Nemcsak felesleges etetni a vízimadarakat, de roppant veszélyes is: az állatok megbetegedéséhez vagy akár pusztulásához is vezethet. A vízparti etetés ráadásul öngerjesztő folyamattá válhat.
A vízimadarak életmódja alapvetően tér el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól – derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményéből. Azokat, akik etetni próbálják az állatokat a vízparton, a jószándék vezeti, ám tettükkel a madaraknak, a környezetnek és akár az embereknek is árthatnak.
Öngerjesztő folyamat a vízparti etetés
Természetesen a madaraknak okozza a legtöbb kért az etetés, mert hatására felhagynak a megfelelő táplálkozással, ami betegségek kialakulásához vezethet. A szülők a fiókákat is a kényelmes etetőhelyre vezetik, ám a fejlődő állatokban az egyoldalú kenyérdiéta úgynevezett „angyalszárny” hiánybetegséget okoz.
Az ilyen madarak akár egész életükre röpképtelenné válhatnak.
Ráadásul a bőséges táplálék miatt nem vonulnak el a madarak, és télen akár tömegesen a vízbe fagyhatnak. Az etetőhelyek környezetében összezsúfolódó madarak tömege növeli az agressziót, a sérülésveszélyt és elősegíti a betegségek terjedését.
A környezetnek sem tesz mindez jót: romlik a vízminőség, beszennyeződik a vízpart, ráadásul a nagy mennyiségű élelem miatt patkányinvázió is kialakulhat.
A madarakkal való érintkezéstől az embereknek is lehet baja. A hattyúk csípése például fájdalmas és vérző sebet okozhat, a kontaktus pedig akár madárinfluenza-fertőzést is okozhat.
Mindez öngerjesztő folyamattá válhat. Az etetés miatt nem vonulnak el az állatok, és az emberek, látva a „sok szegény, éhes, valójában lusta madarat”, még hajlamosabbak kenyeret vagy más táplálékot adni nekik. Ráadásul a vonuló madarak is megszakíthatják útjukat az összegyűlt állatok és a bőséges eleség miatt. A madarak számának növekedésével az emberek etetési hajlama is nő.
