Nagycsaládban nőtt fel, nagycsaládot is szeretett volna Jakabné Bódi Ágnes, akinek álma tizenöt évvel ezelőtt valóra is vált: nevelőszülőként azóta már annyi elhagyott vagy közegéből kiemelt gyermeket dédelgetett otthonában, hogy már szinte megszámolni sem lehet. Jelenleg – saját, már felnőtt lánya mellett – öt apróság anyukája, akik közül a két legnagyobbról, a most 14 és 15 éves fiúkról csecsemőkoruk óta gondoskodik. Ágnes örömmel mesélt a mindennapjaikról, és a számukra igen varázslatos adventi időszakról, amely az örömteli várakozáson túl időnként szomorúságot is tartogat.
Azt mesélted, hogy lázasan készültök a karácsonyra.
Nekem az egy szent dolog. Nagyon várom, és ahogy én várom, úgy a gyerekek is készülődnek velem. Az egyik feladatomat most a 15 éves vette át, ő fűzte föl a kerítést ágakkal és gömbökkel, és a kinti fákat is ő díszítette, de fényben úsznak a korlátok is.
Az ajándékok is megvannak már?
Már nyáron mindenféle cókmókot megvettem nekik. A 9 évesem már mióta mondja, hogy „anya, majd kislábosokat szeretnék, meg olyan gyümölcsöt, amit el lehet vágni kis késsel”. A kisfiú távirányítós autóról álmodik, a kislány meg két éve nyúz, hogy babakonyhát szeretne: augusztusban megvásároltam, de rafinált voltam, mert átvittem a szomszéd garázsába, nehogy megtalálja.
Kutatnának a meglepetések után?
Persze, kiturkálják. A nagyobb volumenű dolgokat ezért is viszem át mindig, és csak 24-én hozom haza, majd rögtön teszem is a fa alá. Ilyenkor beküldöm őket a szobába, én pedig az előtérben a nagy fánál csilingelek nekik, ha kijöhetnek. Mindenkinek ráírom a nevét az ajándékra, gondolhatod, milyen öröm az, amikor megtalálják azt, amire annyira vágytak.
Kik lehetnek nevelőszülők Magyarországon?
A jelenleg hatályos, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) szerint nevelőszülő – családi állapottól függetlenül – az a büntetlen előéletű nő vagy férfi lehet, aki betöltötte a 24. életévét, nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal alatt, és a gondozásába kerülő gyermeknél legalább 18 és legfeljebb 50 évvel idősebb. A nevelőszülővé váláshoz egy 60 órás felkészítő tanfolyam elvégzésére van szükség, amely után a nevelőszülő – saját kiskorú gyermekeit is beleszámítva – legfeljebb hat gyermeket vagy fiatal felnőttet gondozhat egyszerre. Ha azonban nincs saját gyermeke, akkor legfeljebb öt gyermek ellátását biztosíthatja bérelt vagy saját lakásban.
Milyen boldog lehet nálatok az ünnep!
Azért nem mindig szuper jó. Volt olyan gyerek, akit éppen karácsony előtt adtunk örökbe. Nekünk elszorult a torkunk miatta, valakinek viszont hatalmas öröm volt ez a pillanat – az a baba, aki egy családban a hetedik, az örökbefogadó szülő számára az első. Ilyenkor nagy levegőt veszünk, és átadjuk, még karácsonykor is.
Gondolhatod, mit érez az ember szent éjszaka, amikor elviszik a legféltettebb kincsét...
A ti életetekben mindig fel kell készülni a változásra, mégis szívbe markoló arra gondolni, hogy az évekig szeretettel nevelt gyermektől egy nap el kell búcsúzni. Hogy lehet ezt megélni?
Nagyon megrendítő, de figyelnem kell a többi gyerekemre, segítenem kell őket abban, hogy nekik se legyen ez nehéz. Az ünnep előtti örökbeadásnál is megbeszéltem velük, hogy nagyon jó helyre került a kicsi, és szép élete lesz. Én neveltem beléjük, hogy a karácsony egy szent dolog, nem szabad, hogy bármi elrontsa az örömüket.
Mennyi idősek a gyerekek?
A legidősebb 15, őt csecsemőkorától kezdve nevelem. A második a sorban 14, aztán 10, 9, a legkisebb pedig 9 hónapos. Mindegyik hozzánk érkező gyereknek van egy batyuja, hol nagyobb, hol kisebb, de én úgy élem az életem és úgy próbálom őket is éltetni, hogy amíg a mi otthonunkban vannak, ezeket rakják le.
A legkisebbed mikor érkezett hozzátok?
Hét hónapja. Ő egy kórházban hagyott csecsemő, akit sajnos nem tudtunk újszülött korában kihozni. Amikor ötnaposan kapod meg a babát, nincs nagy gond, de a miénk már megélt bent két hónapot.
A nővérkék nem tudták mindig fölemelni, ezért köldöksérve lett a sok sírás miatti erőlködéstől – nem túlzok, vagy 10 centire lógott ki a hasából.
Nálunk jó helyen van, mert mindenki kikapkodja, nem engedjük sírni, éjjel-nappal kézben van, babusgatjuk – amivel kihoztuk a kórházból, már nem létezik.
Hogy viszonyulnak hozzá a családotokban élő testvérei? Lehet őket így nevezni egyáltalán?
Én úgy nevelem őket, hogy amíg egy családba tartozunk, addig testvérek. Imádják a kicsit, és a kicsi is őket: felcsillan a szeme, amikor hazahozom a nagyokat négykor az iskolából. Hozzák-viszik a babát, tologatják a kocsiban, etetik és kikapkodják a kiságyból, a kisebbek meg szaladnak a pelenkával a kukához.
Vele is készültök az örökbeadásra?
Igen, még pár hónapig velünk lesz, de a többieket ilyenkor már készítjük fel arra, hogy el fog menni a baba. Ez is egy nagy feladat, hiszen mindezt úgy kell tennünk, hogy azt érezzék, biztonságban vannak, csak a legkisebb megy el, mert találtunk neki egy nagyon szép családot. Ők ezt már egyébként mind tudják, hiszen most már a tizenötödik örökbeadásunk valósul meg. Ilyenkor kis búcsúvideókat készítünk a babáról, amiket, van, hogy hússzor megnézünk egy nap.
A szívünkben mindig ott maradnak, és képzeld, a hűtőnkön ott az összes, egykor nálunk nevelkedő gyerek fotója!
Szoktatok róluk beszélgetni?
Nálunk nincs tabu: ha kérdeznek róluk a gyerekek, akkor beszélgetünk róluk. Ez is hozzátartozik ahhoz a biztonsághoz, amit teremteni szeretnék nekik. Tudják azt is, hogy mindent megteszek azért, hogy elérjék a céljaikat. Számomra nagyon fontos, hogy tanuljanak, legyenek nyitottak az életre, és ne csak addig érezzék jól magukat, amíg nevelőcsaládban vannak, hanem utána is.
Mit szerettek a napjaitokban a legjobban?
Együtt lenni, de azt tudnod kell, hogy mi éjjel-nappal sütünk-főzünk, ilyenkor karácsony tájékán meg aztán még többet. Már diktálják, mit készítsünk, én meg mindig beosztogatom, melyik süteményt melyik nap süssük. Nehogy azt gondold, hogy ezekből egy szelet is megmarad! Nálunk minden elfogy.
Mi lesz az ünnepi menü nálatok?
Töltött káposzta, húsleves cérnametélttel és sültes tál, azt imádják a gyerekek. Ezen van töltött és rántott husika meg rántott sajt.
Milyen terveitek vannak a téli szünetre?
Készülünk A diótörőre, még sosem voltunk együtt színházban, ez lesz az első alkalom. Már most mondom nekik, hogy majd szép ruhában kell mennünk. Igyekszem minél több programot szervezni: ellátogatunk például a központba a nagy karácsonyfához, de van itt, a városban egy csillogó-villogó ház teljes ünnepi díszben, oda is mindig elviszem őket.
A gyerekek életében mennyire van benne a vér szerinti családjuk?
Nagyon, és azt is akarom, hogy benne legyen. Nem minden fenékig tejföl, mert azért van olyan is, amikor nem jönnek el kapcsolattartásra a szülők, de nekem az a dolgom, hogy ezt a helyzetet is barátságosabbá tegyem a gyerek számára. Én nem ellenséget látok a szülőkben – azt mondom a gyerekeknek:
„ők a ti anyucikáitok, én meg csak sima anya vagyok”.
Hogyan viszonyulnak „az anyucik a sima anyához”?
Elfogadtak, tudják azt, hogy mindent megteszek a gyerekekért, és akkor is állunk rendelkezésükre, ha haza szeretnék vinni őket. Én nem azért vagyok, hogy ítélkezzek, hanem hogy a gyerekeiket neveljem. Úgy képzeld el, szinte minden évben kapunk tőlük ajándékot, én is kaptam már angyalkát a karácsonyfára.
És a gyerekek is meg szoktak lepni?
Ez idő tájt sokszor kérdezik, hogy „anya, most nem lehet dupla zsebpénzünk?”. Amikor érdeklődöm arról, hogy minek kell annyi, azt mondják, „jaj, erről ne kérdezz semmit”. Összegyűjtögetik a pénzt, majd elmennek a százforintos boltba, és a nagyfiúk vesznek nekem sminket, meg mindent, amit szeretek. A legkisebb kislány imád rajzolni – tőle még a baba is kap rajzot.
Engem is körbeölel az a szeretet, amiről mesélsz…
Sosem titkoltam, nekem ez az életem: a szeretet és a családom. Boldog vagyok, hogy ezt ugyanígy gondolja a férjem és a lányom is, aki ebben a közegben nőtt fel. Ezt nem is lehet másképp csinálni – ha gonosz dolgok vesznek körül bennünket, az a gyerekben is feszültséget kelt, én viszont próbálok ettől távol maradni, és csak szép dolgokat behozni az otthonunkba.
Ha szívesen olvasnál még egy cikket a gyermekvédelemben felnövő fiatalokról, ajánljuk figyelmedbe a Bárnai Árpád szociális szakemberrel készült interjúnkat is.
