Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Amikor Sas Tamást a film címéről kérdeztem, azt mondta, nem szinglifilmet forgattok, a producerek azért választották ezt a címet, mert bíznak benne, hogy ennek a szónak van annyi tartaléka, hogy nézőket csábítson a moziba. Benned milyen hangulatot kelt a szingli szó?
Ez a szó a tengeren túl egészen mást jelent. Arra a nőre utal, aki a jelenben él, megáll a lábán, maga bonyolítja az életét nagy önbizalommal. Nem boldogtalan. Itthon a magány, az elfojtott vágyak kapcsolódnak ehhez a szóhoz. Egy szabad préda, aki társat keres, evickél az önállóság és az önállótlanság mezsgyéjén.
Éppen egy szingli karaktere az, amelyikhez a nevedet még mindig kötik. Egy interjúdban arról beszéltél, hogy továbbra is az öt évvel ezelőtti, Állítsátok meg Terézanyut című filmmel kapcsolnak téged össze, ez egyfajta skatulya.
Persze, de mással is azonosítanak, ez attól függ, színházban láttak épp, vagy valamelyik filmben. Kéki Kata az egyik feledat volt a sok közül, hálás is vagyok, hogy eljátszhattam, de messze nem a legfontosabb szereppel való találkozás volt, inkább egy negyven napos kameragyakorlat. Bergendy Péter a film rendezője tehet róla, hogy ez egy jóemlékű munka nekem.
A most forgó film sajtótájékoztatóján azt mondtad, karcosabb filmszerepeket szeretnél játszani. Mit jelent ez pontosan?
Nagyon vágyom olyan munkára, ami lehet, hogy kevesebb embert vonz moziba, de összetett feladat, amiben nem széplánynak kell lenni. A színházban bővelkedem az érdekes, nehezebben összerakható, nagy összjátékot igénylő munkákban. Amit most Sas Tamással forgatunk, szerethető film lesz. Egy ilyen film forgatókönyve mindig komikus-romantikus helyzetek füzére, nekünk, színészeknek az a feladatunk, hogy ezt a töretlen, sima felületet megkarcoljuk, hogy a szépségbe gyarlóságot is keverjünk. Az, hogy legyen a szereplőknek színe, szaga. Megközelíthetőek legyenek és költözzön beléjük valami igazán női.
Mi számít igazán nőinek?
Ebben a filmben a női barátságoknak az a pillanata van elkapva, amikor minden átalakul. Ebben az az érdekes, hogy megváltoztatja az előjelét akár egy együtt töltött napnak a csajokkal az a tudat, hogy te férjhez fogsz menni. Akkor is egészen más már a helyzet, ha nagyon nehezen szabadulsz el egy estére hozzájuk, mert gyereked van és sok más dolgod, ők pedig még mindig azt a fajta dinamikus életet élik, amiben még korábban te is részt vettél. Ez a változás óhatatlanul egyfajta féltékenységgel rokon érzést hoz el a barátságba, a bizalom ingadozását. Ez az, amit meg kell oldani, ez az, ami meló és próbára teszi a kapcsolatot.
Olvastam egy nyilatkozatodban, hogy nem tudsz nevetni a saját komikus alakításaidon. Miért nem?
Szerintem normális, hogy az ember nem röhögi szét magát a saját munkáján. Munka közben fegyelmezett vagyok, ha mégis elkap a röhögőgörcs, akkor nagyon nehéz leállítani. Sok drámai szerepet játszom színházban, de imádok bohóckodni.
Jól érzem, hogy terhedre van, ha egy filmet promotálni kell, és a sajtó rád, mint a film szereplőjére koncentrál?
Zártabb ember vagyok, nem szeretem a promóciókat. Azokba mindig bekerül valami álságosság, és vetítés, amit én idétlenül, vagy szemérmesen, vagy túl harsányan, de a lényeg, hogy nem természetes módon oldom meg. Ez a fajta szereplés nem a természetemből fakad, nem is igazán érdekel. Szeretem a női lapokban a fotózásokat, de abban a helyzetben már nem érzem jól magam, ha érdekességként, csodabogárként veszik körül a színészt, aki forgat. Ezzel a legtöbb kollégám így van, csak áthidalják valahogy. Az persze nagyon jól esik, ha a szerepeimről kérdeznek, vagy arról, hogy mi a viszonyom a világhoz, ami körülvesz. De az olyan kérdésekre, mint hogy közel áll hozzád a szerep? vagy mit vársz ettől a filmtől? nem tudok válaszolni, mert nem valós kérdések.
Mondanál néhány valós és megválaszolható kérdést?
Például hogy emlékszel az első forgatási napra? Mit tudtál meg többet a szerepedről? A forgatás ideje alatt két hét alatt hova dúsult a fejedben a feladatod? Melyik partnered tudott jobban rávezetni a szereped kibontására? Ez utóbbi azért is kézenfekvő kérdés, mert a munkánk nem magányos maratonfutás, hanem kölcsönhatásban létezés. Nagyon sokmindent egymásból tudunk meríteni. De nem misztifikálom túl ezt a forgatást, ez most nem individuális alkotói munka. Azt hiszem, én még nagyon elején tartok a filmezésnek, még sok mindennek kell következnie.
Úgy érzed? Jó néhány filmben szerepeltél már, a legtöbb korodbeli kollégádnál többen.
Itthon ez soknak számít, de az hiszem, ez minimális mennyiség lenne egy európai színésznek.
Úgy tudom, hogy miután 2006-ban a Berlini Filmfesztivál ígéretes fiatal színészeit bemutató Shooting Stars programjában részt vettél, több európai filmes ajánlatot is kaptál. Miért nem éltél velük, ha többet szeretnél forgatni?
Külföldön más a rendszer. Amikor egy filmnek még nincs meg a költségvetése, már akkor elkészítik a treatmentet, amelyikbe belekerül a kiválasztott szereplők neve is. Ezzel pályáznak pénzre. A próbafelvételek vagy közvetlen megkeresések után beígért szerepek 20 százaléka az, amiből később tényleg munka lesz. Voltam én is próbafelvételen, és kerestek meg közvetlenül is, de ezért nem szeretném otthagyni az Örkény Színházat, úgy érzem, nekem itt van dolgom.
A színház közelebb áll hozzám egyébként. Ha a Filmszemlére elmegyek, azt látom, hogy kevésbé koherens a filmszakma, mint a színházi. A filmrendezők közt nincs nagy összetartás, nem érdeklik egymást, amíg a színházi rendezők bár nagyon különbözőek, viszonylag nagy az összefogás. A munka folyamata ezért is érdekel jobban a színházban. Színházi pálya létezik magyar színész számára, filmes pálya nem. Ez kár.
Ha éveken keresztül játszol egy darabban, előfordul, hogy idővel teljesen másképp alakítod, mert időközben annyira sokat változtál?
Igen. Az, hogy mi történik veled az évek során, az arcod minden kis pólusára rákerül, mint egy lenyomat. A szerepeken ugyanúgy lenyomatként rajta marad, mit éltél át időközben. Vannak dolgok, amelyeket nemcsak, hogy nem úgy gondolok, mint két évvel ezelőtt, hanem ellenkező lett a viszonyom velük. Nagyon ösztönös ember vagyok. Csak addig a szintig szeretem lefixálni a dolgokat, amíg azok biztonságot adnak. De ha mindez a frissesség rovására megy, akkor elengedem. Ha túl biztosan le van rakva minden, akkor meggátolod magad abban, hogy szabad legyél.
Ezt vallod a magánéletedben is?
Igen, de ezt bárki mondhatja, erre inkább a körülöttem élők tudják a választ.
A lenyomatokra visszatérve: akkor a szereped a Szinglik éjszakájában egy gyors lenyomata annak, amilyen voltál 2009 őszén?
Ez a szereptől függ. Ez most éppen egy olyan szerep, amire nem kell nap, mint nap gondolnom és érlelnem magamban. Amire viszont ezután készülök -még csak remélem, meglesz a pénz, ezért nem is szeretném konkrétan megnevezni, miről van szó – már akkor fölforgatja a lelkemet, ha rá gondolok. Biztos vagyok benne, hogy azt a feladatot a külvilág erős kizárásával tudom elvégezni, rá kell kattanni teljesen, és az lehet, hogy a személyemen is alakít.
Gallusz Nikolett a korláatit feszegető idol
Sas Tamással a Szinglik éjszakájának rendezőjével a film forgatására szervezett sajtónapon a szingliségről, az idolokról és a marketing trükkjeiről beszélgettünk. A címben szereplő szingliség például hívószó a nézőknek, ahogy az is, hogy a négy női szereplő, Hámori Gabriella, Gallusz Nikolett, Nagy Ilona és Szávai Viktória egy-egy idolt testesítenek meg.
