Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Írónak nagy volt – de ha kedvenc ételeiről volt szó, nemigen ismerte a mértéket Karinthy Frigyes.
Hogy a legnagyobb írók és költők magánélete és nézetei mennyire árnyékolják be azt, amit műveikről gondolunk, örök kérdés. Emlékszem még azokra az egyetemi előadásokra, amelyeket magyar szakosként végigültem:
a professzor hosszasan ecsetelte egyik vagy másik nyugatos szerzőnk viselt dolgait, majd a kitérőt azzal fejezte be: „de ehhez nekünk semmi közünk”.
Annyi azért mégiscsak volt, hogy tőle meghallgassuk a morális kérdéseket is felvető életvitelbeli döntések történetét. Ami a gasztronómiát és a gasztromániát illeti, a helyzet sokkal egyszerűbb: egy nagy szerzőnk erkölcseire sem vet árnyékot, ha épp a túrós tésztát vagy a káposztát ette, vagy ette volna szívesen.
Írók és ételek: ez a kötet a kapocs
Mindennek dacára az irodalomban mégis mostohagyerek a gasztronómia, ahogyan az Nyáry Krisztián legfrissebb kötetéből, az Így ettek ők címet viselőből is kiderül. (Az Így szerettek ők-parafrázis a címben minden bizonnyal nem véletlen…) Líra, epika és dráma népszerű témája a szerelem vagy a halál, de hogy az étel, az evés is az legyen?
Sokáig nem tartották elég nemesnek ezt az ügyet, pedig az ételről, vagy épp annak hiányáról szenvedéllyel írni a magyar irodalom szerves része.
Kinek ne jutnának eszébe finom fogások Krúdy Gyula és Szindbád kapcsán? Vagy épp Móricz novelláinak apropóján? A főzés, a táplálás, a dőzsölés vagy a nélkülözés motívumai meg-megjelennek irodalmi művekben nemcsak a magyar, de a világirodalomban is. Nyáry kötetében nemcsak arra vállalkozik, hogy nagyjaink művészetének ételekre vonatkozó szeleteit feltárja, hanem vázolja azt is, mit jelentett egy-egy nagy költőnk, írónk számára a gasztronómia.
Jókai kávéztatta a család malacát
S ahogyan a szerelmi titkok tárháza is sok érdekességet rejtett, úgy bizony van mit csemegézni az evés témájában is. Azt például valószínűleg kevesen tudták eddig, hogy Jókai Mór nemcsak feleségével, hanem népes állatsereglettel is megosztotta otthonát, egészen pontosan svábhegyi villáját, és még hálószobáját is.
A szárnyasok vidáman kárálva rohangáltak a szőnyegeken, Laborfalvi Róza asszony pedig egyenesen egy malacot nevelgetett a hálóban, selyempaplanok közt.
A dekadens módon élő disznónak akkora kegyben volt része, hogy ezüstkanállal etették, kedvenc csemegéje pedig a kávéba mártott zsemle volt. Amennyiben az állat álmából felriadt, Jókai kímélte feleségét az éjszakai gondoskodás okozta fáradtságtól, maga kelt fel a malachoz, hogy gyorsforralón kávét készítsen részére.
Adynak káposzta kellett Párizsban is
Ez az egészen Lord Byron-i magatartás azért nem volt elterjedt a magyar irodalmi elitben, jellemzőbb volt, hogy saját maguk kényeztetését helyezték szerzőink mindenek fölé. Ady Endrének például gyengéje volt édesanyja, az Ides főztje, olyannyira, hogy még Párizsban sem találta párját annak, amit ő készített. Ez arra késztette, hogy cserépfazékban főtt töltött káposztát rendelt postai küldéssel anyjától, aki természetesen teljesítette is a költőóriás kérését. Léda nem tudott kedvében járni ételekkel úgy, ahogyan szülőanyja, így megesett az is, hogy Bölöni Györgyékkel való összekapásukat követően a hazai káposzta volt a békülővacsora menüje. Kiderül az Így ettek ők-ből ugyanakkor az is, hogy Ady Endre élete végén az ételek helyett inkább a cigaretta és a bor rabja volt: előbbiből 40 szál, utóbbiból akár 4-5 liter volt a napi fejadagja.
Kosztolányi nyerskosztra állt át egy időre
Különös „elhajlásokról” is lerántja a leplet Nyáry Krisztián a könyvben: Kosztolányi Dezsőről talán kevesen tudták, de az úgynevezett bicsérdista étkezést is követte egy ideig, ami vegetáriánus, nyers ételek fogyasztásával járt. Igaz, nem volt annyira szigorú magával az étrend követésében – melyet egyébként feleségének írt fel orvosa, ő csak csatlakozott hozzá –, de érdekes, hogy miért szakított az étrenddel.
Gellért Oszkárnak lett elege abból, hogy barátja így étkezik, s ha vendéget hív, neki is így „főz”, ezért felolvasott neki Bicsérdy Béla, a diéta ötletgazdájának könyvéből.
A stílustalan, rossz iromány úgy feldühítette az írót, hogy szakított a nyerskoszttal. Kosztolányi karakteréhez kevéssé is illett ez az életmód, mivel a habos, édes sütemények nagy kedvelője volt, aki nehezen értette azokat a nőket, akik alakjuk érdekében nem fogyasztanak ilyesmit.
Karinthy rájárt a finomságokra
Karinthy Frigyest nem érintette meg annak a szele, hogy ilyen extrém diétát kövessen: a magyaros, nehéz, zsíros ételeket kedvelte, bár nem igazán bírta, ezért folyamatosan szódabikarbónát fogyasztott, hogy gyomra égését enyhítse, kevés sikerrel. Az állandó pénzzavarban élő író, nem meglepő, vendégségben sem türtőztette magát. Egyszer egy barátja felhívta egy családhoz, hogy bemutassa, ám senki sem volt otthon. Ez őt nem feszélyezte: a kamrában talált zsírban eltett májat kenyér nélkül megette, a zsírra pedig cetlit tűzött, melyben üdvözletét hagyta meg, és megdicsérte az általa tulajdonképp ellopott máj zamatát.
Az ízes történeteknek ezzel természetesen messze nincsen vége, Petőfitől Faludyig vagy épp Esterházy Péterig tart azoknak az íróknak a sora, akiknek sorsa és ízlése kirajzolódik a kötetből. Ha már gasztronómia, a fejezeteket kávé mellé, desszertnek kínálnám legszívesebben: a 30 történet épp kitart egy hónapig.
