De az valószínű, hogy ő is karanténban alkotott, akárcsak sokan a Covid időszakában, akik képesek voltak legalább az idejük egy részét valamilyen alkotótevékenységgel tölteni. Nos, a világ egyik legnagyobb drámaírójával is hasonló történhetett a londoni pestisjárványok idején.
Karanténban élte túl a járványokat
1564-ben, amikor Shakespeare még csak kisbaba volt, szülővárosában, Stratford-upon-Avonben búbópestis tizedelte a lakosságot. Talán a sors akarta így, de akkor a drámaíró nem betegedett meg, és később is ilyen szerencséje volt, amikor Londonban tombolt a pestis. Ugyanis a 16. és a 17. század fordulóján az angol fővárosban ugrásszerűen megnőtt a népesség, a koszos utcákon, a borzasztó higiéniás körülmények között pedig könnyen kitört és terjedt mindenféle betegség, de főleg pestisjárványok ütötték fel a fejüket évről évre.
A város vezetése a járványügyi intézkedések keretében bezárta a színházakat 1603 és 1613 között összesen 78 hónapra, pont akkor, amikor Shakespeare írói pályájának csúcsán volt. A többi szórakozóhelyet és a bordélyokat sem kímélte a hatóság, de mivel a színházra amúgy is a bűnös tevékenységek központjaként tekintettek, ezért ezek voltak az elsők a sorban.
Azok, akik színjátszásból, írásból éltek, kénytelenek voltak másik pénzkereseti forrás után nézni, vagy vidéki vándorszínész társulatokhoz elszegődni.
Shakespeare a karanténban írhatta a Lear királyt
Az a feltételezés, hogy az angol drámaíró pestis idején alkotta egyik legsötétebb drámáját, helytálló feltételezés. Azt biztosan tudjuk, hogy a darabot először I. Jakab színe előtt mutatták be 1606. december 25-én. Ugyanakkor az is dokumentált, hogy ebben az évben korábban szintén pestis pusztított Londonban. Nem volt olyan súlyos a járvány, mint három évvel korábban, de eltartott egészen kora őszig, és a fővárosnak pont azt a részét érintette, ahol Shakespeare lakott. Egész konkrétan az épületet is, mivel sajnálatos módon az író szállásadónője, Marie Mountjoy sem élte túl azt a hullámot.
Ha mindezeknek tudatában vagyunk, akkor nem nehéz felidézni a Lear király komor, zord, barátságtalan hangulatát, amely abszolút rezonál a kor hangulatára – és amelyek számunkra is ismerősek már: üres, kietlen utcák, zárva tartó boltok, szabadon rohangáló kóbor kutyák, és a templomban állandó szóló harang, amely a temetéseket jelzi.
Ennek fényében talán érdemes újra elővennünk a drámát, elolvasni ezen információk tükrében is, és eljátszani a gondolattal, vajon milyen lehetett a 17. században karanténban alkotni, ráadásul remekműveket, miközben odakint a világ a halál bűzétől volt keserű.
Shakespeare életével kapcsolatban számos kérdés merült fel, ebben a cikkünkben néhányat körüljárunk ezek közül.
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
