Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Időnként előfordulhat, hogy egy kapcsolatban úgy érezzük, a másik fél nincs igazán jelen. Nem biztos, hogy rosszindulatból, egyszerűen csak nem tud vagy talán nem is akar igazán kapcsolódni.
Érzelmi elérhetetlenség alatt azt az állapotot értjük, amikor valaki nehezen tudja megosztani az érzéseit, kerüli a mélyebb beszélgetéseket, gyakran visszavonul, ha a partner sérülékeny részeiről van szó. Az ilyen viselkedés nem feltétlenül azt jelenti, hogy a másik nem törődik velünk – gyakran egyszerűen biztonsági páncélként funkcionál, hogy ne sérüljön meg.
Négy árulkodó jel, hogy valaki érzelmileg elérhetetlen
- kétértelmű üzeneteket küld: néha kedves, majd távolságtartó, egyszer lelkes, máskor se szó, se beszéd, eltűnik – ez azért lehet zavaró, mert sosem tudod, mire számíts;
- a beszélgetések gyakran felszínesek: az érzelmes vagy személyes témák kerülésével könnyen kialakul egy olyan kapcsolat, amelyben csak könnyed témákról beszélgettek, de ami igazán számít – a félelmek, a múlt, az értékek –, az kimarad;
- ha valaki visszahúzódik, amikor sérülékenységet kellene mutatnia: ha mélyebb témákhoz értek, hajlamos terelni, védekezni vagy eltávolodni – ez azt mutatja, hogy az intimitás, a valódi nyitottság kényelmetlen számára;
- a kapcsolat meghatározásának kerülése: nem beszélgettek jövőről, elköteleződésről, „címkékről”; jobb, ha minden marad „lazán”, hogy ne kelljen felelősséget vállalni.
Nehéz megosztani az érzelmeket a másik féllel
Az érzelmi elérhetetlenség során nehezünkre esik intimitást kialakítani, képtelenek vagyunk, vagy nem szeretnénk érzelmeinket, szükségleteinket megosztani a másik féllel. Ennek számos oka lehet Madurka Petra pszichológus szerint.
„A legtöbbször tanult mintázatról van szó, vagyis nem tanultuk meg a korai kötődés során, hogyan kell megfelelően megosztani magunkat a kapcsolatainkban. A két bizonytalan kötődési mintázat között az az alapvető különbség, hogy ugyan az ambivalens kötődési stílusban képesek vagyunk érzelmeink kifejezésére, nem adekvát módon tesszük azt. Vagy
túlságosan intenzíven, vagy teljesen paradox módon regálunk bizonyos helyzetekben,
mondjuk elzárkózunk, falat építünk magunk köré, ha valaki szeretettel közelít felénk. Ezek mögött az elsődleges gondozók szintén ambivalens reakciói húzódnak (például a kisgyermek fájdalmára kiszámíthatatlanul vagy túl intenzíven reagálnak” – fejti ki a szakértő, hozzátéve: az elkerülő mintázatot a túlzott érzelmi távolságtartás, elkerülés jellemzi. Ebben esetben az érzelmi reakció során hárítás vagy bagatellizálás jelenik meg (pl. katonadolog a fájdalom, vagy a fiúk nem sírnak).
Megtanulható az érzelmek kimutatása
A pszichológus szerint, ha felismerjük, hogy valamelyik mintázat jellemző ránk vagy a partnerünkre, egy önismereti folyamat során felül tudjuk ezeket a viselkedési mintákat írni, megtanulhatjuk érzelmeinket megfelelően kimutatni, vagy azt, hogy
hogyan reagáljuk mások érzelmi megosztására.
A szakember kiemelte: előfordulhat, hogy mi, vagy a partnerünk nem a tanult minta miatt nem képes az érzelmek felismerésére, kimutatására. Bizonyos, az idegrendszer fejlődését érintő zavarok – például autizmus spektrum zavar, skizofrénia spektrum zavar – szintén érintettek az érzelemfelismerő/kifejező képességek csökkenésében. Ebben az esetben
fontos a diagnózis felállítása és annak megfelelő terápiája.
Ha érdekel, mi az a hét jel, ami azt jelzi, hogy rejtett trauma mérgezi az életedet, olvasd el ezt a cikkünket is!
