Nem vagyunk egyformák. Ez végtelenül felszabadító, de ennek elfogadása sok-sok konfliktust is generálhat. Könnyen esünk abba a hibába, hogy olyan címkékkel látjuk el embertársainkat, amik megbélyegzik őket. Mi lehet a „túl hisztis” vagy „istenem, de érzékeny” jelzők mögötti valóság?
A szuperérzékeny személyiség (highly sensitive person – HSP) azokat jellemzi, akik fokozottan érzékenyek a külső ingerekre, érzelmekre és szociális jelzésekre. A HSP-vel élők gyakran mély empátiás képességgel rendelkeznek, és intenzív érzelmi reakciókkal reagálnak a környezetükre. Ez a tulajdonság nem rendellenesség, nincs hivatalos diagnózisa, és nem is jelenti azt, hogy akire mindez jellemző, az mentális betegségben szenvedne. A szuperérzékeny embereket gyakran negatívan „túlérzékenynek” nevezik, miközben ez sokkal inkább egy személyiségvonás, aminek megvannak a maga előnyei és kihívásai egyaránt. A szuperérzékenység a lakosság 15-20%-át is érintheti, emiatt is fontos, hogy tudatosabbak lehessünk ezzel kapcsolatban.
Az érzékeny személyiség ismérvei
A szuperérzékenység nem egy rendellenesség, de egyszerre lehet áldás és átok is, csakúgy mint ahogyan minden erőforrásunk egy ponton túl akár akadállyá is válhat. Ezért is fontos, hogy a címkéket félredobva jobban megérthessük, hogyan is van jelen az életünkben a szuperérzékenység. A szuperérzékeny személyiségvonással működő személyek sokkal érzékenyebbek az ingerekre, így könnyebben képesek felfogni a környezetük finom részleteit, például a hangszín változását vagy a testbeszéd megváltozását, ami sokat segíthet nekik a kommunikáció hatékonyságában, mások megértésében. Ennek hátránya pedig éppen az, hogy könnyen elárasztódnak az ingerekkel, így a zaj, a tömeg, de akár egy kényelmetlen ruha is feszültségforrást jelenthet számukra.
Általánosan a szuperérzékenyek gazdag és összetett belső világgal bírnak, mély gondolatokkal és erős érzésekkel, ami olykor nehezen értelmezhető és elárasztó lehet mások számára. Hajlamosak mélyen empatikusak és együttérzők lenni másokkal. Így hajlamosabbak lehetnek érzelmi kimerültségre, ezért több időre és térre lehet szükségük a feltöltődésre és az egyedüllétre. Érzékenységük azt is lehetővé teszi számukra, hogy úgy értékeljék a szépséget és a művészetet, ahogyan mások nem képesek. Bizonyos helyzetekben azonban túlterheltnek és szorongónak érezhetik magukat. Például az erőszakos játékok vagy filmek nyugtalanságot okozhatnak bennük.
Együttélés a szuperérzékenységgel
Mindezek alapján talán az érzékelhető, hogy a szuperérzékenységben fontos lehet megtalálni az egyensúlyt a mentális egészség, a kapcsolatok és a hétköznapi működés fenntartásának érdekében. Mindezek fontosak lehetnek egy szuperérzékeny számára:
- Egészséges határok megismerése és felállítása – fontos lehet tudatosítani, honnan válik elárasztóvá egy inger. Meddig vagyok képes tömegben lenni, zajokat elviselni vagy éppen segítő munkában részt venni.
- Időt teremteni az érzelmi akkumulátorok feltöltésére – olyan tevékenységek folytatása, amik békét és nyugalmat biztosítanak számukra, mint például a meditáció, a jóga vagy a természetben töltött idő.
- Öngondoskodás gyakorlása – ez magában foglalhatja például az elegendő alvást, a megfelelő étkezést és a rendszeres testmozgást.
- Kreativitás megélése – például az írás, a festészet vagy a zenélés segíthet érzelmeik feldolgozásában és önmaguk egészséges kifejezésében.
- Támogatást kérni azoktól, akik megértik az érzékenységüket – ez akár lehet szuperérzékenyeket támogató csoporthoz való csatlakozás, de akár olyan segítő szakembertől való útmutatás igénylése is, aki képzett a rendkívül érzékeny személyekkel való munkavégzésre.
A szuperérzékeny személyiség egy egyedülálló működés, amely kihívásokat és erőforrásokat is hozhat az életünkbe. Azáltal, hogy megtanuljuk egészségesen kezelni érzékenységünket, megtanulhatunk ezzel könnyebben boldogulni, és fokozott tudatosságunkat arra használhatjuk, hogy pozitív hatást gyakorolhassunk a minket körülvevő világra. Ha pedig nem minket, hanem valakit a környezetünkből érint a szuperérzékenység, ítélkezésmentes elfogadással és a fentebbi pontoknak való téradással segíthetjük a hatékonyabb együttműködést.
Elaine Aron és Arthur Aron a 90-es évek közepén adtak nevet a szuperérzékenységnek, és egy tesztet is validáltak a mérésére, ami itt kitölthető.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
