Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kutatások bizonyítják, hogy már a magzati korban képesek vagyunk érzékelni édesanyánk hangulatát. Ha örömmel várja az érkezésünket, ezt fogjuk az anyaméhben megtapasztalni, ám ha szomorúság, feszültség, düh övezi a létezésünket, az felnőtt életünkre is kihathat.
Ha nem akarták, nem várták a gyermeket, és ez a várandósság folyamán sem változik meg, az nagyon súlyos teher lesz mindenki számára. A létezéséhez eleve kapcsolódik egy elutasítás, negatív érzelmek, akár indulatok is, ami már ott törést okozhat a formálódó szülő-gyerek kapcsolatban. A szégyen és a bűntudat, ami szüleiben motoz, a gyerek lelkébe is beköltözhet, csak éppen nem tudja pontosan, miért. A nem tervezett gyerek vétlen, mégis bűnösnek érezheti magát, fölöslegesnek, tehernek, elutasítottnak.
Nem baj, ha nem tervezett egy gyerek
Nehéz megmagyarázni, hogyan, de a baba érzékeli, hogy örömmel fogadják-e, vagy inkább vegyes érzésekkel, netán elutasítással.
„Attól még várhatják egyébként örömmel, hogy nem tervezett gyerek volt, mert a kezdeti meglepődés vagy sokk után elkezdhetnek a szülők örülni a babának – mondja dr. Eigner Bernadett, pszichopedagógus. Nem az a probléma, ha nem tervezett a gyerek – nem is kell mindig mindent előre eltervezni, és nem is lehet –, a lényeg igazából az, hogy a baba kívánt gyermek volt-e, akarták-e a jöttét, vagy sem.”
Baj akkor van, ha nem lehet örömmel várni a babát, ha a boldog várakozás helyett szomorúság, harag, félelem jelenik meg, attól függően, mi az oka az érkező gyermek elutasításának.
Ha nem örömmel várják a babát, akkor a várandósság és az együttes létezés folyamatosan stresszel terhelt lesz, és ez a stresszes helyzet az, amit a maga zsigeri módján érzékel a baba.
Mostanában kezdenek egyébként ennek a vizsgálatával is egyre szélesebb körben foglalkozni, és azt mutatták ki, hogy ahol stresszhatásoknak volt kitéve a várandósság, ott az újszülöttben is már magasabb stresszhormonértékeket mértek.
„Lehet, hogy ezeket az érzelmeket azonban az anya elnyomja, nem vállalja fel, ami még rosszabb, mint ha kifejeződnének, mert akkor azzal már lehetne dolgozni. De sajnos a legtöbb esetben senkinek sem lehet beszélni ezekről a feszítő, ellentmondásos érzelmekről, annyira tabutéma, hiszen »a gyerek áldás«. Aki nem így érez, rossznak gondolja magát, szégyen járhatja át, ezért még erősebb lesz a szorongása, lelkiismeret-furdalása, bűntudata. Akár depresszív tünetek is jelentkezhetnek, vagy felerősödtek, ha eleve volt az anya előtörténetében. S minél mélyebb egy érzés, annál inkább azt fogja érzékelni a kicsi” – magyarázza a szakember.
A sebzett belső gyerek felnőttkorban is kísért
Az az anya, aki örömmel várja gyermekét, általában nem feszült, nem ideges, képes lágyan, ellazultan kapcsolódni babájához, gondolatban, képzeletben, fizikai és lelki síkon is.
„Persze itt is bezavarhatnak külső stresszek, krízisek, de ezek kevésbé fognak hatni, ha erős a kapcsolódás a gyermekéhez – mondja dr. Eigner Bernadett. Ha stressz uralja a szülői szervezetet, akár kötődési bizonytalanság vagy zavar is kialakulhat, melynek későbbi következményeivel is számolni kell. A gyerek egész életét megpecsételheti ez a helyzet, ez az érzés, ha ezen nem változtatnak a szülők.”
Ha valakit nem akartak, nem kívántak, mégis megszületik, annak egész életében dolga lesz azzal, hogy ő vajon megérdemli-e az életet. Rendre felteszi a kérdést, hogy joga van-e a világon lenni, érdemes-e az emberek elfogadására, szeretetére.
„Nagyon mély, zsigeri érzések ezek, és sok esetben állandósul a tudattalan törekvés arra, hogy akkor én majd megmutatom, hogy igenis kellek erre a világra, igenis érek valamit, és állandósulhat annak a belső szándéka is, hogy megszolgálja mások figyelmét, törődését, és reménykedik, hogy érvényesítik, igazolják a létjogosultságát. De a mély belső kétely ott marad, bárhogy is próbálkozik az illető, hacsak nem tesz valamit azért, hogy ezt a törést feldolgozza” – véli a pszichopedagógus.
Ez a belső elutasítottságérzés már az egészen korai fejlődésben, kapcsolatban is megjelenhet, amikor valahogy nem olyan zökkenőmentes az egymásra hangolódás, például sírós a baba, etetési problémák, alvási nehézségek vagy más testi tünetek jelentkeznek.
„Sajnos azt kell mondjam, az esetek többségében egész felnőttkorunkat végigkísérheti ez az érzés” – figyelmeztet a szakember, hozzátéve: „Amikor a gyerekekkel dolgozom játékterápiában, nagyon sokszor akkor következnek be jelentős változások, amikor a szülő gyermekkori traumáival, sérüléseivel foglalkozunk a szülőkonzultációban. Akit elutasítottak, nem akartak, nem fogadtak el a szülei, nem úgy szerették, ahogyan neki arra szüksége lett volna, nem lehetett önmaga.
Valaki mást akartak látni helyette, és kényszerűségből megpróbált alkalmazkodni ehhez a helyzethez, miközben elveszítette a kapcsolódást önmagával.
Azzal a sérült belső kisgyermekkel, aki ő valaha volt, és aki sok sebet szerzett, akit megszégyenítettek, ellöktek, akit bántottak, akit nem szerettek úgy, ahogyan megérdemelte volna. Ennek a megsebzett, szomorú vagy ijedt kisgyermeknek magának is még szüksége lenne törődésre, gyengédségre, simogatásra, elfogadásra. Ebből könnyen belátható, miért nem képes ez az egyén felnőtt szülőként úgy a gyermeke felé fordulni, ahogyan annak szüksége lenne erre.”
A tervezettség veszélye
A szakember rámutat, hogy ha nem tervezett és nem kívánt gyerekekről van szó, ott markáns különbségek lehetnek a későbbi életükben, viselkedésükben. Fokozottabban veszélyeztetettek, hogy érzelem- és viselkedésszabályozási zavarok alakuljanak ki náluk, hogy testi-lelki tüneteket produkáljanak, hogy „nehezen kezelhető” gyerekekké váljanak.
„Az a törés, trauma, ami ott van, hogy nem akartak, többféle tévútra viheti a gyereket. Vagy lázadni fog, küzdeni, harcolni, vagy lefagy, megbénul, bezár, vagy folyamatosan bizonyítani akar majd. Az elutasítottság alaptraumája ott rágja szét belül a mélyebb lelki rétegekben a gyereket, egy alapszorongás, szomorúság, bizonytalanság, értéktelenségérzés, önbizalomhiány az, ami miatt nehezebb lesz önmaga elfogadása, ahogyan világban a helyének a megtalálása, a beilleszkedés, a másokkal való kommunikáció, kapcsolódás is.”
A pszichopedagógus szerint ugyanakkor a tervezettségnek is lehetnek hátulütői, a nagy ráfeszülés, akarás, görcsösség és nagy elvárások, tökéletességre törekvés tevődhetnek rá a gyerekvállalásra. A tökéletességre törekvésből, a túlzott tervezésből aztán fakadhatnak csalódások is.
„A szülői fantáziák, elképzelések azok, amelyeknek nagy szerepük lehet a gyerek fejlődésében és a kapcsolat alakulásában, és többnyire nem előnyös módon. Az elvárások és az azoknak való megfelelés torzíthatják a gyermek valódi személyiségét, személyiségműködésének kibontakozását, és ez sajnos azt eredményezi, hogy kényszerűen valaki mássá kell válnia a megfelelés, alkalmazkodás érdekében” – hangsúlyozza dr. Eigner Bernadett.
