hangulatos reflektornyaláb tördelte a dallamokat. A trip-hop-szerű nyitást követően, néhol rockos, néhol elektronikus vizekre evezett a banda. Európai fellépések, nemzetközi díjak ide vagy oda, Zságer Balázs és bandája még mindig nagyon laza és tökös.
A közönség közben egyre gyűlt, és átalakult. A Presszó Tangó Libidó alatt még a tinédzserek voltak erős túlsúlyban, most viszont a közönség sorainak hézagait feltöltötte a középkorú nemzedék. Szférikus hangok, csókolózó párok, söröző srácok. A banda ismét hódított egyszerre kemény, és lágy, katartikus gitártépésekbe torkolló, ugyanakkor bódítóan simogató világával. Bársonyos küzdelem, buja űrháború, és egyéb abszurd szóképeket szül a zene a fejünkben, miközben meglepően zimankóssá vált a hangulat a dunai hajó belsejében.
“Fáztok?”- kérdezte Balázs is a színpadról. “Ha igen, lehet szambázni!” Az akrobatikus ugrásoktól a kígyómozgásig mindenki máshogy küzdött meg az alacsony hőmérséklettel, és a kérlelhetetlenül zúzó, sodró ritmusokkal. A show közepe táján elhangzott egy gyanúsan jó szám, amiről Balázs csak annyit árult el, hogy majd az új lemezen lesz hallható. Fellépésüket pedig a Wings of love című underground slágerrel zárták negyed egy körül.
Bergi és a Final Cut Bodies (alias Fodor Attila) voltak az utolsó fellépők. Fodor Attila zenei világa a minimál techno-tól a tánczenéken át az experimentál elektronikáig terjed, beleértve a dub, a headz, a broken beat, house, techno, electro, breakbeat elemeit, igazi cinetripes világ. A dj-k izgalmas zenei hangzásokat, stílusokat mixeltek össze. A kísérletezőkedv és az újszerűség jegyében hajnalhasadásig nyomták a partit.
