Júdás egy csókkal árulta el Jézust, de nem csoda, hogy saját végzete elől végül a halálba menekült.
A Biblia egyik legismertebb alakja Iskarióti Júdás, aki 30 ezüstpénzért árulta el mesterét, azonban a pénz nem tehette boldoggá. Ebben a korban az árulókat mély megvetés övezte, így hamar utolérte őket végzetük. Ha nem a törvény állt rajtuk bosszú, akkor társaik megvetése miatt menekültek sokan a halálba. A következőkben elolvashatod
- mi vezethette Júdást árulásra
- mire számíthatott az ókorban egy áruló
- és a Biblia hogyan ír Júdás további sorsáról.
Egészen az utolsó vacsoráig Júdás épp olyan tanítványa Jézusnak, mint a többi, ott azonban Krisztus úgy fogalmaz: egyikük el fogja árulni őt. Azt is tudja, kiről van szó: egy falatot nyújt át Júdásnak, és felszólítja: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb”.
A tanítványok ekkor nem tudják még, mire készüljenek – úgy hiszik, hogy Júdás arra kapott felszólítást, vásároljon meg olyasmit, amire szükségük lehet a közelgő ünnepen. Júdás kezelte ugyanis a pénzt a csoportban. Egyes feltételezések szerint talán ez volt Jézus elárulásának gyökere is.
Amikor ugyanis Márta testvére, Mária drága olajjal keni meg Jézus lábát néhány nappal a húsvéti események előtt, az áruló Júdás így háborog a Szentírás szerint:
„Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta:
„Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?”
De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak."
Így vált árulóvá Júdás
Az elmélet úgy tartja, Júdásban akkorára nőtt a lelkifurdalás a sorozatos sikkasztások miatt, hogy egyetlen kiútnak azt látta, ha árulással szabadul meg a helyzettől. Az is lehetséges, hogy a Jézus vérére vágyó zsidókkal kötött paktum, egy még nagyobb összegért végrehajtott árulás vezette. Csalódhatott is a Messiásban, mivel nem egy konkrét, a rómaiakkal szemben álló felkelés élére állt fegyverrel, ahogy azt sokan remélték.
Az árulás története meglehetősen közismert. Júdást fegyveresek kísérték el a Kidron-patakon túli Gecsemáné-kertbe, ahol Jézus és a tanítványok gyakran töltöttek időt. Júdás azt mondta a katonáknak, csókkal mutatja meg számukra, kit kell elvinniük:
Az áruló így adott jelt:
„Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el biztos őrizet alatt!” Odaérve rögtön Jézushoz lépett: „Mester!” – szólt és megcsókolta.
Erre rátették kezüket és elfogták.
Megbánhatta, amit tett
Ami ezután történt, az nem biztos, hogy Júdás terveivel egybeesett. Talán azt gondolta, hogy egykori mestere letartóztatása nem jár ennyire véres eseményekkel, talán csak a végső ítélet meghozatalakor érezte át, miben vállalt részt. Mindenesetre vissza akarta adni a 30 ezüstpénzt, árulása jutalmát, amelyet a főpapok nem fogadtak el tőle. Valódi bűnbánatot sem gyakorolt, de a pénzt földhöz vágta és távozott.
Árulóként, ráadásul olyan árulóként, akinek tettéről széles nyilvánosság előtt beszéltek, nem számíthatott túlzottan fényes jövőre. A korban az árulókat, különösen a rómaiakal kollaborálókat mély megvetés övezte, a társadalom összezárt előttük. Számíthattak arra is, hogy tetteikkel Isten színe előtt kell majd elszámolniuk,
egy ilyen árulás pedig egy hétköznapi emberrel szemben is komoly büntetésre adott volna okot.
Júdás előtt nem nagyon maradt út: saját magára rótta rá a neki járó büntetést.
Júdás nem menekülhetett lekiismerete elől
Sorsának további alakulása az Apostolok Cselekedeteiben meglehetősen grafikus részletességgel olvasható: véget vetett életének, de a fa ága, amelyre felakasztotta magát, kettétört alatta.
A pénzből pedig, amelyet megpróbált elutasítani, a főpapok egy fazekas kis földjét vették meg, azon pedig temetkezési lehetőséget biztosítottak olyanoknak, akiket másként nem tudtak volna eltemetni.
Szűz Mária túlélte fiát: így alakult sorsa Jézus halála után.
