Akinek fikarcnyi kételye is lenne afelől, hogy minden városnak lelke van, annak érdemes ellátogatnia a nemrég megnyílt Budapest Fiction kiállítóterébe, ahol kés alá feküdt, kicsipkézett világvárosok és szubjektív Budapest-térképek engednek bepillantást valamiféle globális idegrendszerbe.
A Budapest Fiction egy Király utcai gangosház első emeleti lakásában otthonra lelt galéria, amely egy viszonylag szokatlan kombinációval rukkolt elő első kiállításán. Az Under the knife (Kés alatt) című tárlat egy francia képzőművész, Cannelle Tanc, és a Kitchen Budapest három kutatója, Feles Dániel, Gergely Krisztián és Bujdosó Attila munkáit hozta egy tető alá. Közös bennük, hogy mindannyian egy kicsit másképp, egészen egyedi szemszögből közelítenek tárgyukhoz, a térképhez, ezen keresztül pedig a városhoz, mint jelenséghez.
Szike alatt New York, Mumbai
Cannelle Tanc sajátos alkotói módszerének lényege, hogy különböző világvárosok - például Mumbai, New York vagy éppen Zürich - térképeit szabadítja meg szike segítségével az épített felületektől. Ilyen módon csak az utcák, vizek és zöld területek maradnak, csipkeszerű hálózattá, légies faktúrává alakítva a súlyos négyzetkilométereket. Az így létrejött, furcsa alapanyagot ezután vagy háromdimenziós testté hajtogatja, vagy az adott város egyik épületéről készült fotó elé helyezi, így teremtve álomszerű mozaik-szellemképet.
Cannelle-lel egy fülledt péntek estén találkozom a galériában, ahol éppen 15 hónapos, tündéri kislányával, Emmával vigyáz a kiállítótérre. Miközben alkotásai között szemlélődünk, elárulja: az így létrehozott faktúrák olyanok számára, mint sétálni a városban - absztrakció, amely egyúttal határozott jelentésként is funkcionál. A műtárggyá avanzsált térképek, városképek ilyen módon a városok egészen új valóságát mutatják meg.
Napi 1-2 óránál tovább nem csinálom, mert megőrülnék
Egy-egy ilyen mű számára nem csupán egy létező metropolisz leképezése, hanem egy önmagában is helytálló idea, eszme megjelenése - vallja Cannelle. New Yorkban például kifejezetten a több szempontból is jelenlevő totalitást kedveli. Hozzáteszi: nem mindegyik várost ismeri személyesen, de alapvetően fontos momentumnak tartja, hogy közvetlen benyomásai legyenek az adott „alapanyagról".
A pókhálóra, csipkére emlékeztető, átszabott térképtestek első ránézésre is hosszas pepecselést feltételeznek. Kérdésemre elárulja: egy ilyen alkotás elkészítése körülbelül két hetes munkát jelent. Napi egy-két óránál viszont nem dolgozik többet az anyagon, mert félő, hogy beleőrülne - mondja nevetve.
Személyre szabott Budapest-térkép
A kiállítás kurátora, Stenczer Sári a Kitchen Budapest alkotóit választotta partnerül a francia művész mellé: a Magyar Telekom innovációs laborja ugyanis kiemelt helyen foglalkozik a városi térrel, az itt kiállítók SubMap elnevezésű projektje pedig lehetővé teszi, hogy a személyes érzések, helyek alakítsák Budapest felülnézeti képét. A fiatal kutatók, Feles Dániel, Gergely Krisztián és Bujdosó Attila egy szkripttel alakították át Budapest térképét, hogy ilyen módon rajzolják meg a város saját élményeikre és emlékeikre reagáló kartográfiáját.
A képlet szerint Budapest összképe olyan szubjektíven kijelölt fókuszpontokhoz viszonyítva változik, mint például az alkotók munkahelye, kedvenc kocsmája, lakása. Az így létrejött, torzult, gömb alakú képződmény egyszerre juttatja eszünkbe a Föld bolygót és vetíti elénk a szubjektumok (tehát a beleépített alkotók) saját univerzumát. A „saját Budapestek" print és videó formájában is megmutatkoznak a kiállításon, idővel pedig mindenki számára adott lesz a lehetőség, hogy egy kicsit a maga képére formálja a várost.
