Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szerencsejáték ma már nem a füstös játéktermek sajátja, hanem akár egy állandóan zsebben lapuló kísértés. Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns szerint a függőség ott kezdődik, ahol a játék átveszi az irányítást: amikor valaki már nem szórakozik, hanem menekül, titkolózik, és egyre nagyobb anyagi veszteségeket halmoz fel. A jelenség súlyosabb, mint azt sokan gondolják: a szerencsejáték-függőség az összes addikció közül a legmagasabb öngyilkossági aránnyal jár, és az online világ ezt csak tovább erősíti. Arra, hogy hogyan jut idáig valaki, mi tartja fenn a spirált, és mit tehet a család szerencsejáték-függő hozzátartozójával, a szakértő válaszol.
Hogyan lehet definiálni a szerencsejáték-függőséget?
Függőségnek akkor nevezzük, amikor az ember elveszíti az irányítást a játék felett: már nem puszta szórakozásról, kikapcsolódásról van szó, hanem kényszeres, a veszteségek ellenére ismételt, megszállott tevékenységről, amely az izgalmi szint eléréséhez a tétek folyamatos emelésével jár. A játék akkor is folytatódik, amikor már anyagi veszteséget is okoz, egyre nagyobbat, és már a mindennapi élet más területei – a pénzügyek, a megélhetés, a kiadások rendezése – is a kárára mennek. Ilyenkor már nem az ember irányítja a játékot, hanem a játék uralkodik rajta. A cél itt már a szorongás, az üresség, a feszültség csillapítása, azaz érzelmi szabályozás. Emellett
megjelennek az olyan elvonási tünetek is, mint például a nyugtalanság és a szorongás.
A lottózás mennyire számít függőségnek?
Önmagában ritkán jelent valódi szerencsejáték-függőséget, különösen akkor, ha valaki évtizedek óta ugyanazzal a kis rituáléval, heti egyszer, ugyanakkor ikszeli be a számait. Ha ez a szokás nem befolyásolja negatívan az életét – nem okoz anyagi gondokat, nem rombolja a kapcsolatait, nem forgatja az egész gondolkodását a nyeremény körül –, akkor
ez a viselkedés inkább ártalmatlan rutin.
Lehet, hogy hiányozna neki, ha egyszer kihagyná, de ettől még nem borul fel az élete, és nem jelennek meg a függőséget jellemző, romboló minták. A lottózás ritkán válik olyan kontrollvesztett tevékenységgé, mint például az online sportfogadás vagy a gyors, azonnali visszacsatolást adó játéktermek – gondoljuk meg, hetente egyszer van lottóhúzás.
Ezeknél mi rejti a legnagyobb veszélyt?
Az állandó elérhetőség, a folyamatos impulzusok és a digitális pénz „láthatatlansága” sokkal könnyebben vezet ahhoz, hogy valaki elveszítse a kontrollt, és észrevétlenül hatalmas összegeket költsön el. Régen legalább volt egy ritmusa a dolognak: nyitva volt a lottózó, a játékterem, ahova el kellett menni játszani pénzzel a zsebben.
Ma meg telefonon, a vécéről is lehet fogadni, nincs fizikai pénzmozgás, csak egy számláló, és sokkal kevésbé érzi azt az ember, hogy tényleg fogy a pénz.
Ott van a folyamatos elérhetőség, az élő meccsek, a real-time fogadások. Emiatt állandó a feszültség, a pörgés, és közben a családi étkezőasztalnál sincs jelen az illető – csak a telefonját nézi. A hagyományos, személyes játékhelyszíneken még volt lehetőség valamiféle önkorlátozásra, vagy arra, hogy kitiltsa magát a kaszinóból, az online lehetőségek és fogadási oldalak miatt ma már sokkal nehezebb valódi kontrollt gyakorolni – bár itt is lehetséges az önkitiltás.
Miért beszélünk kevesebbet a szerencsejáték-függőségről, mint a többi addikcióról?
Kevésbé ismert, de van arról adat, hogy a szerencsejáték-függőség az addikciók közül a legmagasabb öngyilkossági aránnyal jár. Amikor az érintett egyre nagyobb összegeket kockáztat, komoly adósságspirálba kerül. Ilyenkor már nem arról van szó, hogy valaki időnként eljátszik valamennyit, hanem arról, hogy kölcsönöket, banki hiteleket vesz fel, sőt akár a teljes támogatásokat – például a babaváró hitelt – is eljátszhatja. Előfordul, hogy ezeket az összegeket rövid idő alatt, titokban veszíti el, miközben családot alapított, megszületett az első gyereke – az adósságot viszont vissza kellene fizetni, pénz pedig nincs.
A függőség előrehaladtával az illető már nemcsak a bankokhoz fordul, hanem a „szürke zónába” is: kétes hátterű emberektől kér kölcsön.
Az adósságok összeadódnak, és egy ponton olyan mértékűvé válnak, hogy a függő úgy érzi, ha abbahagyná a játékot, soha az életben nem tudná visszafizetni. Ez a helyzet azért különösen súlyos, mert a fizetése jelentős részét – akár az 50 százalékát vagy még többet – automatikusan levonják a hitelezők. Innentől kezdve a függő évtizedeken át adósságcsapdában élhet, és minden beérkező pénz rögtön el is tűnik a számlájáról, miután levonják a tartozását, így gyakran csak fekete munkákat tud végezni.
Mi tartja fenn ezt a függőséget? Mi a pszichológiai háttere?
Többnyire ugyanazok a mintázatok húzódnak meg a hátterében, mint más függőségek esetében. Sokszor valamilyen érzelmi hiány, kapcsolati sérülés vagy rendezetlen, diszfunkcionális családi háttér áll mögötte. Gyakori, hogy az érintettek már gyerekkorukban találkoznak a szerencsejátékkal, mert például a családban természetes volt a totózóba járás vagy a fogadások. Mivel ebben nőnek fel, nem tudják, milyen egy valóban egészséges családi környezet, ezért számukra mindez „normális” lesz.
Miben más a szerecsejáték-függőség terápiája, mint a többi addikciónál?
A mélypont itt is elkerülhetetlen. Addig, amíg a család kisegít, amíg pótolhatók a hiányzó összegek, a függő tovább fog játszani. Kell egy krízis ahhoz, hogy az illető segítséget kérjen. A folyamat hasonló a többi függőséghez.
A visszaesés veszélye nagy, mert a játék ugyanúgy azonnali dopaminlöketet ad, mint a stimulánsok: izgalom, pörgés, majd összeomlás, és újra pörgés.
Tipikus spirál. Sokszor próbálják magukat kitiltani oldalakról, kaszinókból, de online mindenhol új profilt lehet csinálni. Sok kliensem ilyenkor másokat kér meg új profil létrehozására – emiatt is rettentően nehéz.
Mit tehet a család és a környezet?
A legfontosabb, hogy időben felismerjék a jeleket, és minél előbb visszajelezzenek az érintettnek. Ha megjelenik a kéregetés, a kölcsönkérés vagy a titkolózás, szükség van határozott, egyértelmű határhúzásra. A hozzátartozóknak sokat segíthet egy hozzátartozói csoport, ahol megtanulhatják, hogyan lehet kereteket szabni, hogyan tudnak úgy érzelmileg támogatóan jelen lenni, hogy közben ne tartsák fenn a függőséget. A cél az, hogy a szerencsejáték-függő eljusson oda:
képes legyen felismerni a problémát, segítséget kérni, és eljutni szakemberhez vagy a szerencsejátékosok üléseire.
Ezeken túl léteznek kifejezetten alkoholfüggőkre és szerencsejátékosokra szakosodott, bentlakásos intézmények – ez a két függőség ugyanis gyakran jár együtt.
Ebben a cikkünkben azt tudhatod meg, miért kell eljutni a mélypontra a szenvedélybetegek hozzátartozóinak is.
