A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány - harsogta annak idején az egyik Rapülők sláger. Nézem a csajt velem szemben. Meztelen vagyok és teltkarcsú: így mondják kedvesen azt, hogy „kissé elhízott?" Oldalra fordulok, és jól megnézem a tükörképem: a hasam lassan hullámtáncot jár. Direkt jól kinyomom, hogy még nagyobbnak tűnjön. Nézem a kis recegős hájacskáimat, mint Bridget Jones a filmben. Ő is leadott néhány kilót, és máris bepasizott.
Tavasz is van, választások is voltak, leteszem a voksom a léböjtkúra mellett, de előtte utoljára bekajálok. Bűntársaimmal együtt hazaérve bekapcsolom a tévét: kóla, sajtburger, kiskrumpli majonézzel, és a végére a mazsolás csoki. Meg egy cigi, az utolsó, mert le kell szokni a kúra alatt. Igazi zabálós estét tartok, most mindent lehet, hiszen ezután csak szenvedni fogok.
Tíz napig csak juharszirupból, vízből, citromból és cayenne borsból álló löttyöt fogok inni. Napi három literrel, szigorúan, és majd a tizedik nap végére talán fel tudom venni azt a kis szoknyát is, amit odaszuszakoltam már vagy tíz éve a szekrény mélyére.
1. nap: Fejfájás, hidegrázás, az idegek sztrájkja
Unalmasan telt az első nap. Se egy szaftos sajtburger, se egy édes-hideg kóla korty, semmi. Legyártottam a napi életben maradásomhoz szükséges folyadékadagomat, másfél liter juharszirupos löttyöt, majd bekúsztam a munkahelyemre. Mindenkit biztosítottam arról, hogy mennyire nagyszerű lány vagyok, hogy ilyenre adom a fejem, és begyűjtöttem az erőnövelő „de kemény vagy, én biztos nem bírnám végigcsinálni" című biztatásokat. Persze a monitorom mögül irigykedve néztem, mikor elütötte a delet az óra. Boldog békeidők, gyönyörű tészták és levesek, imába foglalt, ebéd utáni kávézások és cigaretták. Nekem már csak a munka jut, jobb híján majd azt hiszik, ennyire szorgalmas vagyok. Az órák vánszorogva kúsznak előre, és a kiérdemelt jutalom se vár a nap végén, legfeljebb egy nagy korty a löttyből. Sztrájkolni kezdtek az idegek úgy délután öt felé, és fejfájást küldtek rám büntetésképp. Munka után irány az ágy, este nyolckor már szégyentelenül pizsamában vagyok, lagymatag slágerek szólnak a rádióból, majd mély hangú ezo mester biztosít az álmaim valóra válásáról, én pedig bekuckózva remélem a jövőbeni megváltást a fejfájásért és a hidegrázásért.
folytatjuk
Lulu vállalkozásával - vagyis hogy fogyás céljából folytat léböjtkúrát - a dietetikusok egy része nem értene egyet. A léböjtkúrákról már korábban írtunk a Díványon, és az általános vélekedés szerint aki fogyni szeretne, ne a koplalást válassza, a léböjt annak való, aki testi-lelki megújulásra vágyik, sikeressége pedig javarészt azon múlik, milyen körülmények között végzik azt.
Az étel elhagyása segíti a szervezet méregtelenítését, de a hétköznapok stresszes körülményei között nem több, mint egy ivókúra. Az elvonulós, szervezett léböjtkúrák előnye viszont, hogy stresszmentes helyszínen, a lelki tisztulást is segítő programokkal, például meditációval is kiegészítik a kúrát. Korábban egy szerzőnk kipróbálta a szintén léböjtöt jelentő Buchinger-kúrát, ez szintén nem a fogyásra irányul elsősorban, a célja a szervezetben évek során felhalmozódott felesleges tartalékok, kóros anyagcseretermékek lebontása, a sejtek salaktalanítása, valamint a fizikai és szellemi képességek regenerálása.
Azoknak, akik saját böjtkúrába szeretnének fogni, ajánljuk dietetikus szakértőnk tanácsait. Ebből többek közt kiderül, hogy például várandós és szoptató édesanyák, gyerekek, idősek, cukorbetegek, daganatos betegségben szenvedők, hirtelen vércukorszintesésre hajlamosak számára nem ideális a szigorú táplálékmegvonás.