A Rammstein frontemberének botránya mellett Arnold Schwarzenegger halk kis vallomása mellett elsiklott a világ: a sztár elismerte, hogy valóban szexuálisan bántalmazó módon viselkedett, és ezt hiba volt annak idején tagadnia.
Bár többé-kevésbé már annak idején is utalt arra, hogy nem megfelelően viselkedett az őt vádoló nőkkel szemben, a dolog nem kavart túl nagy vihart: mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy mindez akkor történt, amikor Kalifornia kormányzói székéért sikerrel szállt harcba a Terminátorként is ismert, mára már veterán színész.
A zaklató sztár megúszta
A Los Angeles Times hiába közölt leleplező cikket arról, hogy Arnold Schwarzenegger nőket fogdosott, úgy tűnt, hogy ez nem igazán érdekli a kaliforniai szavazókat. Sőt, legyünk őszinték: a világot sem. 2003-ban robbant a bomba, nem az internet érája előtt – viszont még bőven azelőtt, hogy a legkülönbözőbb közösségi oldalak tömkelegén kezdhetett volna vírusként terjedni a sztori.
Schwarzenegger így hát csak annyit tett, hogy politikai támadásként bélyegezte az ellene joggal felhozott vádakat, és viccel ütötte el az egészet.
„Igaz, hogy randalíroztam filmforgatásokon, és tettem olyan dolgokat, amelyek nem voltak helyesek, de akkoriban viccesnek gondoltam” – fogalmazott. A szokásos „elnézést kérek mindenkitől, akit megbántottam” is belefért még egy ilyen beszédbe, amit stílusosan azzal zárt le, hogy a nők bajnoka lesz, ha megválasztják.
Húsz év kellett, hogy beszéljen
Megválasztották. Aztán javarészt hallgatott. Egészen 2018-ig, amikor a kormányzóságot már maga mögött hagyva arról beszélt, hogy valóban helytelenül viselkedett nőkkel szemben, de azt még ekkor is hozzátette, hogy ő férfi, és nem tud azon változtatni, amilyen. Húsz évnek kellett eltelnie a vádak után, hogy aztán
a Netflix számára készített dokumentumfilmjében úgy beszéljen az esetről, ahogy már először kellett volna.
Megbánással, annak elismerésével, hogy minden, amit akkor mondott, csak azért hangzott el, hogy saját felelősségét bagatellizálja. Annak idején tagadta, hogy bármi megtörtént volna, 2023-ban dokumentumfilmben kér mindenkit, hogy felejtsék el akkori mentegetőzéseit, melyekkel kapcsolatosan maga is úgy fogalmaz: mindegy, hogy mikor hangzottak el, nem voltak helyesek.
A világ félmosollyal nézi el?
Schwarzenegger 75 éves, túl van egy évtizedeken át tartó házasságon, mely hűtlensége miatt ment tönkre, túl van egy mozis karrieren, amely az akciófilmek fénykorában a világ szupersztárjainak sorába emelte. És nagyrészt túl van politikai karrierjén is, melyben nyolc éven át volt kaliforniai kormányzó.
Vitathatatlanul sztár, nevét és arcát a világ minden táján ismerik.
Valamint egyfajta mesebeli királyfi is, aki egy kis osztrák faluban született, akit vert az apja, amikor testépítéssel kezdett foglalkozni – mert félt, hogy homoszexuális lehet. Nemegyszer váltott nagyot: testépítőből színész, színészből politikus lett, most pedig… biztosan nem nyugdíjas. Bűnösnek azonban bűnös mindabban, amivel megvádolták két évtizede, mégis, mintha ő megúszná a dolgot.
Talán ha amit tesz, nem jóval a metoo előtt követi el, más lett volna a helyzet, de így sem érthető, miért ennyire elnéző vele az egész világ. A Rammstein énekese tény, hogy jelentősebb bűnt követett el a vádak szerint – profi csapat kerített számára nőket, akiket elkábítottak, és így élt vissza helyzetükkel –, de azért a világ erős embere mint molesztáló sem épp az a fajta bizonyítvány, amit mutogatni kellene.
Most lehetne igazán erős ember belőle
Persze igaz: Schwarzenegger – ki tudja, talán lelkiismerete miatt – az utóbbi időkben kiáll fontos problémákban. A nácizmus ellen, az ukrán háborúban a megtámadott fél oldalán: hitelesen is beszél ezekről a témákról, apja ugyanis náci tiszt volt, aki épp az orosz hadszíntéren harcolt is.
Talán ha felvállalná teljes mellszélességgel ezt a hibáját, bűnét is, és hírnevét arra használná, amire a náci eszmék ellen beszélve is teszi, jóvátehetné azt, amit tizenöt nővel művelt?
Ez egyáltalán nem biztos, de ha maga a Terminátor mondaná el, mennyire védhetetlen mindenki – és ő is! – ha ezt teszi egy nővel, annak valódi súlya volna. Az igazi erő ugyanis ehhez kell, nem a súlyok emelgetéséhez, nem a filmes karrierhez és még csak nem is a politikusi pálya befutásához. Felvállalni, amit tettél, őszintén bocsánatot kérni, és valódi bűnbánatot gyakorolni sokkal komolyabb teljesítmény. Ezt még várjuk, Arnold.
