Hogy melyik állat bukkan fel előtted a képen, az bizony attól függ, melyik agyféltekédet használod intenzívebben. Hogy kicsit zsákbamacskát áruljunk, mindaddig, míg nem látod meg a képet, azt sem áruljuk el, milyen állatokat láthatsz rajta.
Az emberi nagyagy két, egymással szimmetrikus, ám eltérő módon működő, és eltérő intenzitással használt agyféltekére oszlik. Egyes optikai illúziók ezt a tulajdonságot használják ki, és alkalmasak lehetne arra, természetesen meglehetősen szűk keretek között, hogy kiderítsd, melyiket alkalmazod inkább a mindennapokban. Az alábbi képen két állatot rejtett el a művész, hogy ki melyiket látja meg legelőször, beszédes lehet.
A bal agyfélteke leginkább a beszélt és az írott nyelv, valamint a logikai és számolási képességekért felelős. Ezzel szemben a jobb félteke az, ami segítségével felismerjük a mintázatokat és formákat, az ismerőseink arcvonásait. Általánosságban elmondható az is, hogy a művészetek, a zene, a tánc, a vizualitás értékeléséért, a humorért, és a képzelőerőért is utóbbi felel.
Depending on how your brain works (left brain, right brain) you see a cat or a moose in this pattern. Whatever animal you see isn’t an actual part of the image, but just an optical illusion created by your own brain.In fact, if you zoom in, any animal disappears. pic.twitter.com/ZoXtlecvzs
— Massimo (@Rainmaker1973) March 21, 2024
Te melyik állatot láttad meg elsőként a képen?
Amint azt a művész is kiemeli, bármelyik állatot is láttad meg elsőként, az nem a kép tényleges része, hanem csak egy optikai illúzió, amit a saját agyad hozott létre. Macska vagy jávorszarvas: csak attól függ, melyik képe ugrott elég elsőként, hogy éppen melyik agyféltekéd a domináns. Ne lepődj meg akkor sem, ha egyik sem ugrott elő, vagy ha később, ismét megnyitva a képet már a másik állatot formáznak a vonalak, ugyanis a két félteke működése eltérő lehet napszaktól, éberségtől függően is.
Azok, akik szerint egy macska van a képen, éppen a bal agyféltekéjüket erőltették meg, míg azoknak, akiknek egy jávorszarvas bukkan elő a monokróm minták közül, a jobb féltekéjük lendült akcióba.
Ettől függ, mikor mit látunk
Hogy aktuálisan melyik agyféltekénk működése a domináns, az nem csak az ember személyiségétől függ, számos külső tényező is befolyásolhatja. Amikor az 1960-as években elkezdték az agyféltekék közötti különbségeket vizsgálni, Roger W. Sperry amerikai neuropszichológus, biológus rájött, hogy a két félteke egymástól függetlenül is képes működni, ha klinikai úton elválasztják őket egymástól. Munkásságáért Nobel-díjat is kapott megosztva két kollégájával, a látási rendszer információ-feldolgozó működésével kapcsolatos felfedezéseikért.
Állatokon és embereken végzett kísérletei következtében kiderült, mintegy 200 millió idegrost kapcsolja össze két agyféltekénket a mindennapokban. Ha ezeket átmetszik, minden funkció működni képes a továbbiakban is, még az emberi temperamentum sem változik meg. Kísérletei során bebizonyosodott, hogy mindkét agyféltekének saját érzékelése és gondolkodása van. Vagyis ha a jobb látótérbe többször egymás után levetített, ezáltal már megismert és megtanult képeket a bal látótérben újra levetítjük, azok a néző számára teljesen ismeretlennek tűnnek.
Ha most ránézel a képre, miután már tudod, milyen állatokat rejtettek el benne, ugyanazt látod?
Becsapós képek: ezért szeretjük
Az optikai illúziók szó szerint becsapják az agyunkat, hiszen kihasználják a vizuális információk megértésének módját. Sok esetben ugyanis egy adott inger, egy kép vagy hang többféleképpen is értelmezhető, de az agyunk egyszerre csak az egyik értelmezést tudja tudatosan feldolgozni. Egyik legfontosabb szervünk ráadásul elképesztő ütemben dolgozik, másodpercenként több ezer vizuális ingert kell azonosítania.
A fentihez hasonló optikai illúziók megzavarják ezt a folyamatot azáltal, hogy olyan mintázatokat mutatnak, amelyek nem szokványosak, így az alak- és kontrasztérzékelésünk nehezebben nyúl vissza a mindennapi mintáihoz munka közben.
Ha szívesen olvasol az optikai illúziókról, ki ne hagyd ezt a cikkünket!
