Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokszor hátborzongató, amikor egy adott szituációban azt érezzük, olyan, mintha az a bizonyos eset megtörtént volna már velünk. Egy-egy ilyen déjà vu élmény során tévesen azt hisszük, hogy a múltban már átéltünk egy helyzetet. A kutatók nemrég felfedezték a déjà vu ellentétét, a jamais vu-t, melynek észlelése ijesztőbb, mint a már átélt szituációk felismerése.
A kutatás során a szakértők felfedezték, hogy az ismétlés különös kapcsolatban áll az elmével. Ezért van az, hogy néha tévesen azt hisszük, hogy egy olyan helyzetet éltünk át, amit a múltban már megtapasztaltunk. Továbbá rájöttek arra is, hogy a déjà vu egy ablak a memóriarendszerünk működésére.
Hátborzongató érzést kelt
A kutatás rávilágított arra, hogy a „velem ez már egyszer megtörtént” jelenség akkor keletkezik, amikor az agynak az ismerősséget észlelő része szinkronizálódik a valósággal. Erre a furcsaságra a déjà vu jelként figyelmeztet, ami egyfajta „tényellenőrzés” a memóriarendszer számára.
Ám az agyunkban végbemenő ismétlés még ennél is szokatlanabb dolgokat produkálhat. Képes például arra is, hogy a déjà vu ellentétét, a jamais vu érzést produkálja. Ebben az esetben valami, amiről tudjuk, hogy ismerős, valószerűtlennek vagy újszerűnek tűnik. A kutatók a jelenség mögött meghúzódó mechanizmust vizsgálták.
A jamais vu magában foglalhatja azt is, ha egy ismerős arcra nézünk, és hirtelen szokatlannak vagy ismeretlennek találjuk az adott személyt. De megeshet az is, hogy miközben egy ismerős helyre megyünk, eltévedünk, vagy egy teljesen új, ismeretlen terepnek érezzük a környezetet.
Ez egy olyan élmény, amely még a déjà vu-nél is ritkább, és talán még szokatlanabb és nyugtalanítóbb. Akik egyszer már átélték, úgy fogalmaztak, olyan érzésük támadt, mintha elfelejtették volna, amiről tudták, hogy korábban már megtanulták. Ilyen például, amikor valaki leír helyesen egy szót, de számtalanszor leellenőrzi, hogy valóban jól írta-e le, vagy autóvezetés közben többször el kell gondolkodnia azon, hogy valóban a jó pedált akarja-e megnyomni például fékezéskor.
Ezt a furcsa jelenséget a mindennapi életben provokálhatja az ismétlés vagy a gondolataink elkalandozása is.
Könnyen elő lehet idézni
A kutatók egyelőre még nem sokat tudnak a jamais vu-ről, de arra már rájöttek, hogyan lehet előidézni. A vizsgálat során egyetemistákat kértek meg arra, hogy többször egymás után írják le ugyanazokat a szavakat. Ezek között voltak olyan hétköznapi kifejezések, mint ajtó, de voltak olyan kevésbé gyakoriak is, mint például a gyep.
A feladat elvégzése során arra kérték a résztvevőket, hogy a lehető leggyorsabban másolják ki a szavakat, de megvolt a lehetőségük arra, hogy abbahagyhatják a munkát, ha valami furcsa érzésük támad, esetleg unatkoznak, vagy fáj a kezük.
A leggyakrabban azért álltak meg, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva kezdték furcsán érezni magukat, amit a kutatók jamais vu-ként határoztak meg. Ez általában egy perc után, és jellemzően az ismerős szavak írásakor következett be.
A kutatásba bevont résztvevők a jelenséget úgy írták le, hogy azt érezték, minél többször találkoztak egy szóval, az egy idő után szinte elvesztette a jelentését, de voltak, akik azt érezték, hogy írás közben elvesztették az uralmukat a kezük fölött, de megesett az is, hogy bár helyesen írta le valaki az adott szót, mégis úgy tűnt számára, hogy helytelenül vetette papírra.
A jamais vu segíti a koncentrációt
A kutatók elképzelése szerint az ismétlésben bekövetkező átalakulásokat és jelentésvesztéseket egy sajátos érzés kíséri, amit jamais vu-nek neveztek el. E mögött általában egyfajta kognitív disszonancia áll, amikor az emberi elme nem tudja összeegyeztetni az aktuális észlelést az előző ismerettel vagy emlékkel, de lehet az oka ideiglenes figyelemzavar is, ám minden esetben azt jelzi, hogy valami túlságosan ismétlődővé vált.
A jamais vu azt jelzi számunkra, hogy valami túl automatikus, amiből az ismeretlen érzésével segít kiszakadni.
A kutatók szerint ez egy teljesen természetes folyamat, és be kell következnie ahhoz, hogy kognitív rendszerünk rugalmas maradjon, hiszen ez teszi lehetővé számunkra, hogy mindig odairányítsuk a figyelmünket, ahol éppen szükség van rá, ahelyett, hogy túl sokáig elvesznénk az ismétlődő feladatokban.
Az arcvakság vagy más néven a prozopagnózia a Covidot követően egyre gyakoribb betegség lett. Azoknak, akik elvesztik arcfelismerési képességüket, nemcsak ismerőseik fizimiskája lesz idegen, hanem olykor még saját magukra is idegenként tekintenek, amikor tükörbe néznek. Ha kíváncsi vagy arra, hogy a prozopagnózia milyen formában jelentkezhet, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
