Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Négy éve, amikor a MeToo-mozgalom berobbant, nálunk is sok nő írta ki a közösségi oldalára, hogy #metoo – általában egy-egy konkrét ügy miatt. Akkor talán sokan bele sem gondoltak, hogy a csontvázak sorban esnek majd ki a szekrényekből.
Mielőtt egy újabb unalmas bőrt húznánk le erről a témáról, inkább azt vizsgáljuk meg közelebbről, vajon hol húzódik a határ a bók és a zaklatás között. Mi az, aminek még örülhetünk, és mi az, ami már tolakodásnak számít?
Nincs olyan, hogy ártatlan flört
A szexuális zaklatás megítélése kultúránként különbözik. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában például már több évtizede jóval tágabban értelmezték a zaklatás fogalmát, mint az európai országokban. Csak hogy egy példát említsünk: a gyerekek játszanak az iskola udvarán, és egy kislány nem tud lejönni a mászókáról, azaz fent ragad. Mi történik ilyenkor Magyarországon? Egy férfi tanár fogja magát, és segítőkészen leszedi onnan. Itt ezzel általában senkinek semmi gondja, sőt kifejezetten elvárás, hogy ha ott áll mondjuk négy tanárnő és egy férfi, akkor természetesen a férfinak kell azonnal ugrania, az udvariasság meg a férfierő jegyében. Nos, ez Ausztráliában elképzelhetetlen. Ott ugyanis joggal félhet a tanár úr, hogy a gyerek szülei esetleg később zaklatással vádolják.
De ami nálunk tíz éve még egyszerű bóknak minősült –
például amikor egy férfi kolléga a kolléganő kinézetére elismerő megjegyzést tesz –,
azért Amerikában már akkor is simán és többnyire joggal pereltek a nők.
Kulturális különbségek természetesen még mindig vannak, és nem feltétlenül az amerikai vonal a követendő, de éppen ott kirobbant Harvey Weinstein-botrány, az itthoni Marton László-ügy, és azóta számtalan más eset megmutatta, hogy igenis különbséget kell tennünk bók és zaklatás között.
A felmerült ügyekben a zaklatással vádolt személyek sokszor azzal védekeztek, hogy „ártatlan flört” volt csupán, pusztán a tetszésüknek szerettek volna hangot adni, bóknak szánták, szerintük valamit félreérthetett a másik fél.
Nos, egy biztos: a flört sosem ártatlan. Minden egyes flört jelent valamit, és önmagában nem is lenne ezzel semmi gond. De nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív érzéseket vált-e ki belőlünk, és hogy mennyire kedves emlékként gondolunk rá vissza később.
Amikor a bók zaklatás
Nézzünk néhány konkrét példát, hogyan és miért is teszünk különbséget a bók és a nemkívánatos tolakodás között.
1. Amikor a kolléga vagy tárgyalópartner megdicséri a kinézetünket
Nos, amikor ülünk a tárgyalóban, és egyenrangú felekként vagy szakmai hierarchiában próbálunk megbeszélni, egyeztetni valamit, akkor bizony nem bók, ha a másik elismerő megjegyzést tesz a blúzunkra, vagy olyanokat mond, hogy „hogy is mondhatnék nemet annak, akinek ilyen szép szeme van”. Bármennyire is jóleshet a hiúságunknak ez a fajta elismerés, amikor munkáról van szó, jobb lenne, ha a tudásunk, a szakmai felkészültségünk, vagy éppen a remek tárgyalási technikánk miatt ismernének el minket.
2. Amikor a férfi kolléga előreenged az ajtónál vagy a liftben
Ebben az esetben sokan azok táborába tartozunk, akiknek ez jólesik, de fontos, hogy elfogadjuk, ha valaki ezt sem bóknak veszi – úgy általában a nemi megkülönböztetés miatt. És hogy miért eshet jól mégis? Mert ez informális helyzetben történik, általában megbeszélés vagy a konkrét szakmai szituáció előtt vagy után, tehát nem olyan helyzetben vagyunk, ahol a szakmai elismerésünket veszélyeztetné az udvariasság. És igen, ez azért sokkal inkább sorolható az udvariasság kategóriájába, mint a tolakodáséba.
3. Amikor kicsinyítő képzőkkel illetnek a munkahelyen
„Annácska, főzzön már egy kávét, legyen szíves!” – hangzik el sajnos viszonylag sokszor még napjainkban is. A legtöbb főnök, akinek ilyesmi elhagyja a száját, valószínűleg meg van róla győződve, hogy még kedves is. Pedig nem. Az Annácskák, Icukák, Gizikék kora lejárt. Formális helyzetben, különösen alá-fölé rendeltségi viszonyban ne becézgessük a kolléganőt, mert attól, hogy neki történetesen az a munkaköre, hogy a főnök kéréseit teljesítse, attól még nem a felesége, szeretője, gyereke vagy kutyája. (Ha pedig mégis, akkor is külön kell választani a magán- és a hivatalos kapcsolatot, különösen a munkahelyi nyilvánosság előtt.)
4. Amikor a „bókhoz” egy karrierajánlat is társul
Igen, ez a zaklatás tipikus esete. Ha a felettesed egyértelműen kifejezi érdeklődését irányodba, és emellett előléptetést vagy csábító pozíciót is ajánlj (rosszabb esetben azt, hogy egyáltalán megtarthatod az állásodat), az bizony nem arról szól, hogy milyen felkészült, jó szakember vagy. A főnök, még ha olykor nem is tudatosan, a hatalmával él vissza, ezzel kiszolgáltatott helyzetbe hozva téged. A legrosszabb, hogy ilyenkor a kiszolgáltatott fél sokszor olyan döntést hoz, amelyet egyenrangú szituációban sosem hozna meg.
5. Amikor utánad fütyülnek az utcán
A zaklatás másik tipikus esete. Sajnos még mindig tartja magát a mondás, miszerint „az fog majd igazán zavarni, amikor már nem fütyülnek utánad”, de ki kell ábrándítanunk az ebben hívőket: az öntudatos nők ezt egyáltalán nem bóknak élik meg, még titkon sem legyezgeti a hiúságukat. Eleve mi lenne felemelő abban, hogy ugyanúgy utánunk fütyülnek, mint az előttünk és mögöttünk elhaladó 20-30 nő után naponta? Másrészt a nők ilyen helyzetben sokkal inkább éreznek szégyent és nyilvános megalázottságot attól, hogy vadidegen férfiak húsdarabként kezelik őket, mint bármiféle örömöt.
A kölcsönös beleegyezés hiánya
Bókokra persze nagyon is szükségünk van. Gondoljunk csak arra, hogy sokaknak ez az elsődleges szeretetnyelve.
Az elismerő szavak tartják életben az önbizalmunkat és az önbecsülésünket, és azok által tudunk közel kerülni másokhoz. De érdemes mindenkinek jól felmérni a helyzetet és a lehetőségeit, hiszen akár komolyabb közeledésről, akár flörtről, akár csak egy bókról van szó, egyik esetben sem hiányozhat a másik beleegyezése.
A bókba is bele kell egyeznünk, és a másik félnek érzékelnie kell, hogy megtesszük-e.
Azonkívül nem árt, ha megtanulunk különbséget tenni formális és informális helyzetek, valamint egyenrangú szituáció és hatalommal való visszaélés között.
