A társkereső férfiak nagyobb fele azért nem mer közeledni a nőkhöz, mivel nem biztos abban, hol húzódik meg a határ a(z) (el)várt kezdeményezés és a zaklatás között egy #MeToo utáni világban. Ezzel a 3 viselkedéssel hozzák rá a nőkre úgy a frászt, hogy közben nem is gondolják ijesztőnek a fejükben.
A Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke, Luis Rubiales a női labdarúgó-vb-döntő éremátadó ceremóniáján szájon csókolta Jenni Hermoso focijátékost. Míg pár évtizeddel ezelőtt minden érintett hallgatott volna az esetről, most botrány tört ki.
Andie MacDowell 64 is évesen is ragyog. A színésznő mindig eleganciát és magabiztosságot sugároz, ezért kevesen gondolnák róla, hogy sokszor szorong, sőt pánikrohamok gyötrik, ami először éppen egy forgatáson tört rá.
Leia hercegnő nem csak a filmvásznon volt vagány: a Star Wars hősét alakító Carrie Fisher – aki október 21-én lett volna 65 éves – stílusos módon üzent a barátnőjét zaklató producernek.
Négy éve, amikor a MeToo-mozgalom berobbant, nálunk is sok nő írta ki a közösségi oldalára, hogy #metoo – általában egy-egy konkrét ügy miatt. Akkor talán sokan bele sem gondoltak, hogy a csontvázak sorban esnek majd ki a szekrényekből.
A popsztár megragadta a topmodell csupasz mellét, miközben a Blurred Lines című dal videoklipjét forgatták. A férfi állítólag részeg volt.
Míg korábban híres művésznek, politikusnak vagy sportolónak kellett lenni ahhoz, hogy széles körű érdeklődésre tarthasson számot az életed, addig manapság bárki a nyilvánosság színpadára léphet. Elmehet egy valóságshow-ba, posztolhat a Facebookon, indíthat blogot vagy YouTube-csatornát. Ha mindenki megnyilvánulhat, egy idő után akkora lesz a zaj körülöttünk, hogy elveszítjük a képességünket a jelentős és a jelentéktelen történetek megkülönböztetésére? Vagy inkább örülnünk kellene, hogy végre olyan marginalizált tapasztalatok is láthatóságot kaphatnak, mint a menstruáció, a zaklatási ügyek vagy a kisebbségi emberek élményei? Meg tudunk oldani problémákat azzal, hogy elbeszéljük önmagunkat? Vagy az uralkodó normák helyett mindig csak újabbakat hozunk létre? Erről kérdeztem Gács Anna egyetemi docenst, az A vágy, hogy meghatódjunk című esszékötet szerzőjét.
Woody Allen nagyon jól tud mesélni, ezt nem vonhatjuk meg tőle. Van is miről – legalábbis úgy érezte, önéletrajzi regényében ideje elszámolnia önmagával. Hiába voltak heves tiltakozások az örökbe fogadott lánya zaklatásával vádolt rendező könyvének megjelenése ellen, tavasszal a polcokra került, a héten pedig már magyarul is olvashatjuk.
Talán régen se volt minden jobb, legalábbis az alábbi három sztori ezt támasztja alá. Ideje leásni a korabeli bulvár aljára!
Bár a londoni National Theatre a britek nemzeti színháza, 2008-ig várni kellett, míg három játszóhelye közül a legnagyobban is sor kerülhetett kortárs női szerző drámájának (Rebecca Lenkiewicz: Her Naked Skin) bemutatására. A női rendezők, írók, sőt szinte minden színházi szereplő hátrányból indul mind a mai napig. Kevesebb fizetés, megbecsülés, jóval több munka és veszély vár azokra, akik mégis megpróbálják.
A szexuális zaklatási ügyek kapcsán három hullámban szokott tetőzni bennem a szomorúsággal vegyes felháborodás. Az erőszakos tettektől való viszolygásomat tovább súlyosbítják az elkövetők vállalhatatlan reakciói, majd a velük mégis szolidaritást mutató kommentek sokasága. Hogyan tudott volna Kiss, Marton, KERO, Kenderesi vagy éppen Vári úgy bocsánatot kérni, hogy az valóban az igazság helyreállítását szolgálja?
Hogyan vélekedtünk Kiss László egykori úszókapitány ügyéről? Noha a gyilkosság után a nemi erőszakot tartják a második legsúlyosabb bűncselekménynek a magyarok az Országos Kriminológiai Intézet felmérése szerint, mégis lépten-nyomon megkérdőjelezzük az áldozatokat, főleg, ha sikeres elkövetőről van szó. A furcsa kettősség okairól és a vizsgálat tanulságairól Nyúl Boglárkát, az ELTE junior kutatóját kérdeztük.
