Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Húsevőként is gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor csak azért választunk húsos fogást az étteremben, mert húsmentes egyszerűen nincs, vagy ha van, akkor azt inkább egye meg a személyzet. Nem azért járunk étterembe, hogy rántott karfiolt, vagy rántott sajtot együnk, ezeket legfeljebb egy strand vendéglátó egységében vagyunk hajlandóak megenni. Megkérdeztünk három vegetáriánust az ország három szegletében, hogyan látják az éttermeket vidéken. A helyzet szomorú.
Sokszor halljuk, hogy a Budapest táblát elhagyva nem is érdemes próbálkoznia egy étteremben annak, aki vega, mert csak csalódás érheti. Persze a fővárosban sem rózsás a helyzet, de legalább létezik pár indiai étterem, ahol találkoztak már valódi vegetáriánussal, de ott a Hummus bár is, ahol semmiféle állati eredetű ételt nem készítenek. Sőt, Budapesten néha lehet találkozni valódi salátákkal is, ami nem uborka- vagy káposztasaláta. Sajnos pár éve hiába kerestünk a Bakonyban olyan helyet, ahol értették volna a saláta fogalmát, mindenhol savanyúsággal akarták megoldani a helyzetet.
Szétnéztünk az országban, hogy pontos képet kapjunk arról, milyen gasztro élményben részesülhet egy vega, ha elhagyja a fővárost.
Sátoraljaújhely - Maia
Vidéki vegetáriánusként viszonylag korán szembesültünk néhány jellemző vonással az éttermi vendéglátás terén. Ezek közül kiemelném ezt a vendéglátós tévképzetet: a vegetáriánus étkezés valami sznob urbánus fogyókúra, a vegetáriánus ember voltaképp fogyni akar, így nem is igényel többet három-négy lapulevélnél, némi reszelt nyers sárgarépával meg két szelet sápatag paradicsommal.
De a gyakoribb az, amely szerint a húsmentes étkezés minden alternatívától mentesen megvalósítható fagyasztott, előre panírozott sajt, karfiol, gomba, esetleg brokkoli és zöldséges rizs vagy sült krumpli szervírozásával. Utóbbi esetében külön említést érdemel, hogy a rántanivalókat ugyanabban az olajban sütik ki, mint a húsos ételeket, és sajnos ez - nem affektálás, komolyan - minden húshagyó számára azonnal érezhető, és egyenesen ehetetlenné teszi a feltálalt fogást.
Ezekhez az alapvetésekhez képest azonnal örömtől repes az ember szíve, ha az étlapon sztereotíp megközelítésektől mentes vegetáriánus fogást talál. Persze, ha van is ilyen, akkor ez jellemzően éttermenként egy-két ételféleséget jelent, nem ritkán előételként feltüntetve. De ezért is hálásak vagyunk.
Gyakran a levesek közt rejlik a megoldás, cipóban tálalt ilyen-olyan krémleves formájában. Persze ilyenkor nem árt megkérdezni, hogy használtak-e valamilyen húsos alaplevet vagy effélét az elkészítéséhez: erre vagy tud válaszolni a felszolgáló személyzet, vagy nem. Váratlanul szokta őket érni a kérdés, ez van.
Végül az étek lehet valamilyen pizza is, tipikusan a margherita, vagy amit annak mondanak. Sátoraljaújhelyen egész jó a "Pizza Donna Emese (paradicsom, paprika, cukkini, erős paprika, oliva, lilahagyma, parmezán, feta)", vagy a "Pizza Vegetariana (paradicsom, sajt, kukorica, borsó, gomba, olíva)", de ezek afféle kínos félmegoldások; mert ha az ember étterembe megy, jellemzően nem pizzát szeretne enni. Persze lehet kapni grillezett sajtot is toscanai kenyérsalátával, amivel azért jól is lehet lakni.
Vegetáriánus alkonyzóna
Az országban sok helyen, és külföldön is próbálkoztunk már vegetáriánus ételt rendelni étteremben. A helyzet épp olyan lehangoló Sárospataktól Debrecenen át egészen az egyesült államokbeli Atlantáig; egy-két húsmentes fogás az étlapon, itthon jellemzően a már említett rántott ez-az, néha grillezett zöldség vagy efféle, külföldön azért ötletesebbek abban a néhány választható ételben is (örök emlék az atlantai Legal Seafoodban a "Vegetarian Box"). A meglepetés néha igazán lepukkant helyeken éri az embert: a londoni King's Cross melletti "Chop-Chop Noodle" nevű kínai gyorsétteremben például isteni húsmentes ételek vannak, mindez már kevéssé mondható el a hazai kínai éttermekről vagy ételbárokról.
A finoman szólva is vidékies Debrecentől még inkább észak-keletre hamisítatlan vegetáriánus alkonyzóna található; többnyire bután néznek vagy rántott sajtot tukmálnak arra a kérdésre, hogy van-e valami hús nélkül?
Szeged - István
Én soha nem ettem húst, úgyhogy tudok miről mesélni. Már az óvodában elkezdődik a cirkusz, behívatják a szülőket és kiselőadást tartanak nekik a vegyes táplálkozás előnyeiről. Hiába mondták anyámék, hogy nem ők találták ki a vega étrendet, hiszen ők húsevők, hanem én nem eszem meg a húst, és kész. Nem örültek a válasznak, úgyhogy én voltam Szegeden a legtöbbet szívatott óvodás. Gyakran ültem az ebédemmel az asztalon, és vártam az öt órát, amikor végre értem jön az anyukám, és hazavisz. Szerencsére az iskolában már magasról tettek rá, hogy megeszem-e az ebédet vagy nem, és a konyhás néni is örült, ha nem kértem pörköltöt a zöldbab főzelék tetejére, többet vihetett haza.
Van, aki szerint a vegák melegek
Újra az óvodában éreztem magam, amikor elkezdtem a feleségemnek udvarolni, akinek a szülei két disznót vágnak évente. Az apja kapásból utált, amikor meghallotta, hogy nem eszek húst. Micsoda? Vegetáriánus? Az valami betegség? Ilyeneket kérdezgetett, közben hangosan röhögött. Azóta se vagyunk jóban. Szerinte a vegák melegek, és nem értette, hogy mit keres a lánya mellett egy ilyen alak. Egy férfi egyen húst, különben elsorvad, elbutul.
Magyarországon ritkán járunk étterembe, akkor is inkább csak társasággal, és a barátok kedvéért, nem a kaja miatt. Viszont ha Franciaországba, vagy Olaszországba megyünk nyaralni, végigesszük a két hetet. Ott is kevés a vega, mégis mennyeiek a húsmentes ételek.
Győr - Lívia
Magyarországon úgy néznek ránk, mintha betegek lennénk, ha valahol szóba kerül a vegaságunk. Pedig csak nem eszünk húst. Mi eszünk halat, így talán könnyebb a helyzetünk, de a halhelyzet se jobb egy vidéki étteremben, mint a zöldségkínálat. Pedig ezerféle zöldség terem az országban, mégse tudják elkészíteni. A főzeléket agyonlisztezik, szétfőzik. Létezik még a zöldségleves, ami a legtöbb helyen húsleves, sok zöldséggel. Vicces, de itt, Győr környékén akkor járunk a legjobban, ha a gyerekmenüből rendelünk. Ott szokott lenni halrudacska és paradicsomos spagetti. Mi sem akarunk röhejes és rossz halrudacskát enni, főleg, ha Donald kacsa kedvence a neve, és fejenként két adagot kell belőle rendelnünk, de ha nincs más, néha muszáj bevállalni. Ilyenkor röhögnek a barátaink, és azzal élcelődnek, hogy sör helyett is kérjünk ivólevet.
Azt hiszik primadonnáskodunk
A legtöbb helyen kapható halászlé, de már unjuk. Nem ehetünk állandóan halászlét. Azt hiszik, primadonnáskodunk, amikor nem akarunk rántott zöldséget enni, de miért kéne olyan zöldséget ennünk, ami ugyanabban az ezer éves olajban sült, amiben a hús?!
Egyébként az utóbbi két évben mintha történne valami, ugyanis olyan misztikus szavak jelennek meg az étlapokon, mint a szezonalitás. Így gyakrabban futunk bele friss lecsóba, grillezett vargányába, vagy egész jól elkészített tésztákba is.
Ennek ellenére leginkább otthon eszünk, így legalább változatosan tudunk étkezni. Gyakran hívunk vendégeket is, és már megszokták, hogy bár nálunk nincs hús, mégis fantasztikusan ízesek az ételeink. Azért irigylem a pestieket, ott lehet jókat enni, ki is használjuk a sok török étkezdét, amikor fent járunk.
Pörkölt van, de minden másért Bécsig kell menni
Képzelje el egy húsevő, milyen lenne, ha mindenhol csak pörköltet lehetne enni. Akárhova menne az országban, csak azt kapna, nokedlivel. Meg egy kis uborkasalátát. Ezt ehetné kizárólag az esküvőkön, az éttermekben vagy a vállalati bulikon. Ha valami másra vágyna, el kéne utazni - mondjuk - Bécsig. Ott ehetne rendesen, ha már az orrán is folyna ki ez a baromi unalmas kaja.
