Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hiába tűnik első ránézésre egy szórakoztató önismereti kategorizálásnak a japánoknál elterjedt vércsoporton alapuló személyiségtipizálás, történetére sötét árnyak vetülnek: a nácikhoz és az eugenikához is köze van.
Tudtad, hogy a japánoknál a vércsoportnak ugyanakkora jelentősége van, mint nyugaton az asztrológiai horoszkópoknak a Kosokkal, Bikákkal és Nyilasokkal? Ha életed során bármikor is belemélyedtél kicsit a kultúrájukba, akár csak a lázongó korai tiniéveid animefogyasztásával, akkor nem meglepő számodra, hogy napjainkban is mekkora személyiségformáló hatást tulajdonítanak ennek a genetikai tulajdonságnak. Ez alapján az A-sok kedvesek, együttérzőek és visszahúzódóak, a B-sek kreatívak, extrovertáltak és egoisták, az AB-sek racionálisak, alkalmazkodóak és döntésképtelenek, a 0-sok pedig magabiztosak, versengőek és arrogánsak. Azonban azt nem biztos, hogy tudod, morálisan és tudományosan mennyire kétes eredetű a mára elterjedt, felvizezett vércsoportfejtés.
Érdemes tudnod, milyen vércsoporthoz tartozol
Vörösvérsejtjeink mindegyikét antigének borítják, ez alapján leszünk öröklődés által A, B, AB vagy 0-s vércsoportúak. A plusz- és mínuszjelek ezek mellett a betűk mellett pedig azt árulják el, hogy a vérsejtjeink rendelkeznek-e Rhesus D (RhD) antigénnel, így a vértípusunk A-, A+, B-, B+, AB-, AB+, 0- vagy 0+ lehet. Ez az információ a leginkább akkor jön jól, amikor valamilyen súlyos körülmény hatására sürgősen pótolni kellene vérmennyiségünket, ugyanis nem mindegyik vércsoport számít megfelelő donornak egy adott vércsoport számára. Jolly joker ilyen esetben a 0- típus, mivel ezt a típust lehet a legkockázatmentesebben adni másoknak, mivel sem A, sem B, sem RhD antigénnel nem rendelkeznek vörösvérsejtjeik.
Egy 5 millió svéd ember adatait vizsgáló tanulmány azt találta, hogy a vércsoport típusa hatással van arra, hogy milyen betegségek kialakulására érzékenyebbek az emberek. Az A-s vércsoportúak a vérrög kialakulására, a 0-s vércsoportúak a vérzési rendellenességek megjelenésére és a nők esetében a terhességgel összefüggő hipertónia kialakulására hajlamosak, csakúgy, mint az RhD+ nők.
Furukawa Takeji és a vércsoport-pszichológia: A megdöbbentő kezdetek
Egy osztrák tudós, Karl Landsteiner fedezte fel először 1901-ben, hogy több vércsoport létezik. Azóta is sokat köszönhetünk ennek a felfedezésnek, ugyanis így elkerülhetővé váltak az egymással nem kompatibilis vércsoportok adásával járó súlyos következmények, mint amilyen például a láz, az égő érzés, a vacogás, a halálos vérrögök kialakulása az erekben és a megmagyarázhatatlan érzés, hogy közeleg a vég. Azonban bármennyire is hasznos tudás birtokába került az emberiség ezáltal, sajnos pont egy olyan korszellemben született meg ez a felfedezés, amely rögtön el is vitte a lehető legsötétebb irányba a vércsoportok kategorizálását.
A 20. század elején egyre népszerűbbé vált a faji alapú gondolkodás és az eugenika, azaz a „fajegészségtan”, amely egy fejlettebb embertípus kitenyészthetőségével foglalkozó áltudomány volt. A nácik például megszállottan hajszolták a „tisztavérűség” ideáját, a különböző vércsoportokat faji jellemzőkkel ruháztak fel, és úgy gondolták, hogy más-más fajoknak eltérő vércsoportja kell, hogy legyen. Annyi valóságalapja volt csupán ennek a humbugnak, hogy a vércsoportok eloszlásának aránya valóban más a különböző etnikumoknál. Ezt viszont sikerült annyira eltorzítaniuk, hogy egyenesen azt gondolták, a B vércsoportúak „alsóbbrendűek”, hiszen ez a „pszichopaták, hisztérikusok és az alkoholisták” vércsoportja, valamint a barna hajúaké. Ma már egyértelmű, mennyire nevetséges az a feltételezés, hogy egy egész vércsoport „alsóbbrendű” lenne a többihez képest.
Az 1920-as évek közepére Japánba is elért a vércsoportőrület, és egy Furukawa Takeji nevű szociálpszichológus egy olyan kutatást tett közzé, amelyben (hibásan) összefüggéseket talált a vércsoportok és a személyiségjegyek között. Ugyan sok sebből vérzett a tanulmánya, mivel túlságosan kevés alany bevonásával végezte el vizsgálatait, és a statisztikai metódusa is hibás volt, elmélete mégis hamar elterjedt hazájában, mivel ekkortájt amúgy is rendkívül érdekelte a japánokat a nacionalizmus és az eugenika. A munkáltatók bevezették a vércsoport megadására szóló rubrikát a jelentkezőlapokon, és a katonákat is elkezdték vércsoport alapján egységekbe rendezni. Ennek hatására egyes eugenikahívők amellett kezdtek el kardoskodni, hogy tartsák meg a nemzeti „tisztavérűséget”, mások pedig a „kevertvérűségre” tették le a voksukat, hogy minél fejlettebb japán emberek szülessenek majd. A faji megkülönböztetés és a vércsoporttípusok Furukawa munkásságában is összekeveredtek: a tajvaniakra jellemző 0-s típust az agresszióval és a makacssággal kötötte össze, mivel ezzel akarta megmagyarázni, miért álltak ellen a japán megszállásnak olyan szenvedélyesen 1895-ben.
Hogyan vált a populáris kultúra részévé a vércsoport-személyiség elmélete?
Furukawa munkássága egy időre háttérbe szorult a köztudatban, mígnem egy japán újságíró, Nomi Masahiko újjáélesztette az 1970-es években, természetesen a korszellemhez igazítva kihagyta az eredeti elméletből a rasszista és eugenikus részeket. Életében összesen 65 bestsellert publikált a témában, és halála után fia, Nomi Toshitaka vitte tovább munkásságát, egészen 2006-ig. Mind Japánban, mind Dél-Koreában hatalmas népszerűségnek örvendett. Ezt a „felvizezett” vércsoportalapú személyiségtipizálást ugyan kevésbé nyomták tele előítéletekkel, azonban így sem sikerült teljesen megtisztítani tőle az elméletet. Napjainkban is előfordul, hogy valakit a vércsoportja miatt zaklatnak, vagy emiatt esik el egy állástól. Olyannyira fontos része a japán kultúrának, hogy a vércsoport miatti bántalmazásra külön kifejezésük is született: burahara.
Hiába vált kulturálisan elfogadottá ez az elmélet, a tudomány nem tudja alátámasztani hitelességét. Egy 2014-es kutatás több mint 10 ezer ember vércsoportját és személyiségét vizsgálta meg, hogy alátámasszák vagy megcáfolják a kettő összefüggését. Az eredmények azt mutatták, hogy mindössze 0,3 százalékos korreláció figyelhető meg a kettő között, tehát nem lehet a vércsoport alapján következtetéseket levonni mások személyiségével kapcsolatban. Továbbá az is kiderült egy másik kutatásból, hogy önbeteljesítő jóslat hatása van Nomi elméletének, ugyanis azokban az országokban, ahol a lakosság körében elterjedt az ebbe vetett hit, nagyobb összefüggési ráta jelentkezett a vércsoport és a személyiségjegyek között.
Így hát hiába hangzik jó murinak megnézni, vércsoportunk alapján milyen személyiségtípusba tartozunk, ha olyan kultúrából származunk, amelyben ennek nincs hagyománya, nem sok eséllyel fogunk magunkra ismerni ezekben. Ettől függetlenül mégis jobb tudni, milyen vércsoporttal rendelkezünk, ugyanis egészségügyi vészhelyzetekben kifejezetten kapóra jön, ha tisztában vagyunk vele, milyen vért ajánlatos kapnunk, ha el akarjuk kerülni a komplikációkat.
