Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hornos Gyula történetéről egy korabeli, megsárgult újság lapjain olvastam vagy húsz évvel ezelőtt, és azóta sem ment ki a fejemből. Az is lehet, hogy nem Hornosnak, hanem Hornyosnak hívták, sőt az is lehet, hogy Gyurinak, és nem Gyulának, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a szerencsétlen embernek három füle volt.
Egyik a feje egyik oldalán, ahogy ez lenni szokott, a másik a másik oldalon, ez is rendben volt. De a harmadik bizony a bal füle fölött éktelenkedett, mint egy macinak. Abban az újságban még fénykép is volt róla, a fene egye meg, hogy nem tudom, hová rakhattam.
Amikor az anyja szülte Hornos Gyulát, majdnem belehalt, mert beakadt az a harmadik fül, és sehogy sem akart kiszabadulni. De a bábának hála mégis kiszakajtották a csecsemőt, és ahogy kiszakajtották, el is állt mindenkinek a lélegezte, még a tulajdon anyjának is, mert ilyet még nem láttak, hogy egy csecsemőnek három füle lenne, méghozzá úgy, hogy a harmadik, felesleges fül olyan nagy, mint egy meglett férfi füle. Csúfolták is eleget a kis Hornos Gyuszikát a társai, Fülesnek gúnyolták, és amint tehették, jól belekapaszkodtak az éktelen fülébe, és megrángatták. Az édesanyja próbálta elhinteni a faluban, hogy az ő kisfia bizony táltos, és akit megérint, arra szerencsét hoz, a nagy fülébe pedig a Jóisten sugdossa az igazságokat, de nem hitt neki senki, csak kinevették.
Így telt-múlt az élete Hornos Gyulának nagy szomorúságban. Amikor aztán egy napon égi áldás érte. Az égi áldás Kis Margit képében jött, aki rámosolygott Hornos Gyulára, és azt mondta neki, ni csak, egészen szép a szeme. És még azt is mondta neki, hogy ha nem lenne három füle, csak kettő, és az a kettő pedig jobbról is, balról is egyforma volna, ő bizony isten hozzámenne feleségül. Elpirult erre Hornos Gyula mindhárom füle, és a szíve meg úgy ugrált a boldogságtól, hogy majd kiugrott a helyéből. De nem sokáig ugrált, mert hamar rájött, hogy ott van az a HA…
Vagyis csak akkor megy hozzá Kis Margit hites feleségül, ha megszabadul a harmadik fülétől. Erre aztán olyan szomorú lett, hogy úgy döntött, elbujdosik, és vissza se jön többé. Egyenesen az erdőbe ment, ahol az éjszakát is töltötte. Hogy éjszaka mi történt, azt nem tudja senki, még Hornos Gyula se, merthogy végigaludta egy óriási fenyő tövében a puha mohán. De egy biztos, hogy reggel, amikor megszámolta a füleit, csodálkozva tapasztalta, hogy csak kettő van belőlük, méghozzá kettő egyforma. Megszámolta őket még egyszer, aztán még egyszer, de mindig csak ez lett az eredmény. Körülnézett a fenyő alatt, hátha megtalálja a nagyobbik fülét, és meglátja, mi lett vele, de nem volt sehol. Eltűnt.
Visszanyargalt hát a faluba boldogan, és ment, hogy megkérje Margitot, aki állta a szavát, és hozzáment rögvest.
Azóta meg boldogan élnek, ha meg nem haltak…
