Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ugye, neked is van olyan ismerősöd, aki naponta legalább ötször posztol öröméről-bánatáról, kórházi tartózkodásáról, reggelijéről, napi oufitjéről vagy éppen arról, hogy milyen gondolatok járnak az agyában a lakás legkisebb helyiségében? Esetleg te is ilyen vagy? Akkor van egy rossz hírünk: érzelmi inkontinenciában szenvedsz!
Fejből tudod, ki az az ismerősöd, akit kénytelen voltál elnémítani a közösségi oldaladon, mert az idegeidre ment a folyamatos és semmitmondó posztjaival? Ő az, aki 0–24-ben, belső szűrő nélkül osztja meg ügyes-bajos dolgait, szidja a rendszert vagy a gyereke matektanárnőjét, majd két óra múlva nyaralós fotókat pakol ki saját magáról. Ki nem hagyná a „Helló, februárt”, vacsoraidőben pedig az arcodba nyomja a rendkívül gusztusos bundás kenyerét, és azonnal posztolnia kell egyet, ha éppen egy kórházi váróteremben ül. Mindenkinek van egy érzelmileg inkontinens ismerőse.
Ezt még hadd osszam meg!
Ezt a típust az se zavarja, ha egyetlen lájkot se kap az irományai alá, viszont ha kommentelnek a posztja alá, akkor elkezdődik egy véget nem érő, leginkább magánjellegű beszélgetés. Hasonló jelenség az is, amikor kapsz egy Messenger-üzenetet, amelyre ha nem válaszolsz 10 percen belül, azonnal érkezik is a kis kérdőjel, azt sugalmazandó, hogy „mire vársz, miért vagy ilyen lassú?” És mindannyian ismerünk olyan házaspárokat is, akik az üzenőfalon enyelegnek egymással elcsöppenő üzenetek formájában, holott talán ott ülnek egymás mellett. Az ehhez hasonló túlzott közlékenységnek nevet is adott a tudomány: ez az érzelmi inkontinencia.
Természetes igények, eltorzult formában
Tévedés ne essék, teljesen emberi, ha másokkal is meg szeretnénk osztani az érzelmeinket, viszont nagyon nem mindegy, hogyan tesszük mindezt. Ugyanis rendkívül megterhelő, ha mindenféle mérlegelés nélkül bármit a környezetünkre zúdítunk, és az összes feszültségünket a világhálón tesszük közzé. Nem történik tehát más, mint az, hogy a fejlett technológia egy nem szerencsés pszichés attitűdöt támogat, hiszen meg kell tanulni az önkontrolláló és fegyelmezett viselkedést, mert ha mindig minden bajunkat szűrő nélkül kiöntjük a nagyvilágba, akkor a saját lelki megküzdőképességünket és ellenállásunkat gyengítjük meg.
Érzelmek, válogatás nélkül
Az érzelmi inkontinencia fogalma egyidős a közösségi médiával, és azon túlkapások egyike, amelyre még nincs pontos definíció, de mindannyian tudjuk, hogy pontosan miről van szó. Az instant kommunikáció, a csetelés, a messengerezés vagy az élőzés alapvetően változtatták meg a kommunikációnkat, az önkifejezésünket, és az emberi kapcsolatainkat is döntően befolyásolták. Az érzelmileg inkontinens személy az emberi test működéséhez hasonlóan válogatás nélkül önti ki magából az érzelmeit akár a közösségi oldalon, akár Messenger-üzenetben, de telefonon, sőt, személyesen is képes elárasztani a túlburjánzó lelkivilágával. Az online pszichológia szakértője, Villányi Gergő szerint az arányokon és a gyakoriságon van a hangsúly.
„Ha valakinek szinte nincs is magánélete, mert minden azonnal »megy fel a netre« egy posztban, vagy az az első gondolata, hogy kiírja azonnal a baját, akkor egészen biztosan érzelmi inkontinenciáról van szó. Az is jól jelzi, hogy a technológia vette át az irányítást.”
Miért feszélyez ez bennünket?
Az örökös és visszaeső posztolóval az a baj, hogy átnyomja az olvasóira a lelki gondjait. Mivel a folyamatos írogatás a rossz érzések azonnali kiadásról szól, a feszültséget, stresszt, szorongást át is tolja a befogadóra. Ennél a jelenségnél viszont általában mindegy, hogy ki válaszol online, a lényeg, hogy kiírhassuk magunkból, és valamiféle visszajelzés érkezzen. „A megszabadulás és az azonnali feszültségcsökkentés a legfontosabb, az pedig sokadlagos, hogy ezzel mit okozunk magunknak és másoknak” – magyarázza a pszichológus, aki szerint ebben a hozzáállásban megvan a fogyasztói társadalom eldobható kultúrája és hozzáállása is.
„Az online világ, az instant és azonnal elérhető közösségi oldalak, kommunikációs csatornák is afelé vezetnek minket, hogy a legkisebb feszültséget, rossz érzést se viseljük el.”
„Az érzelmileg inkontinens személy esetében hiányzik az a képesség, hogy elkezdje feldolgozni az őt ért érzelmi hatásokat. A pozitív és a negatív érzelmeket is ugyanúgy meg kell rágni vagy megemészteni, továbbá arra is képesnek kell lennünk, hogy magunkban tudjuk tartani az érzelmeinket. Viselni, hordozni, és megfelelő helyen, időben vagy személlyel átbeszélni a problémáinkat” – magyarázza a pszichológus. Az érzelmi inkontinencia magában hordozza azt az óriási veszélyt, hogy azonnali megkönnyebbülésre vágyunk, és az online térben azonnali figyelmet és támogatást csikarunk ki magunknak.
Legyengíted a saját leli ellenálló képességed
„Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy nagyon meggyengül az a képességünk, hogy feszültségeinket, a stresszt, szorongásainkat kordában tudjuk tartani, és kezelni tudjuk a hatásaikat.”
Villányi Gergő rámutat, hogy már egy kisóvodás megkísérli az érzelmei kordában tartását, hiszen ez a személyiségfejlődés fontos eleme. Hiszen alapvetően fontos a gyors megkönnyebbülés helyett az úgynevezett holding képessége, tehát az, hogy türelmesen és önkontrollt felmutatva magunkban tudjuk egy ideig tartani a sérelmeinket, konfliktusainkat. „Képzeljük el, ha minden rossz hír, kellemetlenség, kudarc miatt összeesnénk érzelmileg, és csak egy megmentő kéz vagy online fórum lenne az egyetlen mentsvárunk!”
Zárd be az online lelki szemetesládád!
Látszólag egyszerű: ötször is gondold meg, hogy mit posztolsz ki, mit osztasz meg magadról. Nyugodtan felteheted magadnak azt a kérdést: miért fontos, hogy megoszd a világgal ezeket az információkat, érzéseket? Miért van szükséged az azonnali panaszkodásra? A kínzó érzések és feszítő problémák rendkívül nyomasztóak tudnak lenni, azonban időigényes lelki munka kell ahhoz, hogy megértsük és feldolgozzuk a nehézségeinket. Ilyen esetekben pedig – akármilyen nehéz is – legjobb, ha magadban tartod a kínzó gondokat, ahelyett, hogy ország-világ előtt kiteregetnéd. Hidd el, ha kicsit türelmes vagy magaddal szemben, akkor valószínűleg egyedül is rá fogsz találni a „megoldóképletre”.
Egyedül is menni fog
Tudatosítani kell, hogy az azonnaliság megfoszt attól, hogy megéljük és értékeljük a helyzeteket, és saját megoldást találjunk ki rá. „A nehézségek megtartása és önálló feldolgozása ellenállóbbá tesz a nehéz helyzetekben. Ha pedig sikerült egyedül megoldanunk a problémáinkat, akkor átélhetjük azt a jutalmat, hogy kibírtuk és képesek voltunk rá, és önmagunk küzdöttük le az akadályainkat.” Ráadásul ilyenkor utólag sem kell szégyenkeznünk amiatt, hogyesetleg kínos tartalmakkal szórtuk meg a hírfolyamunkat a közösségi médiában. Természetesen azért, mert önmagunkban és egyedül rágjuk át magunkat a problémáinkon az online megmondóemberek nélkül, ettől függetlenül bátran kérjünk tanácsot és egy jó beszélgetést a barátainktól, és a „belső körös” szeretteinktől! Viszont kétszer is gondoljuk meg, hogy érdemes-e kiteregetni a virtuális szennyesünket.
