Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A hét éven át a Miniszterelnökségnek otthont adó Karmelita kolostor igen gazdag múlttal rendelkezik, amely 300 évre nyúlik vissza. Ma már kevesen tudják, de II. József idején kaszinó is működött falai között.
Az ikonikus épületet most újra megnyitották a nagyközönség előtt, ennek apropóján tekintettük vissza fordulatokban gazdag történelmére.
Az eredeti templomot a törökök lerombolták
A Karmelita területe egykor a ferences rendhez tartozott, a középkorban IV. Béla itt építtette meg a Szent János-templomot, amelyet a vár 1541-es megszállásakor a törökök kifosztottak, majd leromboltak.
A törökök a helyén mecsetet építettek, amely Buda 1686-os visszafoglalásakor elpusztult. Ezután a telek előbb a jezsuitákhoz, majd 1693-ban a karmelitákhoz került. A későbbi kolostor és templom alapkövét 1725-ben rakták le, az építkezés 1736-ra befejeződött, de a belső díszítés tovább tartott a vártnál.
A kolostor és a Szent József-templom csak 1763-ra készült el teljes egészében.”
1784-ben aztán a kalapos király, II. József a karmelita rendet feloszlatta, a templomot pedig ideiglenesen katonai raktárként kezdték használni. Az uralkodó azonban nem hagyta sokáig komolyabb funkció nélkül az épületet: hamarosan kaszinót, három tekepályát és színházat alakítottak ki benne a sakkgépéről ismert Kempelen Farkas irányításával a Budára költöztetett hivatalnokok számára.
A kaszinó 1794-ben zárt be, ekkor a Császári és Királyi Katonai Főparancsnokság kapta meg az épületet, amelyben innentől kezdve főként katonai hivatalok működtek – emlékeztet a pestbuda.hu.
Bár 1802-ben felmerült helyszínként az akkor létrejövő Nemzeti Múzeum számára, végül maradt benne a katonai vezetés, így a XIX. század vége felé a Főhadparancsnokság, majd a Horthy-korszakban a Vezérkari Főnökség.
A színházi élet központjává vált
Az épület átalakítása során Kempelen Farkas tervei alapján a templomtornyot lebontották. Ekkor épült meg a jellegzetes copf stílusú homlokzat, a tetején Buda címerével. Az épület egyszerre barokk és klasszicista megjelenést kapott, a 19 méter mély színpadot az egykori templom barokk főoltárának helyén hozták létre, amelyet 1788-ban a sárospataki Szent Erzsébet-bazilikába szállítottak.
A munkálatok gyorsan lezajlottak, a januári kezdés után októberben meg is tartották az első előadást a frissen átadott Várszínházban, amely a Monarchia legmodernebb színházai közé tartozott. A falán elhelyezett korabeli emléktábla így meséli el történetét:
Itt állott a b. szűznek u. n. új, vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond-prépostsághoz tartozott. Először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi Erzsébettől, Mátyás k. anyjától gazdagon megajándékoztatott. A török korban (1541–1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet által József tiszteletére ismét letelepíttetett. II. József császár alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott.
A 19. században a Karmelita a magyar színjátszás egyik legfontosabb központjává vált. Emlékezetes, hogy
- 1790. október 5-én itt játszották az első magyar nyelvű színielőadást, Simai Kristóf Igazházi című darabját,
- 1800. május 7-én zajos sikert aratva Ludwig van Beethoven lépett fel falai között (innen ered az épület Beethoven-termének elnevezése),
- 1835-ben pedig Katona József Bánk bán című művének pesti bemutatójának adott otthont.
Súlyos sérüléseket szenvedett
A színházban 1924-ben tartották az utolsó előadást, a karzat beszakadása után be kellett zárni, innentől kezdve ismét katonai raktárként használták. A színházi berendezést 1934-ben tűzbiztonsági okokból lebontották, majd a második világháború során, 1945-ben Budapest ostromakor az épület súlyosan megsérült.
Helyrehozatala sok éven keresztül húzódott, miközben belső szerkezetének jó része elpusztult. Több mint ötven évnyi szünet után végül újra színházzá alakították: 1978-ban készült el a 264 ülőhelyes, felújított Várszínház, amelyben elsőként Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endre című darabját mutatták be.
Az épület 2014-ben került a Miniszterelnökség vagyonkezelésébe, ezután kezdődött meg átfogó rekonstrukciója, amelynek eredményeként elkészült a dunai homlokzatához csatlakozó erkély, és kialakult a Karmelita ma ismert képe.
Kapcsolódó: a Karmelita jövőjével kapcsolatban több forgatókönyv is szóba került, de egyelőre nem teljesen világos, mi lesz a sorsa.
