Az a törekvésünk, hogy valami teljesen hibamentes legyen, egy ponton túl elszakít minket a jelen megélésétől, ami szorongáshoz és leterheltséghez vezet.
Sokan fontos feladataikat is utolsó pillanatra hagyják. Mi állhat a szokás hátterében – és biztos, hogy csak bajt okozunk ezzel?
Fontos, hogy törekedjünk a minél jobb, igényes munkára. Ez alapelvárás minden munkakörben. Ha azonban nem érjük be kevesebbel, mint a tökéletes, akkor a saját elvárásaink fogják aláásni a karrierünket.
Nem feltétlenül a tökéletest megcélzó, perfekcionista ember fog többre jutni az életben. A kiválóságra törekvés a karrierednek és a mentális egészségednek is jobbat tesz.
Nem a tökéletesség elérését kellene minden projektünk céljának kitűzni. A japán filozófia segíthet túllépned ezen a béklyón.
Ha valaki folyamatosan megcsúszik a határidőkkel, tornyosulnak előtte a teendők, és szinte alig képes bármivel pontosan végezni, könnyen ráaggathatjuk a bélyeget, hogy összeszedetlen, nemtörődöm és lusta. De mi áll a halogatás hátterében? A pszichológia szerint gyakran a szorongás.
Gyakran használjuk a gyerekünkkel kapcsolatban azt a szót, hogy tökéletes. Amint megszületett, számunkra az, és ez rendben is van. Csakhogy akkor még nem várunk tőle semmiféle teljesítményt.
Létezik egy olyan szorongástípus, amely nem megbénítja az embert, hanem épp ellenkezőleg, örökké mozgásban tartja, hajtja előre. A személy azt éli meg, hogy állandóan tennie kell valamit, különben haszontalan. Úgy érzi, egyre többet és többet kell teljesítenie, hogy értékes legyen. Kívülről nézve minden rendben van vele, sőt szinte tökéletesnek tűnik. Sikeres, egyben van, nyugodt. Ám a belső megélése ettől meglehetősen különbözik: rendkívül nehezen húzza meg a határait és retteg a kudarctól. Miről lehet felismerni?
A gyerekvállalás körül nem véletlenül forog ennyire a szél, zajlik ennyi vita: mindenkinek megvan róla a véleménye, hogyan lehetne tökéletesen csinálni, és ezt nem fél mások tudomására hozni sem. Ugyanakkor óriási károkat is okozhatnak azok, akik száztíz százalék alatt nem érik be semmivel.
Mindenen kiborulsz? Előfordul, hogy a legapróbb megjegyzésektől is napokig rosszul érzed magad? Amikor magad alatt vagy, sokáig nem tudsz kijönni belőle? Bár az érzelmeink intenzitását és időtartamát számos tényező befolyásolja a genetikai faktoroktól kezdve a gyerekkori élményeinken át egészen odáig, hogy mennyit aludtunk és mit ettünk reggelire, egy sor olyan összetevő is szerepet játszik bennük, amiket mi magunk is alakíthatunk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabb életet élhessünk.
A pszichológusok túlfunkcionálásnak hívják azt, amikor valaki kéretlen tanácsokat ad, olyan dolgokat is megcsinál a szerettei helyett, amelyeket ők is meg tudnának tenni, vagy hajlamos inkább gyorsan elvégezni mások feladatait is, csak hogy ne kelljen vele túl sokat vacakolni. Ezek sokszor teljesen jó szándékú viselkedések – mi a baj velük mégis?
Állásinterjúval kapcsolatos szakállas vicc, hogy amikor megkérdezik a jelentkezőt, mi a legrosszabb tulajdonsága, ő rávágja, hogy a perfekcionizmus. Az ilyen szemlélettel élő emberek élete azonban cseppet sem tréfás.
