Az ember mindig, mindenhol keresi a biztonságot, a ma embere pedig sokszor a tárgyakban találja meg ezt. A gyűjtögetés egyfajta megküzdési mechanizmus a magány, félelem vagy hiányérzet ellen, hiszen a nagy halom ruha, könyv vagy konyhai eszköz elfedi a lényegi gondokat. Ami rossz szokásnak tűnik, az ennél sokkal több is lehet: akár patológiás állapot is.
Érdekes, ahogy az evolúció megőrizte a gyűjtögetés szokását, de ameddig az ősember a túlélés érdekében gyűjtött bogyókat, gallyakat, köveket, addig a modern ember a lelki túlélés miatt halmoz fel tárgyakat. Ne áltassuk magunkat: valójában nem a testünknek van szüksége több száz kézzel fogható dologra, hanem a szellemünknek.
Ez a rossz szokás belső kényszer eredménye
A tárgyak felhalmozása összefügg a berögzült szokásokkal és a biztonságérzettel.
Amikor például telepakoljuk a konyhát tartós élelmiszerrel, akkor kevésbé érezzük magunkat veszélyben. Ugyanez igaz azokra a dolgokra is, amiket magunk köré gyűjtünk,
legyenek azok könyvek, újságok, fotók, képeslapok, szép emléket idéző függők vagy épp növények. Azzal, hogy ragaszkodunk a tárgyakhoz, azt üzenjük, hogy egy váratlan helyzetben is vannak dolgaink, amelyekbe belekapaszkodhatunk, ha például magányosnak vagy levertnek érezzük magunkat.
A tárgyak felhalmozása akkor jelent gondot, amikor azok már életterünket szűkítik és életminőségünket rontják. Ebben az esetben már nem egyszerű biztonsági gyűjtögetésről van szó, hanem egy lelki nehézségről, amit így próbálunk elfedni.
Papírból épített vár
„Az életkor előrehaladtával a rendhez való viszonyunk is megváltozik. Már nem szívesen rendezzük át a lakást, és a tisztaságra is másképp tekintünk. Ugyan vannak emberek, akik személyiségükből fakadóan mindig szétszórtak lesznek, de egyre fontosabb a rendezettség” – mondja dr. Tiringer Aranka pszichológus.
„Egy kutatás szerint a tulajdonságaink 50%-a megváltozik az évek múlásával, így aki fiatalon hanyagabb volt, időskorára pedánsabbá válhat. Ez szoros összefüggésben van a rendrakással és a gyűjtögetéssel is.
Ugyanakkor ahogy telnek az évek, azt is megfigyelhetjük, hogy az egyes tárgyainkat szeretjük mindig ugyanott tartani, legyen szó egy kis terítőről, egy dísztárgyról vagy berendezési eszközről.
Ennek oka, hogy az állandóságban nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Nyugtató a tudat, hogy hazaérve mindig megszokott környezet fogad” – teszi hozzá a szakember, aki szerint bár a felhalmozott eszközök védőbástyát jelentenek, de ez nem megoldás. A belső egyensúly akkor igazi, ha képesek vagyunk függetlenedni a tárgyaktól.
A belső bizonytalanságot kompenzálja a külső
Az idő múlása a fiatalság elvesztését és a nőiesség csökkenését is magával hozza, amit nehéz elfogadni. Ezért vannak, akik a konkrét holmik gyűjtése helyett külsejük túldíszítésével akarják növelni biztonságérzetüket, legyen szó gyakori hajfestésről vagy új kozmetikai cikkek, ruhák és ékszerek vásárlásról. Szakértőnk szerint ők így halmoznak fel.
A külsővel kapcsolatos sűrű változtatás akkor jelent problémát, amikor valaki a szokott megjelenésen hirtelen nagyot változtat, például derékig érő haját fiúsan rövidre vágatja, vagy szolid viseletét extrémre cseréli. Ilyenkor egy élethelyzeti krízis állhat a háttérben.
Visszakanyarodva, ugyanez igaz a gyűjtögetésre is. Amikor valaki egyik percről a másikra megszabadul a felhalmozott tárgyaktól, akkor még nem stabil a belső biztonságérzete. Aki viszont fokozatosan szelektál, kész a tartós fejlődésre.
Lehet a gyűjtögetés betegség is
Az evolúciósan adaptív viselkedés, a gyűjtögetés egy idő után azonban akár ártalmassá is válhat mind a személy, mind környezete számára. A kényszeres gyűjtögetés egy 1947 óta ismert mentális betegség:
akkor egy testvérpárnál 120 tonnányi felhalmozott limlomot találtak New Yorkban: volt a kacatok közt generátor, zongora, és több ezer könyv is.
Az állapot azzal jár, hogy az egyén késztetést érez tárgyak birtoklására, megválni pedig nem igazán tud tőlük, miközben élettere egyre korlátozottabban használható, ami stresszt jelent számára. A gyűjtött tárgyak általában nem érdekes vagy értékes darabok, hanem felesleges holmik, melyeknek értéke nincs: a szenvedély tárgya lehet tehát magazinok, dobozok vagy régi ruhák felhalmozása is.
Aki ilyen körülmények közt él, annál a rossz higiéniás viszonyok már adottak, de akár tűzveszélyt is jelenthet a sok holmi, amikor már csak szűk folyosókon tud az érintett közlekedni azok közt otthonában.
A következő jelek utalhatnak a gyűjtögetés patológiás jellegére:
- az érintett rendszerezhetetlen mennyiségben túlhalmoz tárgyakat,
- ezek sorsáról nehezen dönt,
- a felhalmozás a mindennapi életét is akadályozza már,
- félti, óvja a kacatokat,
- közben pedig családtagjaival felületessé válik viszonya.
Egyedül élő, főleg idős emberek, kényszeres gyűjtögetők családtagjai, kevés családi kötelékkel rendelkezők és zsúfolt otthonban felnövő gyerekek veszélyeztetettek az állapot kialakulásában. Fontos, hogy az érintett segítséget kapjon: az ugyanis nem elég és nem is segít rajtuk, ha egyszerűen kidobjuk holmijukat és kitakarítunk, sőt – ez a betegnek hatalmas trauma, a problémát pedig nem oldja meg.
