Sikeres karriert futottak be, a férj négy országban volt vezérigazgató, mégis hátat fordítottak a munkának, hogy Balatonfüreden nyissanak kézműves pékséget. Ma boldogabbak, mint valaha.
Lányregénybe illő történetek márpedig vannak a valóságban, csupán kitartás kell a kacsalábon forgó pékséghez. Illetve egy lelkes társ és egy jó adag bátorság. Zeliska Orsolya, vagy ahogy ismerjük, a Péklány nők ezreinek az álmát váltotta valóra.
Váratlan fordulatot hozott kislányuk
Tűző napsütéses reggel érkezem Balatonfüredre, az első állomás a kis helyi pékség, ahol kávét és kakaós csigát kérek. Ahogy leülök a reggelivel, már tolonganak az emberek. Van, aki a gyerekeknek vesz péksüteményt az iskolába, más munka előtt ugrik be egy kis harapnivaló miatt, míg a családanyák friss, ropogós kovászos kenyeret visznek haza. Nagy a forgalom a kicsi pékségben. Amikor valaki azt mondja nekem, hogy egy marketingterületen dolgozó fiatal lány nyitotta a helyet, legyintek. Majd beszélgetni kezdek magával a Péklánnyal, és kiderül, tényleg nagyvárosi életet, biztos karriert hagytak maguk mögött, hogy megalapítsák ezt a barátságos kis helyet. Sokan vannak, akik rendszeres kenyérsütésre adják a fejüket, és vannak, akik legfeljebb ünnepek előtt sütnek a konyhában. Sok házi pék van az országban, de Orsi más volt. Ő továbbment, belépett az igazi pékek világába, és magával vitte férjét és kislányát. Balatonfüredig meg sem álltak.
„Bő nyolc éve már annak, hogy először sütöttem kenyeret otthon. Hogy miért? Nagyon egyszerű a magyarázat. Finom, mesterséges adalékanyagoktól mentes kenyérre vágytunk. És akkor ilyet nem találtunk egyik boltban sem. Hát elkezdtem sütni.
Hat éve pedig megnyitott a pékség” – meséli Orsi, majd rögtön hozzáteszi, szinte egyik napról a másikra érezte, hogy szétfeszíti a vágy, hogy már csak a sütéssel foglalkozzon. Csakhogy ez a váltás óriási fordulatot hozott az életébe.
Járt utat járatlan balatoni útért
A fiatal édesanyát kislánya motiválta az újabb kenyerek, kiflik, kelt tészták készítésére. A férjétől kapott házi malom és a saját kovászos sütései, valamint blogja arra ösztökélte, hogy beiratkozzon pékiskolába. „Aki házi kenyeret süt, először általában élesztővel próbálkozik, aztán saját kovásszal, és aki profi lesz, azon kapja magát, hogy az egész környék az ő kenyerére vágyik. Ez nem olyan ritka eset, velem is így történt. Azzal a különbséggel, hogy férjemmel együtt tettünk egy bátor lépést, és Budapestről Balatonfüredre költöztünk, hogy megnyissuk saját kézműves pékségünket. Csaba négy országban töltött be vezérigazgató pozíciót egy nagyvállalatnál, én marketing-középvezetőként dolgoztam.” Ezek után inkább vakmerőnek tűnt, amit tettünk, mintsem bátornak. Mégis bevált. Kíváncsian kérdezem Orsit, hogy mégis mi a titok, és meglepetten hallgatom, ahogy rövid gondolkodás után rávágja: mindent úgy csinálunk, ahogy a dédi!
A siker titka: újra a régi a trendi
Orsi műhelyében minden pékterméket hagyományos, lehetőleg helyi alapanyagokból készítenek, tehát vajat, cukrot és állati eredetű tejet használnak. Bedagasztják a tésztát, és minden folyamatnak megadják a maga idejét. Pontosan úgy, ahogy régen is csinálták.
„Az, hogy manapság minden azonnal elérhető, egyrészt roppant kényelmes életet biztosít számunkra, másrészt viszont azt eredményezte, hogy a pékáruk gyorsan és adalékokkal készülnek el.
Ha elővesszük a régi recepteket, jó alapanyagokat használunk, és nem siettetjük azt, amit nem érdemes, akkor mindjárt olyan kovászos kenyeret kapunk, ami öt-hat napig fogyasztható, vagy olyan foszlós kalácsot, ami három nap után is ugyanolyan puha.” Orsiék vállalják, hogy itt nincsen extra szénhidrátcsökkentett kenyér, de cserébe szíve és lelke van minden finomságnak. Benne azzal az elszántsággal, ami ahhoz kellett, hogy a marketingesből és a vezérigazgatóból Péklány házaspár legyen.
