Minden valamire való csokoládérajongó elégedett lehet a napjával, ha vasárnap reggel úgy érezheti, mintha a Csokoládé c. film díszletei között lenne. A kis ékszerdoboz üzletben a falak mentén a plafonig felfutó polcokon színes papírba csomagolt csokoládék sorakoznak a világ minden tájáról. Az üzlet mélyén, méretes hűtőpultban bonbonok, trüffelek tömkelege, ha választani kell, igencsak megnehezíti a döntést a mennyiség, de csak idő és szorgos kóstolgatás kérdése, míg kialakulnak a kedvenc ízek, és megtaláljuk a számunkra kedves készítőket. A pultban kedvesen mosolygó csokoládéárus. Most mégsem ezért vagyunk itt.
Temperálás, mozgatás
A pult előtt egy asztalon a csokoládékészítés kellékei sorakoznak: melegítőtálban csokoládémassza fénylik, kis üvegekben kandírozott citrom- és narancshéj, gabonagolyócskák, rumos aszalt szilva, csokoládépasztillák, és mindenféle meglepő eszközök. Flamich Gábor melegítőpisztollyal támadja a csokoládét, szakszóval élve temperálja. Az előadás során megtudjuk, hogy a tökéletesen temperált, vagyis tökéletes kristályszerkezetű csokoládét a megfelelő hőmérséklet beállításával és a csokoládé mozgatásával (kevergetés) lehet készíteni. Amennyiben a temperálás nem megfelelő, azaz nem a kellő hőmérsékletű csokoládét próbáljuk meg formázni, az nem köt meg vagy szürke, fénytelen lesz. Ezt nem csak azoknak érdemes tudni, akik házi bonbonkészítésre adják a fejüket, kézműves csokoládé vásárlásakor is árulkodó jel: amennyiben a csokoládé felülete fényes, színe egyenletes mélybarna, törésekor roppan, biztosak lehetünk benne, hogy ügyes mester dolgozott a mennyei alapanyaggal, egyéb esetben jobb, ha másik csokoládét választunk.
Az előadás során végigkísérhetjük a csokoládé útját a kakaóbabtól egészen a kész bonbonig. Az élmény sokkal inkább vizuális - miközben Konkoly Rita a szüretről, erjesztésről és banánlevelekről mesél, férje kevergeti, a csokoládét. Néha felemeli a spatulát, a csokoládé sűrű folyamban csepeg le róla. Nem telik el sok idő és megismerjük a bonbonkészítés trükkjeit, ami kívülről szemlélve nem tűnik túl bonyolultnak egészen addig, amíg a mi magunk is ki nem próbáljuk.
60% felett mindegy a kakaótartalom
Közben elhangoznak a legpraktikusabb információk, amelyek segítenek a csokoládévásárlás során. Eloszlik a tévhit, miszerint annál jobb a csokoládé, minél magasabb a kakaótartalma. Aki kóstolt már 90%-os csokoládét tudja miről beszélünk. A nyers csokoládé szinte ehetetlen, ezt csak a nagyon kifinomult ízlelőbimbókkal rendelkező csokoládészakértők értik igazán, és ők sem elsősorban élvezeti értéke miatt kóstolgatják. A 60% kakaótartalommal rendelkező csokoládé már egészen biztosan korrekt abban az esetben, ha az egyéb összetevők is minőségiek. Igazán kiváló étcsokoládé esetében a kakaómassza mellett a hozzávalók között keresendő még a cukor, a kakaóvaj, és a vanília. Más nem. Tejcsokoládénál ez még kiegészül tejporral. Irányadó még, hogy ezeket milyen sorrendben tüntetik fel, az ugyanis arra utal, hogy milyen mennyiségben kerültek a csokoládéba. Amennyiben ezek az arányok és hozzávaló rendben vannak, a kakaótartalom 60% fölött már csak egyéni ízlés kérdése.
A minőségi csokoládé alapanyagai
Étcsokoládé:
1. kakaó massza
2. cukor
3. kakaóvaj
4. vanília
Tejcsokoládé:
1. cukor
2. kakaóvaj
3. kakaó massza
4. tejpor
A bonbon teste, talpa
A bemutató egészen addig visszafogott hangulatban telik, amíg a mester a bonbonok testét - a tölteléket körbevevő roppanós csokoládékérget - készíti. Még akkor is nyugodt a társaság, amikor a bonbon talpát - a tölteléket lezáró alsó részt - önti. Innentől viszont az eddig elfojtott vágyak kiszabadulnak, mindenki szája csokis, a bátrabbak rumos aszalt szilvát mártanak az olvadt csokoládéba, a szerényebbek kandírozott gyümölccsel díszítik az elkészült bonbonokat. Közben mindenki a helyben készült macskanyelvet ropogtatja. Ilyen egy tökéletes vasárnap délelőtt.
