Még mindig a fedélzeten

Ijedtségre, kapkodásra azért semmi ok, néhány nap, és persze számos jó film van még hátra, az esemény április 18-áig tart. A látogatók érdeklődésére számot tartó filmek igyekeznek olyan színes és változatos csoporttá rendeződni, hogy mindenki megtalálhassa a kedvére valót. Ez sikerül is, a széles paletta számos csemegét ígér, melyek közül egyik-másik külön kiemelhető bizonyos szempontok szerint.
A különös animációs alkotások után kutatók figyelmébe ajánlható a Metropia és a 9 című skandináv, illetve amerikai alkotás. A két film egyike sem gyermekeknek szól, de a játékosság más-más formái nem hiányoznak belőlük. A rokonságot kettejük között a korszerű, szemet gyönyörködtető számítógépes technika és a történet apokalipszis utánra való helyezése biztosítja. A megközelítés viszont homlokegyenest különbözik. A Metropia hőse egy furcsa férfi, aki kételkedni kezd az őt körülvevő, Orwell 1984-ét idéző világban. A sztori komorságához, és a film filozofikus hajlamához szerencsésen párosul egy sajátos, visszafogott humor.

Shane Acker filmje, a 9, melyről sokat elmond, hogy a produceri tevékenységek egy részét Tim Burton látta el, egy akcióban bővelkedő, kalandos mozi. Szintén nem nélkülözi a humort, de mindent elsöprő előnyét a történeten túl az a végtelenül izgalmas képi világ, határtalan fantáziára utaló látvány jelenti, melyben kis barátaink, a rejtélyes okból készült rongybabák vívják elkeseredett harcukat a félelmetes gép-szörnyekkel.

Élőszereplős filmek által ismerkedhetünk meg emberi sorsokkal, hol szomorú, hol szép, hol vicces történetekkel. A bőrön is áthatol a címe annak a holland filmnek, amely egy frissen elhagyott nőről szól, aki megrázkódtatásai után vidékre költözik egy romos házba, ahol maga is kísértetként viselkedve próbálja feldolgozni a történteket. Szép, kimunkált jellemrajz, kissé metaforikus látásmód jellemzi e filmet, ami által a kevéssé ismert holland filmművészet is közelebb kerülhet hozzánk. A 35 pohár rum Franciaországból érkezett, rendezője pedig Claire Denis. Négy ember kapcsolatáról szól, a főszerep pedig a leheletfinom rezdüléseké, amelyek hullámhosszán a film szereplői közé férkőzhetünk, bepillantást nyerve gondolataikba, motivációikba. A felszínesség kizárva.

A bűn serege történelmi viharok közepébe kalauzol. A helyszín Franciaország, melynek náci megszállása alatt csak néhány elszánt bevándorló meri felvenni a harcot egy örmény költő vezetésével. Esélyük nincs sok, de a szeretet, a megalázottság, az igazságérzet hamar csapattá kovácsolja őket. A felkutatásuk és leleplezésük pedig a francia rendőrség kényszer-feladata. Ez a szépen kivitelezett, megrázó történelmi film a karakterek egyéni motivációit, történeteit sem hagyja figyelmen kívül. Az Élet és halál városa szintén borús időkbe röpít vissza, a szörnyű nankingi mészárlást kínai és japán szemszögből is bemutatva.

Vidámabb vizek felé kormányozva tengerjárónkat izgalmas választás a japán Szimbólum, amely egy hazájában nagy népszerűségnek örvendő rendező, Hitoshi Matsumoto műve, aki az abszurd humor csúcsát ostromolja két párhuzamosan futó, majd összefonódó történetével egy névtelen rabról, aki a lehető legelképesztőbb módokon igyekszik szabadulni, illetve a pankrátorról, akit Éti Csigának hívnak.

Az Így ért véget a nyaram egy orosz film, ami már önmagában is érdeklődésre ad okot. A Búgócsiga, aminek sajnos már nincs több vetítése a fesztiválon, már megmutatta, hogy az orosz filmeknél bizony lehet meglepetésekre számítani. Ahhoz hasonlóan ez a sarkvidéken játszódó film is képes egyszerre beszélni komoly és komolytalan, megrázó és vicces dolgokról egyszerre komoly és komolytalan hangnemben. Ez a belső, finom disszonancia teszi megtekintésre érdemessé a filmet, de csak annak, akit nem untatnak gyönyörű, de hosszan kitartott, lassú áramlású képek. A látogató szintén északról, Finnországból érkezett. Míg az Így ért véget a nyaram szereplői két férfi, addig itt egy anya-fiú kapcsolatot találunk, az előbbihez hasonlóan elszigetelve a világtól, egy vadon-béli kicsi házban. Egyhangú életükbe egy különös, sebesült férfi váratlan látogatása hoz némi izgalmat, aki levelet kézbesít a börtönlakó apától. A fiú baljós sejtelmei azonban nem alaptalanok. Hihetetlenül szép képek áramlanak a finn vadonban a mesteri fényképezésnek köszönhetően ebben a szinte beszéd nélküli lírikus alkotásban.
A 17. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál tehát még nem ért véget, a következő napokban is van miből, és érdemes is válogatni. Továbbra is négy mozi várja a látogatókat, a részletes programról pedig a rendezvény hivatalos honlapján tájékozódhatunk. Továbbra is jéghegy-mentes, kellemes utazást mindenkinek!

Újra a fedélzeten: Elindult a 17. Nemzetközi Titanic Filmfesztivál