Alain Delon eutanázia Magyarország legális illegális

A napokban kiderült, hogy a híres francia mozicsillag, Alain Delon arra kérte fiát, intézze el neki az eutanáziát. A francia színész és filmrendező egy ideje már Svájcban él, ahol legális az eutanázia (amelynek során a beteg maga adja be saját magának a halált okozó szert), azonban ez a lehetőség nem minden országban vehető igénybe, pedig sokan úgy gondolják, a választott halálnak emberi jognak kellene lennie a halálos betegek és azok számára, akik leírhatatlan fájdalmakat élnek át a mindennapjaik folyamán. Azonban az eutanázia árnyaltabb kérdéskör, érvek szólnak mellette és ellene.

Mit kell tudni az eutanáziáról?

A magyar Alkotmánybíróság kétféle eutanáziát különböztet meg: az aktív és a passzív eutanáziát. Az aktív eutanázia jelenti azt az esetet, amikor a beteg kérésére és érdekében az orvos segíti halálba a beteget, például halálos méreg beadásával. Ezt a formát a magyar törvény tiltja, míg az önkéntes passzív eutanáziát engedélyezi. Az önkéntes passzív eutanázia abban különbözik az előzőtől, hogy ebben az esetben a beteg saját elhatározásából hagyja, hogy betegsége külső orvosi beavatkozás nélkül, természetes úton haladjon, és kezelés hiányában hamarabbi halálához vezessen.

Vannak, akik erkölcsi, etikai és jogi okokból kifolyólag támogatják az aktív eutanáziát. Az ebbe a csoportba tartozók úgy gondolják, hogy a betegek autonómiáját és döntési jogát támogatják ezzel, különösen, ha halálos betegekről van szó. Sok halálos betegség esetében ugyanis rendkívüli gyötrelmek előzhetik meg a halált, amelyek akár emberi méltóságuktól is megfoszthatják őket. Kérdéses, hogy mi az etikusabb: több hónapnyi szenvedésre ítélni a haldoklókat, akik inkább hamarabb véget vetnének fájdalmaiknak, vagy pedig az emberi élet értékességét előbbre valónak tekinteni? Az eutanázia támogatói számára az ember egyéni döntése fontosabb, így vélhetően Alain Delonnak is. Különösen azok számára lehet szimpatikus ez a nézet, akik elviselhetetlen krónikus fájdalmakkal élnek együtt, és akiknek nincs reményük életminőségük javítására az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

Több oka is lehet annak, ha valaki ellenzi az aktív eutanáziát. Egyrészt, félhetnek a felügyelet teljes hiányától a halál pillanatában, attól, hogy valamilyen komoly tévedés történik ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Másrészt, attól is tarthatnak, hogy az aktív eutanázia legalizálása miatt normává válik ez az eljárás, és lesznek olyan betegek, akik azért választanák csak ezt az utat, hogy megkíméljék családjukat a betegségükkel együtt járó terhektől. Harmadrészt, olyan helyzeteket is szeretnének ellenzésükkel megakadályozni, amely során mások döntenének a túlságosan beteg emberek életéről, nem az illető saját maga. Szerintük az orvos kötelessége, hogy megtalálja a beteg szenvedéseit megszüntető lehetőségeket, nem a betegé. Ugyanakkor nem hisznek abban, hogy egy orvos alkalmas arra, hogy meghozza a döntést egy élet befejezéséről. 

Megosztó téma az aktív eutanázia legalizálásának kérdése, hiszen emberek életéről és haláláról van szó. Mindkét tábor tagjai nyomós érvekkel rendelkeznek, és az biztos, hogy csak rendkívül szabályozott körülmények megteremtése mellett lehetne egyáltalán elképzelni egy ilyen lehetőséget, hogy senki állapotával se élhessenek vissza.