A társkereső férfiak nagyobb fele azért nem mer közeledni a nőkhöz, mivel nem biztos abban, hol húzódik meg a határ a(z) (el)várt kezdeményezés és a zaklatás között egy #MeToo utáni világban. Ezzel a 3 viselkedéssel hozzák rá a nőkre úgy a frászt, hogy közben nem is gondolják ijesztőnek a fejükben.
A randizás világa talán soha sem volt aknáktól mentes mező, azonban a férfiak számára, úgy tűnik, még nehezebbé vált a terep a #MeToo után: attól tartva, hogy véletlenül átlépik azt a bizonyos határt, amely a flörtölés és a zaklatás között van, egyes férfiak inkább nem is mernek kezdeményezni. Keresik az ismerkedés új, elfogadható módját, amelyben senkit sem bántanak vagy ijesztenek meg véletlenül. Egy randicoach, Blaine Anderson nagy mintás felméréseket végeztetett, hogy kiderítse, a nők számára milyen férfiviselkedések tűnnek hátborzongatónak az ismerkedés során. Kiderült, hogy ez a három dolog úgy akasztja ki a nőket, hogy közben a férfiak fel sem fogják, hogy határátlépők.
Hol a határ a vágyott kezdeményezés és a zaklatás között?
Anderson praxisában azt vette észre, hogy egyre több férfi fordul hozzá azzal, hogy nem mer kezdeményezni, nem meri megközelíteni a nőket, mivel attól tart, hogy viselkedésével véletlenül a frászt hozhatja a nőkre. Szöget ütött Anderson fejébe, hogy a probléma gyökere valószínűleg abban rejlik, hogy nem élesek a hátborzongató viselkedés határai, így nem csoda, ha a pasik bizonytalanok abban, mit szabad és mit nem. Így tehát olyan felmérést végeztetett, amely azt vizsgálta, hogy a férfiak hány százalékát tartja vissza ez a félelem, és vajon a nők mit éreznek kiakasztó viselkedésnek a közeledő férfiaktól.
Kiderült, hogy a férfiak 44 százaléka, a szingli férfiakra leszűkített csoport tagjainak pedig az 53 százaléka kerüli el a nőket a miatt a félelme miatt, hogy ijesztőnek hatnának a másik nem tagjai számára. Tehát a párkeresők többsége nem mer kezdeményezni, ami azért is szerencsétlen helyzet, mivel sok nő még mindig azt várja el, hogy a férfi tegye meg az első lépést. Ugyanakkor a szebbik nem tagjai egyértelműen elutasítóak a zaklatásba hajló közeledésekkel szemben, vélhetően azért, mivel többségük életének szerves részét képezik ezek az interakciók: a nők 82 százaléka tapasztalt ijesztő közeledést „néha”, „gyakran” vagy „folyton”.
Milyen viselkedést kellene elkerülniük az udvarló férfiaknak?
A kérdés már csak annyi, hogy mégis milyen viselkedés számít élesen villogó vészjelzésnek egy átlagos nő számára a férfiak közeledési szokásai közül? A felmérés 9 tevékenységet derített fel ezek közül:
- megbámulás
- nem kívánt kontaktus a közösségi médián
- illetlen kommentek
- kontrolláló viselkedés
- nem fogadja el a „nemet” mint választ
- nem kívánt fizikai érintés
- nyomásgyakorlás a szex témájában
- tapadósság
- fizikai zaklatás, lekövetés
Természetesen a listán szereplő legtöbb tétellel minden józan gondolkodású férfi tisztában van, hogy milyen fenyegető lehet egy nő számára, ha ilyesmit tapasztal. Például az utcán egy nő után füttyögés soha nem is volt és nem is lesz elcsábításuk eszköze. Azonban 3 viselkedés mégis kiviláglik mint problémás terület Anderson szerint.
A férfiak többsége ugyanis nem gondolja azt, hogy a megbámulással, a nem kívánt kontaktussal a közösségi média felületein vagy a tapadóssággal bármiféle probléma lenne.
És ha ezeket nem könyvelik el illetlen viselkedésnek, akkor akaratlanul is ijesztő kisugárzásuk lehet a nők számára, hiába igyekeznek egyébiránt tudatosan nem hátborzongatóan közeledni a másik nem tagjai felé.
Összességében tehát ebben az új, #MeToo utáni korszakban talán sikerül egy olyan randizási kultúrát kialakítani, amely nem kelt szorongást sem a férfiakban, sem a nőkben. Az új játékszabályok letisztázása, például, hogy mi számít okés és mi ijesztő közeledésnek egy férfi részéről, sokat segíthet ebben. Hiszen a legtöbben alapvetően nem elijeszteni, hanem csak megtalálni szeretnék a saját Nagy Ő-jüket.
