Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az echo chamber, magyarul visszhangkamra az emberi viselkedés és gondolkodás egy különös jelensége, amikor az emberi kommunikáció általános szabályszerűségeinek némileg ellentmondva minden és mindenki osztja és tükrözi a véleményünket.
Ha gondolunk valamit a világról, az online térben könnyedén tapasztalhatjuk azt, hogy olyanokkal futunk össze az interneten, akik osztják a véleményünket. Legyen szó politikáról, időjárásról vagy éppen filmekről, rendre olyan véleményekkel találkozunk, amelyek egyeznek a miénkkel. Ennek oka pedig leginkább az internet háttérmunkájában rejlik.
Egy visszhangkamra (echo chamber) legnagyobb hátránya, hogy nemcsak akkor látunk olyan véleményeket és cikkeket, amelyek osztják a nézeteinket, ha azok tudományos tényeken alapulnak, hanem akkor is, ha a tudomány által nem bizonyított teóriákat véljük valósnak. Ekképp ezek a ,,visszhangkamrák” félretájékoztathatnak, és eltorzíthatják a perspektívánkat, és minél jobban beleássuk magunkat a nekünk feldobott témákba, annál inkább kizárjuk a valóságot, és annál nehezebben fogadjuk be az ellenérveket.
Maga a visszhangkamra elnevezés is erre utal, merthogy a helyzet egyfajta metaforikus leírása.
Hiedelmeink felerősödnek azáltal, hogy mindenhonnan a saját hangunk verődik vissza ránk.
Visszhangkamrák az online térben
Sehol nem lehetünk biztonságban, hiszen az interneten bárhol visszaköszönhetnek a minket befolyásoló és igazoló információk. Legyen szó egy videóról vagy egy kéretlen reklámról, hamar találhatunk olyan embereket a kommentszekcióban, akik osztják a nézeteinket az adott témáról, ezáltal a saját visszhangkamránk egyre csak nő, és sokkalta nehezebb kikeveredni belőle. Az internet és az algoritmus ráadásul egyfajta szűrőt is kreál számunkra, ezáltal nyomon követve, hogy mire kattintunk. A kattintásunk alapján kifejezetten olyan tartalmakat fogunk kapni, amelyek alátámasztják a már hallottakat, olvasottakat vagy látottakat, ezáltal akadályozva, hogy ellenvéleményekkel vagy új nézőpontokkal találkozzunk.
A visszhangkamra és a szűrőbuborék azonban nem összetévesztendő, hiszen bár mindkét fogalom arra vonatkozik, hogy milyen módon vagyunk kitéve az egymással ütköző véleményektől mentes tartalmaknak, a köznyelvben mégsem mindegy, hogyan használjuk őket. A visszhangkamrában ugyanis csakis más, hasonlóan gondolkodó felhasználók információit sodorják elénk, a szűrőbuborékok mögött pedig algoritmusok kemény munkája zajlik, amik korábbi kereséseink alapján választják ki számunkra a tartalmakat vagy a termékeket.
Az online visszhangkamra idővel túllépi a hatáskörét, és az offline térbe is megérkezik, hiszen megosztjuk a barátainkkal a hallottakat, akik – amennyiben egyetértenek az általunk elmondottakkal – egy offline visszhangkamrát hoznak létre.
Hogyan kerüljük el a visszhangkamrák csapdáját?
Amennyiben gyanúsnak véljük, hogy nem dob fel egy-egy témára ellenvéleményt egyik közösségimédia-felület és a YouTube sem, vélhetően csapdába kerültünk. Érdemes hát a Google-ön is utánanézni a témának, illetve a környezetünkben megkérdezni valakit, hogy mit gondol az adott jelenségről. Bár a visszhangkamra hajlamos elhitetni velünk, hogy csak egy igazság létezik, és az a miénk, tartsuk szem előtt, hogy csak azért, mert valamit igaznak akarunk hinni, nem feltétlenül válik ténnyé. Ne essünk bele abba a hibába, hogy elkezdjük élvezni a visszhangkamra okozta előnyöket, jelesül, hogy jóérzéssel olvasgatjuk a velünk egyetértők véleményeit.
Rendkívül kényelmes, ha mindenki ugyanazt gondolja a világról, amit mi, mégis érdemes meghallgatni más véleményeket is, valamint tényszerű statisztikákat és tanulmányokat olvasni a számunkra fontos témákról.
Ne essünk át azonban a ló túloldalára, hiszen visszhangkamrák a másik oldalon is vannak, így homlokegyenest az ellenkező vélemény kamrájába is belekerülhetünk. Próbáljunk meg ellenőrizhető tényeket keresni, ezáltal elkerülhetjük, hogy csupán egyetlen lehetséges utat lássunk magunk előtt.
Íme egy példa arra, hogy hogyan ne dőljünk be valaminek!
