mánia betegség

Októberben tarják az OCD-tudatosság hetét, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a rögeszmés-kényszeres rendellenességekre, és hogy a tüneteket megismerve többen és hamarabb jussanak megfelelő kezeléshez. Az OCD egyfajta kóros rend- és tisztaságmánia, amely széles spektrumon mozoghat. Megtörténhet, hogy annyira elfajul, hogy a beteg és családja már nem tudja normálisan élni a mindennapjait. 

Sokakat érint

Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) folyamatosan jelentkező képzetek és gondolatok mellett kényszercselekedetekkel van jelen a beteg életében. Ezek a gondolatok a betegnek riasztóak, úgy érzi, ha az adott kényszeres cselekvést nem hajtja végre, akkor valami szörnyű fog vele vagy a szívének kedves emberekkel történni. 

„Az OCD különböző súlyossággal, de igen gyakori a társadalomban – szögezi le dr. Belső Nóra pszichiáter. A pacientúrámból kiindulva úgy nagyjából minden huszadik embert érintheti.”

Az, hogy mikor kell orvoshoz fordulni, valójában egyedi: akkor, ha a mindennapi életünkbe is beleszól a betegség, ha kellemetlen helyzeteket teremt, vagy akár konfliktust a családban.

Az OCD-s kényszergondolatok lehetnek agresszívak, betegségekkel vagy vallással kapcsolatosak, vagy akár a szimmetriát kereshetik megszállottan. Gyakran félnek a fertőzésektől – például a kézfogástól vagy egyes tárgyak megérintésétől –, vagy éppen attól, hogy akaratukon kívül bajt okoznak, esetleg kárt tesznek valamelyik szerettükben. 

„A beteg meg akar szabadulni ezektől a kínzó gondolatoktól, ezért valamilyen kényszercselekedetet végez – folytatja szakértőnk. Ezek általában ismétlődő tevékenységek, például rendezget, törölget egyes felületeket, kezet mos, vagy éppen szavakat ismételget.”

A betegség jelentkezése független a kultúrától, vallástól, társadalmi vagy éppen gazdasági helyzettől.

Genetikai tényezők is befolyásolják 

Az OCD gyakran jelenik meg a serdülőkor időszakában, de általában már gyerekkorban felfedezhetőek a tünetek. A genetikai tényezők is jelentősen befolyásolják a kényszerbetegség kialakulását: azok között, akik szüleinek egyike OCD-s volt, akár tízszer gyakoribb a kényszeresség előfordulása, mint akiknél nem volt jelen a családban ez a kórkép.

„Gyakran előfordul, hogy az olyan OCD-s, aki egyedül él, nem is kér segítséget, hacsak nem lesznek annyira súlyosak a tünetei, hogy esetleg már zavarja például a munkavégzésben – mondja dr. Belső Nóra. Sokkal gyakoribb, hogy a családban lesz olyan feszült a helyzet, hogy kénytelen segítséget kérni.” 

OCD évszázadok óta létezik

Az OCD nem civilizációs betegség. Már az 1800-as években leírták, de valószínűleg az emberiséggel egyidős. 

„A köznyelvben csak pótcselekvésnek hívjuk azokat a tüneteket, amelyek jelentkezhetnek egy OCD-s betegnél” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A legnagyobb tévhit, hogy ez csak egyfajta személyiségbéli furcsaság, miközben valójában súlyos rendellenesség, amelyet fontos kezelni.

„A tünetek pedig súlyosbodhatnak akár stressz, hormonális változások vagy bármilyen életbéli változás kapcsán.” 

„Az, hogy valaki szereti a rendet, azzal nincs semmi probléma, viszont ha csak akkor érzi biztonságban a családját, ha harmincszor törli le a konyhapultot egy nap, az már gond. Illetve ugyanígy nem tekinthető normalitásnak, ha komoly belső feszültséget él át, ha a harminc helyett csak huszonnyolcszor sikerül elvégezni ezt a programot” – hangsúlyozza a pszichiáter.

Gyerekkorban időszakosan előfordulhat, hogy a kicsi ragaszkodik valamilyen rituáléhoz, például mindig ugyanoda kell tenni valamelyik játékát, de ez még nem jelenti azt, hogy OCD-s lesz. Ugyanakkor előfordulhat, hogy később valamilyen trauma hatására kiújulnak a tünetek.

„A kényszeres betegek kezelésében általában gyógyszert és pszichoterápiát is alkalmaznak – mondja pszichiáter szakértőnk. Sok esetben alkalmazzák az ingerexpozíciós-válaszmegelőzéses technikát, mely során a beteget kiteszik olyan helyzetnek, ami szorongást okoz számára, viszont megakadályozzák, hogy a kényszeres cselekedetet végrehajtsa; például tárgyakat kell megfognia, ám utána nem moshat kezet. Az olyan súlyos esetekben, amikor a kényszerbeteg semmilyen terápiára nem reagál, speciális idegsebészeti eljárással, gamma-sugárral idegsebészeti műtétet végeznek, amely megszakítja az agy adott területei között a kapcsolatot. Ezzel jelentős javulást lehet elérni.”