Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Tehetetlenség, düh, depresszió. Csak néhány a tünetek közül, amelyeket a burnout szindróma miatt tapasztalhatsz magadon. Ha nem cselekedsz időben, szó szerint az élettől is elmegy a kedved.
A kiégés veszélyes, és nem csak az agyonhajszolt menedzsereket veszélyezteti. Ha nincsenek új célok a munkádban, ha nem találod már a belső motivációdat sem, ha nem érzed, hogy anyagilag és erkölcsileg elismernek, hamar belefuthatsz ebbe a kilátástalan helyzetbe. Nem minden esetben a munkahelyváltás a megoldás, de van, amikor érdemes megfontolni.
Az idealizmustól az apátiáig
Elsőként az egészségügyben, a segítő szakmákban dolgozóknál figyelték meg a kiégés fázisait, főleg azokon a területeken, ahol a munkatársak folyamatosan és extra terhelésnek vannak kitéve. Hiszen másoknak sem ismeretlen a stressz egy határidős munka vagy egy fontos feladat időszakában, de ezek után picit nyugalmasabbak lesznek a napok. Ám ha az életünkben tartósan megjelenik a munkahelyi stressz, amely hosszú ideje áll fenn, akkor előbb-utóbb a kiégés tünetei is jelentkeznek.
„Egy munkavállaló öt lépcsőfokon megy keresztül a kiégés szempontjából, érdemes önreflektív módon megfigyelni magunkat, hogy hol tartunk éppen – magyarázza Kovács Róbert coach, tréner, ultrarövid terápiás konzulens.
- Az idealizmus fázisa, amikor az új munkahelyen még mindent pozitívan lát. Ilyenkor teljes odaadással dolgozik a feladatain, szomjazza a visszajelzést, hogy elismerjék a munkáját. A kollégákkal igyekszik jó kapcsolatot ápolni.
- Ezután következik a realizmus időszaka, amikor még elhivatott és lelkiismeretes a feladataival kapcsolatban, a munkát és a magánéletet igyekszik különválasztani, és reálisan értékeli a helyzetét.
- Ezt követi a stagnálás, amikor kezd kiábrándulni a munkahelyéből, csökken a teljesítménye és a nyitottsága is. Már nem érzi fontosnak, hogy a kollégákkal jó kapcsolatot ápoljon, akár munkaidőn kívül is. Ez az az időszak, amikor már többször csak a papírhalmokat tologatjuk a munkahelyünkön, és úgy csinálunk, mintha valódi munkát végeznénk.
- A frusztráció, amikor egyre többször negatív, a munkatársakkal és a vezetőkkel szemben is kritikussá válik, és felmerül benne a kérdés, hogy egyáltalán jó helyen van-e, vagy van-e értelme annak, amit a munkahelyén csinál. Nincs motiváció számára, egyre többször idegesíti a munkakörnyezete, és nehezen indul el dolgozni. Ez a mókuskerék, a daráló időszaka, amikor sajnos saját szaktudásunkat is kétségbe vonjuk.
- Végül jön az apátia, amikor már nem hisz abban, hogy a számára nem megfelelő dolgokon lehet változtatni. Kerüli a kapcsolatot a munkatársaival és több mindent sötéten lát. A rossz lelkiállapotunkat hazavisszük, ezért sérülhet a párunkkal, gyermekeinkkel való viszonyunk is.
A kiégés veszélyes: megjelenik a düh és a depresszió
Ha a jelek közül érzékeljük valamelyiket vagy többet magunkon, nem kell azonnal a kiégésre gondolni. Hiszen van egyfajta természetes hullámzás is a pályánkon, és ha szeretettel végezzük a munkánkat, ezek nem maradnak tartósak. De kétségkívül szükség van új impulzusokra is.
„Kevésbé vagy egyáltalán nem jelentkezik a kiégés, ha hivatásként végezzük a munkánkat, ha megtaláljuk a személyes motivációnkat, és nem azt érezzük mindennap, hogy szélmalomharcot vívunk a vezetőkkel, akiknek rendre kikaparjuk a gesztenyét”– magyarázza Kovács Róbert. „Az viszont intő jel, ha egyre cinikusabbá válunk, ha korábban a kirándulás, a sport vagy a színház fel tudott tölteni energiával, ám most ezek a szeretett tevékenységek nem jelentenek semmit, az pedig végképp aggodalomra adhat okot, ha a testünk is jelez szomatikus tünetekkel. Ha minden reggel gyomorgörcsünk van, fáj a hátunk, a vállunk, vagy más testi tünetet produkálunk, jó eséllyel eljött a munkahelyváltás ideje. A munkahelyi probléma egyértelműen kihat a párkapcsolatra és a családi életre is, idővel pedig megjelenik a düh, a tehetetlenség és a depresszió is, így mindenképpen foglalkozni kell vele.”
Ezt a döntést azonban ne kapkodva hozzuk meg, hanem alaposan készítsük elő, és ne csupán olyan szempontból, hogy ne maradjunk munka nélkül.
„Úgy szoktam fogalmazni, hogy ne üljünk át a kék dobozból a sárgába” – hívja fel a figyelmet a szakértő. „Gondoljuk át, akár egy karriertervezés keretében, hogy miben vagyunk jók. Hogy való-e nekünk az alkalmazotti lét, vagy jobban éreznénk magunkat egy vállalkozásban, vagy fordítva, de olyan apróságnak tűnő tényezőkre is kitérhetünk, hogy kisebb vagy nagyobb csapatban éreznénk jól magunkat, vagy hogy korábban ráébredtünk, hogy nem való nekünk az open office.
Engedjük meg magunknak azt a feltételezést, hogy talán nem is velünk volt a probléma, nem a mi viselkedésünk vezetett a kiégéshez, sokkal inkább a körülmények voltak azok.
Egy olyan helyen, ahol folyamatosan vizet locsolnak ránk, irreális elvárás lehet magunkkal szemben, hogy ne legyünk vizesek. Mindamellett pedig lássam azt is, hogy mit tehetek magamért, hogy ez legközelebb ne következzen be. A lényeges, hogy tudatosan vizsgáljam meg a helyzetet, hogy ne sodródjak bele egy újabb kiégésbe.”
Elfogy a levegő körülöttük
Az nagyon egyedi, hogy kinél hány év után jelentkeznek a kiégés jelei, vagy hogy egyáltalán felbukkannak-e.
„Akadt olyan kliensem, aki 13 éve dolgozott ugyanabban az állásban, és miközben állította, hogy nincs szó kiégésről, szép lassan kiderült, hogy már öt éve nem szívesen megy be dolgozni, nincs meg benne a hajtóerő, és teljesen a képességei alatt teljesít” – eleveníti fel Kovács Róbert. „Sok múlik azon, hogy milyen a tűrőképessége, mekkora a teherbírása, de úgy tűnik, leginkább a 40-es korosztályt érinti a burnout szindróma. A 20-as éveikben járók sokkal könnyebben váltanak, ha egy helyzetben nem érzik jól magukat, inkább felmondanak, nem úgy, mint az idősebb munkatársak.”
A problémát még súlyosabbnak érzik azok, akiket negyvenes éveikben akkor érint a kiégés, amikor az életközepi válság is felbukkan az életükben.
„Gyakran nem is tudják megfogalmazni, hogy mi pontosan a baj, csak úgy érzik, hogy szeretnének mindent új alapokra helyezni, mert nem találják önmagukat. Sokszor hallom a kiégett emberektől, hogy úgy érzik, elfogyott körülöttük a levegő.”
Sajnos gyakorta előfordul, hogy miközben a környezete már pontosan látja, az, aki a kiégést megéli, nem akarja tudomásul venni, hogy érdemes lenne változtatni, a saját mentális egészsége szempontjából is.
„Sokan úgy magyarázzák, hogy csak egy picit elfáradtak, hogy a szabadság után majd feltöltődnek, és könnyebben fog menni. De ez sok esetben már sajnos nem elég” – figyelmeztet a szakértő.
