Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját Magyarország leghíresebb geológusa, Juhász Árpád.
Juhász Árpád Pécsett született 1935. június 1-én, görög katolikus családban, ősei közül többen is bányászattal foglalkoztak (mint mondja: „talán valamit hozhattam a génjeimmel”). Gyerekkorának meghatározó élménye volt a természetjárás: cserkészként társaival minden hétvégén kirándultak, a cserkészet betiltása után pedig az illegális indiánmozgalomban volt aktív szereplő. Máig őrzi indián nevét, a Kóborló Farkast. Éjszakánként kiszökött hazulról az erdőbe, ahol egy pokrócon aludt a szabad ég alatt, majd reggel hazasurrant, lezuhanyozott és indult a gimnáziumba. Egyszer, egy szeptemberi hajnalon közvetlen közelről nézte végig, ahogy két szarvasbika egymásnak esett, máskor vaddisznócsorda vette őt körül egy tisztáson, de anélkül átvonultak, hogy tudomást vettek volna róla. Szintén nagy hatással voltak rá Jules Verne regényei, kamaszként érdekelte a naprendszer, a bolygók rejtélyes világa. Érettségi után felvették az ELTE geológus szakára, ahova abban a reményben jelentkezett, hogy földrajztudósként kalandos utazásokat tehet, bejárhatja a világot. Hamar rájött, hogy erre az akkori körülmények között nem lesz sok esélye, ezért inkább leszállt a földre, és a kövek, ásványok kutatásának szentelte idejét.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Diplomája átvételét követően a Magyar Természettudományi Múzeum ásványtárában dolgozott. A gyűjtemény, mely a British Museum mellett a világ legnagyobb ásványkollekciójának számított, 1956-ban egy szovjet tank találata miatt szinte teljesen megsemmisült. Juhász és kollégái feladata volt a megmaradt kövek megmentése és beazonosítása, illetve a gyűjtemény kibővítése. Juhász szenvedélyes gyűjtőként tizenhat szekrényt töltött meg ásványokkal. Az ásványtár kapcsán ismerte meg őt Rockenbauer Pál, aki 1960 nyarán felhívta, nem lenne-e kedve beugrani egy megbetegedett kolléga helyére a televízió Ki miben tudós? című földrajzi vetélkedőjébe. Juhász kicsit félve vállalta a felkérést, szó szerint beleugrott a mély vízbe – a műsort élőben sugározták –, a bemutatkozása mégis sikeresnek bizonyult, és hamarosan külsős munkatársként foglalkoztatta őt az MTV.
A ’60-as évektől Juhász az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztben kapott munkát, később pedig a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (TIT) igazgatója lett. Ezzel párhuzamosan folyamatosan szerepelt a televízióban, gyerekeknek csinált ismeretterjesztő műsorokat, az ország különböző pontjain forgattak a kőzetekkel kapcsolatos anyagokat. A ’70-es években a nagyszabású TV Egyetem műsorfolyamnak, majd Rockenbauer legendás országjáró ismeretterjesztő sorozatának, a Másfélmillió lépés Magyarországonnak lett a szakértője. 1981-től saját műsort kapott Kalendárium címmel, majd a Delta főszerkesztőjévé nevezték ki. A rendszerváltás után megalakította a Delta Produkciós Irodát. 1997-ig dolgozott állásban a Magyar Televíziónál, olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint az Évmilliók emlékei, a Kerekek és lépések és a Gróf Teleki Sámuel nyomában. 1997-ben nyugdíjazták az MTV-nél, ekkor átment a kereskedelmi televíziózásba és a TV2-nél dolgozott szerkesztőként, 1999 óta a csatorna tanácsadója. Tévés munkássága mellett több mint húsz ismeretterjesztő könyvet írt, a ’70-es években kiadott Mi világunk sorozat több kötetének is ő volt a szerzője.
Gyerekkori vágya az utazásról végül beteljesült: munkássága alatt Juhász Árpád százkilenc országban fordult meg, az Antarktisz kivételével mindegyik kontinenst bejárta (utóbbi földrész kimaradása saját szavaival kicsit fájón érinti). Többször került életveszélybe, járt a kitörő Etnán, szembenézett egy halálos mérgű zöld mambával, beleesett gleccser jégszakadékába. Járt a Niagaránál, a Viktória-vízesésnél, Afrika pásztornépeinél, Ázsia szinte minden országában. Fontos részét képezi életművének a gleccserek kutatása, tagja volt az ENSZ környezetvédelmi bizottságának, amely azok visszahúzódását vizsgálta. Juhász szerint a gleccserek a föld legjobb hőmérői, amelyek pontosan jelzik, milyen mértékben változik a légkör hőmérséklete. Évtizedek óta elkötelezettje a környezet megóvásának, fontos feladatának tartja felhívni a közvélemény figyelmét a globális felmelegedés pusztító hatásaira és sürgetni a változást. Szintén ellenségének tartja az emberi hiszékenységet és fontos célnak a tudományos ismeretterjesztést. Saját bevallása szerint sohasem tudott a fenekén ülni, túl a nyolcvanon is aktív, folyamatosan ír könyveket és tart előadásokat. Néhány évvel ezelőtt még a bulvárhírekbe is bekerült, amikor üdülés közben kifogott rajta egy sífelvonó a Mátrában.
Nem volt elég? Olvasd el a tegnapi kultúraadagot is:
