Az a törekvésünk, hogy valami teljesen hibamentes legyen, egy ponton túl elszakít minket a jelen megélésétől, ami szorongáshoz és leterheltséghez vezet.
A perfectionizmus azt jelenti, hogy folyamatosan arra törekszünk, hogy valami hibátlan legyen. Ezt sokan előnynek élik meg, és talán elsőre nagyon jól is hangzik, de sokkal többet árthat nekünk, mint azt gondolnánk. A perfekcionizmus ugyanis elszakít minket a jelentől.
A tökéletesség ára
Első lépésben gyorsan tisztázzuk: a maximalizmus, amikor valaki igyekszik a tőle telhető legjobbat nyújtani, nem azonos a perfekcionizmussal, amikor a cél az, hogy ne legyen hiba, és önmagunkat is annak alapján ítéljük meg, sikerül-e hibátlanul teljesíteni.
Ez a viselkedés nem csak igényesség – a kutatások szerint állandó szorongáshoz, kimerültséghez, depressziós tünetekhez és csökkent mentális jólléthez kapcsolódik. Amikor valaki arra koncentrál, hogy minden hibamentes legyen, a figyelme folyamatosan a jövőre irányul, nem a jelen pillanatra.
Ezért gyakran előfordul, hogy sokan halogatnak dolgokat („majd még egy utolsó simítás”), mert az az érzés vezérli őket, hogy valami még nem elég jó. Ez az állandó javítási kényszer kimeríti az idegrendszert és megnehezíti, hogy jelen legyünk abban, ami éppen történik.
A jelenlét – vagyis az a képesség, hogy tudatosan a jelenben éljünk – az elfogadáson alapul.
Ha nem arra koncentrálunk (állandóan), hogy mi nincs kész vagy mi az, amit még ki kell igazítani, a figyelmünk kevésbé fárad el. Ezért az imperfekció – vagyis az, hogy elfogadjuk: valami nem tökéletes – lehetővé teszi, hogy jobban jelen legyünk az adott pillanatban.
A természet segít
Amikor valaki természetes környezetben van, az idegrendszere kevésbé koncentrál a hibákra és a problémákra. A természetben kevésbé érezzük azt, hogy mindent kontrollálni vagy tökéletesre formálni kell, mert
a természet folyamatosan változik és soha nincs “kész”, nem tökéletes, nem hibamentes.
Természetesen nem arról van szó, hogy a hibákat jó dolognak kell tekinteni. Sokkal inkább arról, hogy az imperfekció, vagyis a tökéletlenség elfogadása pszichológiailag megkönnyíti az életet: csökkenti a belső feszültséget, amelyet a folyamatos tökéletesre törekvés okoz.
Ha pedig elfogadjuk, hogy a dolgok néha bizony nem tökéletesek, az segít nekünk jelen lenni, megélni azt, ami most van, ez pedig olyan lehetőség, amit kár lenne kihagyni.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el, hogyan segíthette az orvosokat egy Forma 1-es csapat.
