Amikor a 2-es metró a hidegháború viharában megépült, úgy tervezték, hogy egy atomcsapás esetén is biztonságot nyújtson. A Polgári Védelem felügyelete alatt kialakított alagútrendszer légmentesen lezárható járataival 3 napig biztos fedezéket nyújtana az oda menekülő lakosságnak.
„Belépni szigorúan tilos” – figyelmeztet a tábla a Deák Ferenc téri peron végén, ahová most mégis bebocsátást nyerünk. Az eddig elzárt területen, az egykori diszpécserközpontban hoztak létre ugyanis a budapesti metrózás több mint fél évszázados történetét bemutató kiállítótermet, amely mostantól előre egyeztetett időpontokban korlátozott létszámban látogatókat is fogad.
Csak a mélyépítésű metró védene atomcsapás ellen
A budapesti 1-es metró azért kapta az egyes számot, mivel ez volt az első földalatti, méghozzá nemcsak nálunk, hanem az egész kontinensen. A sokáig az akkori uralkodó nevét viselő Ferenc József Földalatti Villamosvasút kevesebb mint két év alatt villámsebességgel készült el az Andrássy út alatt, és a magyar országalapítás millenniuma tiszteletére 1896 májusában nyílt meg. Ez azonban még nem lenne alkalmas óvóhelynek egy atomcsapás esetén.
A magyar főváros első igazi mélyvezetésű metróvonalát már M2 néven anyakönyvezték, de kereken 20 évig tartott, mire megépült. Ez volt az ország második legnagyobb beruházása Sztálinváros (ma Dunaújváros) után, és a nemzeti jövedelem jelentős hányadát emésztette fel, nem véletlenül: az első szakasznak a Kossuth Lajos tér (vagyis a Parlament) és a Deák Ferenc tér között óvóhelynek alkalmas kialakítással kellett elkészülnie. Később a Moszkva téri állomás csarnokát 2 méter vastag falakkal tervezték, hogy egy 500 kilogrammos rombolóbomba ellen is védelmet nyújtson. Nem szabad elfelejteni, hogy a hidegháború ekkoriban volt a legtüzesebb a berlini blokád, a Kínai Népköztársaság kikiáltása és a koreai háború kirobbanása következtében, amelyeknél mind szembe került egymással a korábbi két szövetséges nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok.
Az állomásokat szovjet mintára tervezték, a szocializmus felsőbbrendűségét hirdető grandiózus alkotásoknak szánták őket, ami a munkásoknak azt sugallja, hogy itt minden nap valódi ünnep. A Kossuth téri a felszabadulás jegyében készült volna, a Deák téri pedig egyenesen „a sztálini eszmék hatalmas erejét” volt hivatva világgá kürtölni. Minthogy azonban a pénz menet közben megcsappant, és a munkálatokat 1953-ban leállították, végül ezek az elképzelések nem valósultak meg, az építkezés 10 évvel későbbi újraindításakor már jóval földhözragadtabb terveket követtek.
A metró építésekor elsődleges szempont volt a védekezés
De a védekezés ekkor sem került le a napirendről, különös tekintettel arra, hogy közben jött a kubai rakétaválság, ami tényleg az atomháború szélére sodorta a világot. Ahogy a pirossal jelzett M2-est átadták a forgalomnak, követte a kék M3-as, amely az elsőként megépített belvárosi szakaszán ugyanolyan technológiával készült mélyen a föld alatt, és a két vonalat alagúttal is összekötötték a Deák térnél. Ugyancsak titkos alagút vezet a Szabadság tér alá, 16 emelet mélységbe, ahol Rákosi Mátyás számára épült kétszintes bunker.
A budapesti és a moszkvai katonai vezetés akkoriban úgy kalkulált, hogy a NATO mintegy 40 atomtámadást indíthat magyar célpontok ellen, ezen belül 2-3 nukleáris bombát dobnának Budapestre, ahol az infrastruktúra legnagyobb mérvű pusztítása érdekében a pályaudvarok szolgálnának fő célpontul. Számításaik szerint a 2-es metró Keleti pályaudvari állomása felett felrobbantott 1000 kilotonna erejű bomba 90 méter mély és 390 méter átmérőjű krátert produkált volna, ami szemvillanás – bocsánat: atomvillanás – alatt elpusztítana minden szerves és szervetlen anyagot a Blahától a Városligetig.
Rákosi emigrálása után Kádár János 1958 szeptemberében a Magyar Szocialista Munkáspárt PB-ülésén már úgy vélekedett, hogy meg kell szüntetni a vegyi, kémiai és atomtámadások ellen létesített bunkerek kiépítését, mert ezek egy atomcsapás ellen nem tudnak kellő védelmet biztosítani a lakosságnak. Ehelyett azt találták ki, hogy a túlélőket Ukrajnába menekítenék. A sors fintora, hogy a titkos magyar–szovjet megállapodás értelmében éppen az azóta hadszíntérré változott Donyec-medencébe vitték volna a kiválasztottakat.
Két metróvonalunk is van, ahova menekülni lehet
Bár a napjainkban folyó ottani harcok alapján a nagy orosz medve egyre lomhábbnak tűnik, sokakban felvetődik a kérdés, hogy hova menekülhetne manapság a hazai lakosság, ha – most épp NATO-szövetségesként Magyarországra háruló katonai kötelezettségek miatt – támadás érné Budapestet.
A fővárosi metró M2 és M3 vonala működhet – különleges jogrendben – polgári védelmi óvóhelyként. A kijelölt szektorok különböző üzemmódokban különböző katasztrófák ellen adhatnak védelmet. A metró polgári védelmi szervezetének békeidőben és minősített időszakban is a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság a felettes szerve. Az óvóhelyen a rendfenntartás az adott szektorhoz tartozó rendőrkapitányságok, az egészségügyi ellátás pedig a területileg illetékes kórházak feladata
– adták a hivatalos választ a Dívány érdeklődésére a BKV-nál.
A mosdókkal, vízzel és dízeles áramfejlesztőkkel ellátott óvóhelyek nagyságrendileg 200 ezer ember befogadására képesek, és a metró különböző szakaszai 2-3 állomásonként elszeparálhatóak, sőt, ellensúlyokkal záródó hatalmas ajtókkal a külvilágtól is hermetikusan le lehet választani a benti részeket. Az üzemi területeken embermagasságú bivalyerős ventilátorok szívják be odafentről a friss levegőt, amelyet a mai napig ott sorakozó cirill feliratos harcigáz-szűrők tudnának ártalmatlanítani, a szellőzők felszíni elemei pedig a lehetséges romhatár fölé magasodnak. A rendszer üzemképességét a metrós dolgozók közül az az 1500 ember ellenőrzi, akinek polgári védelmi beosztása is van.
A forgatókönyv szerint egy bombázás esetén azok mehetnének le a metró óvóhelyeire, akik a riasztást követő első 20 percben odaérnek. Az alagútrendszer 3 napig biztos fedezéket nyújtana az oda menekülő lakosságnak. Sokáig tartós élelmiszerrel is fel voltak töltve ezek a helyek, és onnan lehetett tudni, hogy cserélték a készletet, hogy közeli lejárati idejű konzervek garmadája árasztotta el olyankor a fővárosi boltokat.
Az M4-es metrót már nem atomcsapás ellen tervezték, de így is hasznos
A legutoljára épült 4-es metrónál már nem volt szempont az atomháborús fenyegetettség elleni védelem. Arra viszont kiválóan alkalmas ez is, hogy a szakemberek gyakorlatozzanak. A Magyar Tűzoltósport Egyesület az országban elsőként szervezett metrólépcső-futásos kihívást a Szent Gellért téri M4-es állomáson. A résztvevő tűzoltóknak a teljes 20 kilós védőfelszerelésben és légzőkészülékben kellett lentről feljutniuk a lefelé haladó mozgólépcsőn. Ahogy végignéztük hősies küzdelmüket, amint rohamléptekkel futottak fel a lépcsők tetejére, megállapíthattuk, hogy ők legalább a szó átvitt értelmében is a helyzet magaslatán állnak: bármi baj lenne, teljes erőbedobással küzdenének értünk.
Ha kíváncsi vagy, melyik volt az az év, amikor kétszer is majdnem kitört a harmadik világháború, ezt a cikket neked ajánljuk.
