Vérfrissített vészívók

Igaz, a ma Drakulája már nem sokban hasonlít ősapáira, ehelyett a modern kor társadalmi-erkölcsi problémáinak ütőeréből táplákozik. A vámpírmítosz gyökerei az ősi időkre nyúlnak vissza: már az ókori görög és római mitológiában is megjelentek hasonló alakok. Odüsszeusz például az alvilágban bolyongva vér felajánlásával bírta szóra a holt lelkeket. A vámpír lénye a 18-19. században, a gótikus regény megjelenésével szivárgott be a köztudatba, a vámpír-irodalom legfontosabb műve pedig Bram Stoker 1897-es Drakulája lett.

Halhatatlanság a vásznon

A vámpírfilmek a horror műfajból eredeztethetők ,és nagy múltra tekintenek vissza, Friedrich Wilhelm Mornau Nosferatuja (1922) és Todd Browning Drakulája (1931) óta azonban sokat változott a vérre áhítózó figura. A témára épülő alkotások is sok alakváltozáson mentek keresztül az évek során. Megjelentek a női vámpírfilmek (például Báthory Erzsébet, a „vérben fürdő" uralkodó legendájával), és az erotikus vámpírfilmek, mint Tony Scott 1983-as, Éhség című mozija. Ebben a posztmodern vízióban, David Bowie és Catherine Deneuve főszereplésével, felmerül a vámpírlét és a szerelem kérdésének összeegyeztethetetlensége. A vámpírokat - a mostani Alkonyathoz hasonlóan - arisztokratikus lényként ábrázolja, akik ódon kastély helyett luxusvillában élnek, és előszeretettel hallgatnak komolyzenét. A Roman Polanski rendezte Vámpírok bálja, az akciódús Penge trilógia, a Budapesten forgatott Underworld, a drámai Interjú a vámpírral, mind-mind a dús vámpír történelem mérföldkövei, amelyeken ugrálva eljutunk a jelenbe. A lista szinte felsorolhatatlanul hosszú, ám nem lehet nem megemlíteni olyan filmeket, mint Az elveszett fiúk Kiefer Sutherlanddel a főszerepben, vagy Tarantino Alkonyattól pirkadatigja. Ma többek között az Alkonyat tini vámpírfilmje keltette életre ismét a szunnyadó mítoszt, igazi világméretű vámpírjárványt indítva útjára a tizenévesek (vagy akár idősebbek) körében.

Vér és erkölcs

Stephanie Meyer vámpírsorozatának első kötetét, az Alkonyatot 2008-ban vitte filmre Catherine Hardwicke. A mű a tinifilm, a románc és a horror műfaj elemeit vegyíti. A vegeteriánus vámpírcsalád az emberi társadalom erkölcseinek is meg akar felelni azzal, hogy nem ölnek, kisvárosban élnek, iskolába és dolgozni járnak. Edward Cullen, a vonzó vámpírfiú beleszeret a bájos emberlányba Bella Swanbe, de minél jobban kívánja őt, annál inkább szomjazik a vérére. Nagyon jó metafóra ez a kortárs tinédzser problémára, a testi szerelem iránti vágy és az attól való félelelem ambivalenciájára.

Hollywood mellett szerzői vonalon is felébredt a vérszívó ösztön, és a svéd Tomas Alfredson elkészítette tavaly az Engedj be! című filmet. A Stockholm külvárosában játszódó vámpírtörténet főhősei gyerekek, lényükben ártatlanság és gonoszság forr izgalmasan össze.
Az utóbbi években a filmek mellett megjelentek a sorozatok is, mint a Buffy, a vámpírok réme, az Angel, a Vámpír akták, az Egy vámpír naplója, a Holdfény vagy az Inni és élni hagyni. A sorozatok rajongótáborát főleg női közönség alkotja. Ennek oka, hogy a vámpír általában a rossz fiú megtestesítője. Betörése ellenálhatatlan küldetés, aminek a veszélye vonza a nőket.

Ki a gonosz és ki az áldozat?

A vámpírmítosz újabb feltámadásának talán egyik oka, hogy a film és az irodalom tökéletes szimbólumra lel benne az aktuális társadalmi problémák és a lelki frusztráltság kifejezéséhez. A vámpír vérre szomjazik és ezért erőszakosan behatol az emberi testbe. Erőszak és erotika, szerelem és halál egyszerre jelenik meg alakjában. Élőhalott, aki idegen ebben a világban, és azonnali kielégülésre vágyik, majd eldobja áldozatát, és már vadássza is az újat. Ezen jellemzők erősen párhuzamba hozhatók a felgyorsult „fast food" világgal, a társadalom instant vágyaival, és az érzelmeket háttérbe szorító törtető ambíciókkal.
Érdekes, hogy a legutóbbi moziban futó vámpírfilmben, A vámpírok korában már nem csak elvétve találunk vámpírokat, hanem mindenütt ott vannak. Olyan utópisztikus világba kapunk betekintést, ahol vérfertőzés útján mindenki vámpír és a levadászott emberek véréből, iparilag nyerik ki a társadalom fennmaradásához szükséges muníciót. A néhány természetes emberi lény pedig kis ellenálló mozgalmakba tömörülve küzd az életért.

Az ezredforduló elvadult világában a vámpírmítosz átfordult embermítoszba. Már nem vámpírnak, hanem embernek lenni ritka és különleges. A vámpírfilm körülbelül 100 éves történetében észrevehető, hogy az első művekben felépített hagyományok rombolódnak, átalakulnak. Hol van már a taszító külső, az ódon kastélyok, a fokhagyma és a kereszt? Ma vonzó, fiatal, vegetáriánus lények robognak a legmenőbb sportkocsikon.
Egyre inkább hasonlítanak hozzánk...