nevelőszülő - Dívány

Nagycsaládban nőtt fel, nagycsaládot is szeretett volna Jakabné Bódi Ágnes, akinek álma tizenöt évvel ezelőtt valóra is vált: nevelőszülőként azóta már annyi elhagyott vagy közegéből kiemelt gyermeket dédelgetett otthonában, hogy már szinte megszámolni sem lehet. Jelenleg – saját, már felnőtt lánya mellett – öt apróság anyukája, akik közül a két legnagyobbról, a most 14 és 15 éves fiúkról csecsemőkoruk óta gondoskodik. Ágnes örömmel mesélt a mindennapjaikról, és a számukra igen varázslatos adventi időszakról, amely az örömteli várakozáson túl időnként szomorúságot is tartogat.

Több mint százezer olyan gyermek él ma Magyarországon, aki veszélyben van a saját családjában, de 24 ezer azoknak a száma is, akiket már ki is emeltek a saját közegükből. Az állami gondoskodásban élő gyerekekről, gyereksorsokról, valamint nevelőszülőkről és a gyermekvédelmi rendszer nehézségeiről beszélgettünk Varró Gabriella szociológussal, az SOS Gyermekfalvak kommunikációs szakemberével.

A nevelőszülőknek járó támogatás összege január 1-től visszamenőlegesen megduplázódik.

Ma van az állami gondoskodásban élő gyermekek napja, melyet tavaly hirdettek meg először az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére. A Dívány idén is csatlakozik a kezdeményezéshez, hogy több teret nyújtsunk az érintett gyerekek valódi életének megismeréséhez – idén egy nevelőszülővel készített interjúnk segítségével.

A tizenkét évesnél fiatalabb, családjukból kiemelt gyermekeket 2014 óta nevelőszülőknél kell elhelyezni: egy gyermekvédelemben dolgozó szakember beszélt a Díványnak arról, hogy a gyerekek érzelmi szükségleteinek nagyobb fokú figyelembevétele érdekében átalakított rendszer sem tud tökéletesen működni.

A brooklyni Guy Bryant eleve a gyermekvédelemben dolgozott, de egy ponton nem akármire szánta el magát: megnyitotta az otthonát olyan, zaklatott életet élő tinédzserek előtt, akiknek nem volt hol lakniuk.

Magyarországon mintegy 23.000 családjából kiemelt gyermek él, egy részük a rendszerben dolgozó körülbelül 5000 nevelőszülőnél, sok esetben harmad-, negyed- vagy ötödmagával. Az őket hosszabb-rövidebb ideig nevelők munkáját sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsüli meg az állam. Miközben nehézségeikről itthon alig hallunk, egy Németországban élő szociális szakember és nevelőszülő saját történetét feldolgozó könyvéből kiderül, hogy nevelőszülőnek lenni akkor is embert próbáló feladat, ha csak egy gyerek befogadásáról van szó egy az itthoninál sok szempontból támogatóbb közegben.

A családból kiemelt gyerekeket ma már a rendszer igyekszik minél hamarabb újra családi környezetben elhelyezni, hiszen az intézményes nevelés nem képes pótolni azt a légkört és kötődést, ami segítené a gyerek egészséges fejlődését. De mit tehet, ha nincs szülő, aki örökbe akarná fogadni, és nincs nevelőszülő, aki gondoskodhatna a gyerekekről?

Néhány héttel ezelőtt három fiú tűnt el egy budapesti gyermekotthonból, a legkisebb még nem volt hároméves. Sajnos nem egyedi esetről van szó, rengeteg állami gondozásba vett gyerek dönt úgy, hogy a rossz körülmények miatt megszökik és inkább hazamegy. Még akkor is, ha esetleg a családjában bántalmazták.

Az első találkozás az örökbefogadás legnehezebb pillanata. Így lehet mégis jó!

Naponta hét fiatal kerül ki az állami gondoskodásból, felkészületlenül, háttér nélkül, ezért sokszor bajba kerülnek. Ez történt Erikával is, aki a börtönben szülte meg kislányát. Azóta már kiszabadult, albérletben él a gyermekével, és azt is elmondja, mi a legnagyobb vágya.

A börtönben született, de egyévesen elszakították anyukájától. Fél éven át nevelőanyukája jelentette neki a biztonságot. Anyák napja alkalmából az SOS Gyermekfalvak megható kisfilmben mutatja meg az ő történetüket.