Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tanév végével megérkezik a bizonyítvány is, vele együtt pedig az ismerős szülői dilemma: jár-e ajándék a jó jegyekért, és ha igen, milyen? És egyáltalán mitől jó egy bizonyítvány? Attól, hogy kitűnő, attól, hogy fejlődést mutat, vagy attól, hogy a gyerek a saját képességeihez mérten rengeteg munkát tett bele az évbe, akkor is, ha ez a jegyein jelenleg nem látszik?
Mittli Éva gyermekpszichológust kérdeztük arról, mikor támogató a jutalmazás, mikor csúszik át teljesítménykényszerbe, és mit érdemes mondani akkor is, ha a bizonyítvány nem olyan lett, amilyet reméltünk.
Sok családban hagyomány, hogy a gyerek ajándékot kap a jó bizonyítványért. Pszichológiai szempontból ez jó ötlet, vagy inkább érdemes óvatosan bánni vele?
Ezt érdemes árnyaltan látni. Felnőttként mi is megünnepeljük a sikereinket. Amikor diplomát szerzünk, előléptetést kapunk, lezárunk egy fontos projektet, vagy elérünk valamit, amiért dolgoztunk. A gyerekek esetében is teljesen természetes, hogy amikor lezárnak egy tanévet, akkor örülünk annak, amit elértek. Örülünk annak, hogy időt, energiát, munkát tettek bele, és ezt valamilyen módon megünnepeljük.
Fontos azonban, hogy a bizonyítványra elsősorban visszajelzésként tekintsünk az adott tanévről, és ne a gyerek értékének mérőeszközeként. Ilyen szempontból szerintem nem az a jó irány, ha azt mondjuk, hogy a jó bizonyítványért jár ajándék. Már csak azért sem, mert nagyon különböző lehet, hogy kinek mit jelent a jó bizonyítvány.
Lehet, hogy egy gyereknél nem a kitűnő bizonyítvány a „jó” bizonyítvány. Ha például tanulási nehézséggel küzd, neurodivergens fejlődésű, vagy bizonyos területeken nehezebben teljesít, akkor egy matek hármas mögött is rengeteg munka lehet. Ilyenkor ezt az erőfeszítést, ezt a fejlődést érdemes ünnepelni. Az ünneplésnek ráadásul nem feltétlenül kell tárgyi ajándéknak lennie. Lehet közös program, kedvenc étel, kirándulás, családi program.
A lényeg az, hogy a szülő lássa, az adott bizonyítvány mögött mennyi munka, mennyi küzdelem, mennyi fejlődés van.
Egy-egy jegy mögött ugyanis közel sem ugyanannyi erőfeszítés áll. Érdemes tehát nem csak azt nézni, milyen jegyek szerepelnek a bizonyítványban, hanem azt is, mennyit fejlődött a gyerek, mennyit dolgozott érte, milyen akadályokat küzdött le, mi ment neki könnyebben, és mi nehezebben. Ne csak a jegy számítson.
De mi a helyzet azokkal a tárgyi jutalmakkal, például könyvekkel, amelyeket az iskolai évzárón adnak át nyilvánosan a kitűnő tanulóknak? Mit üzenhet ez azoknak a gyerekeknek, akik nem kapnak ilyen jutalmat?
Szerintem ez nem túl szerencsés gyakorlat. Értem, hogy ilyenkor a jó teljesítményt szeretnék jutalmazni és kiemelni, de nagyon kevesen vannak, akik mindig, mindenből kiegyensúlyozottan jó teljesítményt tudnak nyújtani. A teljesítményünk hullámzó, a képességstruktúránk is különböző, és nem lehet mindenki mindenből jó.
Ha egy pedagógus nyitott erre, akkor érdemes lenne valamilyen egyensúlyt teremteni. Akár úgy, hogy év végén minden gyerek kap valamiért oklevelet vagy elismerést. Biztos vagyok benne, hogy egy osztályon belül mindenki különleges valamiben.
Lehet, hogy valaki a leggyorsabban számol, valaki pedig a leggyorsabban segít, amikor a tanító néni kér valamit. Lehet, hogy valaki különösen kedves a többiekkel, más nagyon ügyes sportban, megint más kreatív vagy kitartó. Nagyon fontos lenne, hogy ez a sokszínűség is megjelenjen az iskolai visszajelzésekben.
Szülőként persze nehezebb kérdés, hogyan kommunikáljuk ezt a gyerek felé, ha ő azt látja, hogy másokat nyilvánosan jutalmaznak, őt pedig nem.
Ilyenkor szerintem érdemes arra helyezni a hangsúlyt, hogy mi büszkék vagyunk rá attól függetlenül, milyen eredményt ért el. Büszkék vagyunk arra, amiért dolgozott, hogy tanult, odafigyelt, jelen volt, végigcsinálta az évet.
Azt is fontos megkérdezni tőle, hogy ő elégedett-e az eredményével. Ez nagyon sokat számít. Lehet, hogy mi büszkék vagyunk rá, miközben ő nem elégedett. És fordítva is lehet: ő elégedett, mi viszont kevésbé, mert úgy érezzük, több van benne. Ezekről érdemes beszélgetni, de nem minősítő módon.
Ha a tanév lezárását ünnepeljük, akkor az ajándék – ha adunk – valóban a gyerekről szóljon. Az ő érdeklődéséről, örömeiről, erősségeiről.
Például egy matekból gyengébben teljesítő gyereknek nem biztos, hogy jó ötlet matematika-feladatgyűjteményt adni ajándékba. Lehet helye fejlesztő eszközöknek, különórának, gyakorlásnak, de nem szerencsés ezeket jutalomként becsomagolni. Mert ilyenkor az ünneplés pillanatában is a hiányosságaira irányítjuk a figyelmet. Az ajándék vagy az ünneplés inkább azt üzenné, hogy látunk téged, büszkék vagyunk rád, és örülünk annak, amit ebben az évben beletettél.
A differenciált jutalmazásról jut eszembe, nemrég láttam egy pedagógus posztját, amelyben arról írt, hogy osztálykiránduláson az egyik kisfiú félt, mire egy osztálytársa odalépett hozzá, megfogta a kezét, és azt mondta: „Ne félj, itt vagyok veled.” A tanító azt kérdezte, hogy ezt hol értékeljük? Hol van ennek oszlopa az Excel-táblázatban?
Igen, pedig ezeket nagyon fontos lenne észrevenni. Jó lenne, ha a pedagógusok is észrevennék, és mi, szülők is. Ezeket a tulajdonságokat is erősíteni kellene a gyerekekben, mert egyre inkább elmagányosodunk, miközben a szociális kapcsolataink rendkívül fontosak.
Különösen kiskamaszoknál és kamaszoknál meghatározó, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. De valójában az egész emberi létünk alapja az, hogy kapcsolódunk másokhoz. Ezért lenne fontos, hogy az iskolában ne csak a tantárgyi teljesítményt lássuk és értékeljük, hanem az empátiát, a segítőkészséget, az együttműködést is.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Van olyan életkor, amikor a jutalmazással különösen óvatosan kell bánni? Vagy ez inkább nem életkor kérdése?
Szerintem ez kevésbé életkorfüggő, sokkal inkább a gyerek személyiségétől és a jutalmazás körülményeitől függ. Az viszont biztos, hogy ha nagyon nagy értékű ajándékot kap a gyerek egy jó bizonyítványért, az könnyen rossz hangsúlyokat adhat.
Például, ha egy ötös bizonyítványért telefont kap – miközben szerintem a telefonhasználattal 14 éves kor alatt nagyon óvatosnak kellene lenni –, vagy más drága elektronikai eszközt, esetleg minden jó jegyért pénz jár, akkor a tanulás külső jutalmakhoz kötődik. Ezzel az a probléma, hogy háttérbe szorulhat a saját fejlődés öröme, a kíváncsiság és a belső büszkeség érzése.
A tanulásnak valahol belülről is kellene motiválnia a gyereket. Az érdeklődés, a fejlődés, az, hogy valamiben ügyesebb lett. Ha mindent külső jutalomhoz kötünk, akkor ez a belső motiváció sérülhet.
Testvérek között hogyan lehet elkerülni a versengést vagy a féltékenységet a bizonyítvány és a jutalmazás kapcsán?
Teljesen elkerülni nem biztos, hogy lehet, de törekedni lehet rá. Itt is az a fontos, hogy ne egymáshoz hasonlítsuk a gyerekeket.
Ne azt mondjuk, hogy „bezzeg a testvéred”, hanem azt, hogy te ebben vagy jó, ő abban jó, és mi mindkettőtökre büszkék vagyunk.
A jutalom ideális esetben ne kizárólag az eredménytől függjön. Inkább legyen annak az elismerése, hogy mindenki megtette a magáét, járt iskolába, dolgozott, tanult, végigcsinálta az évet. Ezért járhat valamilyen közös, kisebb ünneplés, amely nem versenyezteti őket egymással.
Beszéljünk a kudarcokról is. Mi van akkor, ha a gyerek rosszabb bizonyítvánnyal érkezik haza? Mit ne mondjunk semmiképpen, és mit érdemes mondani helyette?
A legfontosabb, hogy ne a gyereket minősítsük. Ne azt mondjuk, hogy „buta vagy”, „lusta vagy”, „rossz vagy”. Inkább azt érdemes megfogalmazni, hogy ebben a tanévben most ennyi sikerült, ennyi fért bele, és nézzük meg együtt, mi állhat mögötte.
Kérdezzük meg, ő mit gondol a bizonyítványáról. Elégedett-e vele? Hogyan érzi magát? Min változtatna jövőre? Mit gondol, mire lenne szüksége ahhoz, hogy jobban menjen?
Ezeket akár érdemes a tanév végén fel is jegyezni. Aztán szeptemberben vagy október elején, amikor már újra belerázódott az iskolába, vissza lehet térni rá.
Emlékszel, azt mondtad, hogy jobb lenne, ha máshogy tanulnál, ha külön segítséget keresnénk, ha másképp osztanád be az idődet?
Így a beszélgetés nem büntetés lesz, hanem közös gondolkodás arról, hogyan lehetne támogatni őt. Természetesen nekünk, szülőknek is lehetnek javaslataink, de fontos, hogy ezek ne megszégyenítésből, hanem támogatásból érkezzenek.
Kapcsolódó cikkünkben arról olvashatsz, hogyan nézett ki egy iskolai ballagás a szocializmusban.
