A Biblia meglehetősen szűkszavúan számol be a keresztények egyik legnagyobb ünnepéről, Jézus Krisztus születéséről. Egy apokrif irat ugyanakkor egészen pontos képet fest Mária szüléséről.
Ha a négy evangélista leírása alapján szeretnénk megtudni, mi történhetett pontosan Jézus születésekor, nincsen könnyű dolgunk. Lukács csak a szülés tényét írja le, Máté is hasonlóan szűkszavúan fogalmaz. Annak, aki ennél részletesebben is kíváncsi arra, vajon miként jött világra Jézus, más forrásokhoz kell nyúlnia.
Amennyiben ugyanis csak azokból a ténylegből indulunk ki, melyeket a Biblia rendelkezésünkre bocsát, téves kép alakulhat ki bennünk Mária szüléséről. Abban segédkező bábákról ugyanis sehol nem esik szó, az ugyanakkor teljesen elképzelhetetlen, hogy József lett volna a segítő Jézus világra jövetelében. Ez teljes mértékben szembement volna a kor kulturális normáival minden közösségben – a zsidók körében, ahol pedig a menstruáló nő sem számított tisztának, végképp. A férfiak nem is voltak birtokában annak a tudásnak, amellyel ilyen szituációkban segíteni tudtak volna,
férfi pedig általánosságban véve is csak akkor jelent meg az ókori szüléseknél, ha nagyon nagy volt a baj, és az anya életének megmentése került mindenek fölé.
Női körben zajlottak a szülések
A Római Birodalom idejéből származó szülésábrázolásokon jól látszik, hogy női közösségben zajló élettani folyamatról van szó. A szomszédok, a rokonság, barátok és rabszolgák vették körül a szülő nőt attól függően, hogy mennyire volt jómódú. Mária és József kapcsán tudjuk, hogy vagyonról nem beszélhetünk, ráadásul a bibliai történet szerint állapotosan kellett népszámlálás miatt addigi otthonukból távozniuk, így ismerősökre sem igazán számíthattak.
A bábák ugyanakkor hozzátartoztak a kor szüléseihez – hogy milyen szolgáltatásokat nyújtottak, arról a legrészletesebben Epheszoszi Szóranosz, egy korabeli orvos írt Nőgyógyászat címet viselő munkájában.
Ezt várták a bábáktól
Bár formális képzés végén kapott engedély nem létezett ekkoriban, Szóranosz leírásából kiderül, mi mindent vártak el a bábáktól. A következő követelmények szerepeltek felsorolásában a bábákkal kapcsolatosan:
- írástudó személy
- jó a memóriája
- szereti a munkáját
- tiszteletreméltónak kell lennie, hogy bízzanak benne
- nem lehet semmilyen testi fogyatékossága
- jó erőben kell lennie
- ideálisnak tartotta, ha ujjai hosszúak, körmeit pedig rövidre vágja
- ideálisnak vélte, ha halkszavú, bizalomgerjesztő, ellenben nem kapzsi
- és lehetőleg nem hisz a babonákban.
Szóranosz munkája összefoglalta azt is, milyen tárgyi feltételei vannak annak, hogy a szülést a bába kísérni tudja. Tiszta olívaolajat javasolt használni a szülés könnyítésére (a modern időkben is léteznek olyan gélek, amelyek hasonló feladatot töltenek be, bár ezek hasznosságát vitatják). Meleg víznek is rendelkezésre kellett állnia a tisztálkodáshoz, a fájdalomcsillapításhoz pedig különböző kenőcsöket vetettek be.
A vajúdó nő testét puha szivacsokkal mosták le szükség esetén.
Tiszta ruhát készítettek elő, hogy az újszülöttet abba csavarják, valamint szükség volt egy párnára is, amelyre addig fektették a csecsemőt, míg a lepény is megszületik. A vajúdás idejére kemény felületet biztosítottak a nőknek, ezután viszont puha ágyba mehettek pihenni. Arra az esetre, ha a nő kifáradt vagy esetleg elájult fájások miatt, illatos szerekkel igyekeztek megerősíteni.
Nem ágyon fekve szültek
A kemény ágy kapcsán téves lenne azt hinni, hogy háton fekve, kőmetsző pózban hozták volna világra gyermekeiket az ókori asszonyok.
Jellemző volt a szülőszék használata, melyet Szóranosz javaslata szerint illett a bábának biztosítania.
Ha ez nem állt rendelkezésére, akkor a szülésnél jelen levő női segítők ölébe ülhetett a kismama.
A jellemző kitolási póz térdelő vagy guggoló volt, a fekvő testhelyzet mindössze a 19. században vált általánossá. Ilyen körülmények között születtek tehát a gyermekek az ókorban: az orvosok segítségére csak akkor számíthattak, ha a szülés annyira rossz fordulatot vett, amelyben a gyermek megmentésére nem is láttak már reményt. Ilyenkor az anya megmentése vált prioritássá.
Jó esetben azonban az újszülött világra jött: miután elvágták a köldökzsinórt, őt sós vízzel vagy borral mosták le.
Megállapították a nemét, vizsgálták életjeleit, illetve azt is, hogy alakilag ép-e a teste. Utóbbinak fertőtlenítő hatást tulajdonítottak. Ezután tiszta ruhába bugyolálták – nem túl szorosan. A pelenkát nem ismerték, mai fogalmaink szerint EC-gyakorlatot alkalmaztak. A rövidítés az elimination communication szókapcsolatból ered: az ókori anyák figyelték csecsemőjük viselkedését, és ha jelét adta annak, hogy üríteni fog, akkor egy erre a célra maguk mellett tartott agyagedénybe fogták a salakanyagot.
Az újszülött általában anyja mellett maradt az ágyon: hogy ne essen le, Szóranosz javaslata szerint az ágyban egy mélyedést kell számára kialakítani, fejét pedig alá kell párnázni.
Mária sem volt kivétel
És hogy honnan tudunk arról, hogy jó eséllyel Mária esetében is így volt mindez, s nem férje mellett, egyedül vajúdott? Jakab ősevangéliumából, amely nem került be a Biblia elfogadott könyvei közé, azonban a kort ismerve jó eséllyel reális képet fest arról, ahogyan Jézus világra jöhetett.
Szerzője, Jakab Jézus testvérének vallja magát, szövegében pedig Mária életrajzát adja meg a fogantatástól a betlehemi gyermekgyilkosságokig. Mai álláspont szerint Jézus unokatestvére lehetett inkább az író, a keletkezés ideje pedig nagyjából időszámításunk szerint 200 körüli lehet. Az ősevangélium, amelyet a nyugati egyház mindig élesen elutasított, arról ír, hogy két asszony volt Máriával vajúdása alatt – ez ugyan eggyel kevesebb, mint amennyit Szóranosz ajánl, de mégis sokkal valószerűbb, mint ami a Bibliában szerepel.
Hogyan élt Mária Jézus születése után? Ebből a cikkünkből kiderül.
