Csináld némán – sztárok nyomában

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

A századforduló nosztalgikus hangulatot árasztó, mégis homályos, halvány fotográfiáira biztos kézzel élesítenek az első felvevőgépek kezelői, és már forog is a szerkezet. A filmszínházak kapui kinyílnak, a rikkancs pedig lelkesítőn kurjantja a macskaköves utca forgatagába:

„A képek megelevenednek, sosem látott attrakció, egyedülálló látványosság! Jöjjenek, jöjjenek, itt a kinematoszkóp!”

Valahogy így kezdődhetett az egész bő egy évszázaddal ezelőtt. Cirkuszi látványosság, mely bár óriási népszerűségnek örvendett, még feltalálói sem jósoltak neki akár egy cirkuszi egérversenynél vagy elefántembernél fényesebb jövőt. Azonban az egyszerre egy nézőt szórakoztatni képes dobozkák – belsejükben mozgó fényképekkel – hamar korszerűsödtek, egymást követték a lenyűgöző, furfangos találmányok, mígnem 1895. december 28-án a párizsi Grand Café vendégei tanúi lehettek a világ első nyilvános filmvetítésének, mely a Lumiére fivérek nevéhez fűződik. Az attrakció híre futótűzként terjedt, egy évvel később már hazánk közönsége is gyönyörködhetett, ámuldozhatott.

Lumiére-ék és a hozzájuk hasonló feltalálók operatőröket képeztek ki, akik vetítő- és felvevőgépekkel járva a világot vásárokban, kávéházakban, báltermekben kápráztatták el a publikumot, illetve újabb filmeket, egyszerű kis életképeket (pl. A vonat érkezése, A baba reggelije) rögzítettek – így bővítve a repertoárt.

A film azóta is az új utak kereséséről szól. Kevés rendezőnek jutna eszébe ma némafilmet forgatni, mi, nézők azonban megengedhetjük magunknak, hogy visszalépjünk néhány évtizedet. Ne féljünk az ismeretlentől, idegenvezetőink ugyanis olyan tapasztalt filmikonok lesznek, mint Charlie Chaplin, Buster Keaton és barátaik!

Ha ellenszegülünk a negatív sztereotípiáknak, és kicsit nyitunk a filmművészet gyermekévei felé, nyomban rájövünk arra, hogy a némafilm korántsem unalmas, lassú vagy egysíkú. Sokrétűsége révén bárki megtalálja bennük a szépséget, legyen akár a klasszikus irodalom kedvelője, sci-fi-rajongó vagy a szórakoztató kalandfilmek szerelmese.

A Lumiére-ék féle kezdeti próbálkozások után Georges Mélies már történeteket filmesített meg. Rövid, meseszerű jeleneteihez filmtrükköket is használt, amelyeket saját építésű trükkstúdiójában kivitelezett.

Az úgynevezett slapstickekből vagyis reflexszerű nevetést kiváltani szándékozó tortadobálós-verekedős-üldözős filmecskékből fejlődött ki a börleszk, melynek legjelesebb képviselőiként Chaplint és Keatont emlegetjük. Kezdő némafilmrajongóknak kiváló választás – egészen egyszerűen azért, mert e két figura rendkívül szórakoztató. Ezek már hosszabb filmek, gyakori téma a kisember és valamely nagyobb erő komikus harca.

Chaplin Aranyláz című filmjében egy kis csavargó bőrébe bújva kalauzol el egy Yukon-vidéki aranyásó viszontagságos világába, harca a zord anyatermészet ellen elképesztő mennyiségű geg forrása lesz. Buster Keaton két filmje, A generális és A navigátor hasonló intenzitással mutatja be az ember és a gép küzdelmét, ügyesen kihasználva a rendező/főszereplő akrobatikus mozgását – szoborszerű mimikával fűszerezve. Zsenialitásuk egyébként abban rejlik, hogy a poénokat, melyek kevés kivétellel helyzetkomikumra épülnek, hihetetlen virtuozitással és hatalmas mennyiségben zúdítják a nézőre.

Hibás feltételezés, hogy a némafilm egyet jelent a börleszkkel. Ha sikerrel vettük az első akadályt, fellélegezve folytathatjuk is kalandozásainkat!

A hazai némafilmtermés leginkább irodalmi adaptációkra koncentrálódik. Megfilmesítésre került a Bánk bán és az Aranyember is. Az amerikai Griffith monumentális történelmi filmekkel írta be magát a mozgókép történetébe, míg az orosz Ejzenstein A Patyomkin páncélossal a későbbiekben agyonidézett képsorokat örökített meg. Fritz Lang Metropolisa kötelező darab a sci-fi híveinek, hihetetlen képeit látva elképzelhetetlennek tűnik, hogy e film több mint nyolcvanéves.

Akik nem riadnak vissza egy kis borzongástól, nézzenek szembe Murnau vérszívó szörnyetegével, Nosferatuval! A haladók kísérletezhetnek a német expresszionista film egyik gyöngyszemével, a Dr. Caligarival, mely szintén beillik rémmesének is, az egészen fanatikusok pedig bártan szemezgethetnek az abszrakt filmek között. Ezeknek egyik legismertebb képviselője a Louis Buňuel és Salvador Dalí munkáját dicsérő Andalúziai kutya, de érdekes alkotások születtek például Man Ray vagy Viking Eggeling keze alatt is.

„Bátran, csak bátran! Ne tétovázzanak! Lépjenek be a mozgó képek világába, ismerjék meg a technika csodáját! Itt a mozgóképszínház! Óriási attrakció, fáradjanak beljebb…”