Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztosan neked is volt már „mintha jártam volna már ezen a helyen korábban” – érzésed, miközben pontosan tudtad, hogy ez nem fordulhat elő. Ez a jelenség a legtöbbször ártalmatlan, ám úgy tűnik, azért érdemes figyelned, hányszor fordul elő, mert egyéb tünetekkel együtt, gyakran felbukkanva akár betegségre is utalhat. Mai történetünk főszereplője azt mondja: agytumora kialakulása előtt számos furcsa tünetet tapasztalt, ezek egyike volt a "már mintha valamikor átéltem volna"- élmény is.
Egyes magyarázatok szerint a paramnéziát az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel korábban jut el a kép az agyba, mint a másikból. Az újabb kutatások szerint azonban ennél kicsit bonyolultabb a dolog. A déjà vu lényegében egy konfliktus az ismerősség érzése és annak tudata között, hogy ez az ismerősség helytelen. A legtöbb egészséges ember nem hajlandó elhinni az ismerősség érzését, ilyenkor pontosan tudja, hogy valami nincs rendben, ez okozza az izgalmas és kicsit ijesztő jelenséget..
Egyes idegtudósok megállapításai szerint ez a memóriaillúzió azonban nem jelez memóriahibát. Sőt, valójában épp ellenkezőleg: a déjà vu akkor fordul elő, amikor az agy megpróbálja kijavítani a pontatlan memóriát, így a legtöbb esetben, ha ezt tapasztalod, semmi okod nincs az aggodalomra.
Egy nő elárulta, hogyan vezettek déjà vu-i az agytumor diagnózisához
Egy iskolai tanácsadóként dolgozó nő elárulta, hogyan fedezte fel agydaganatát, miután hangokat hallott a fejében, és déjà vu epizódokat is tapasztalt. Alison Wheatley-nek elmondása szerint előbb csak „rendkívül fura érzései voltak”, beleértve a „zümmögő” hangokat, majd az epizódok mind gyakoribbá váltak.
Miután MRI-vizsgálatra utalták, azt a megsemmisítő hírt kapta, hogy egy tumor nőtt az agyában.
Wheatley a következőket mondta később:
„Valami olyasmit éltem át, mintha az elmém teljesen kiürült volna.”
„Néha megtörtént az is, hogy egy meetingen voltam, és bár hallottam ügyfelemet vagy kollégámat, és értettem, mit mondanak, nem tudtam megszólalni. Csak egy morgásfélével tudtam válaszolni, majd megpróbáltam a szokásos módon folytatni a napot, miután a jelenségeknek végre vége lett” – idézte fel a kellemetlen jelenséget.
A négygyermekes anya két hónap alatt többször is elment háziorvosához, panaszkodva a tünetekre, egészen 2016 júliusáig, amikor végül beutalták egy kivizsgálásra.
„Lebénultam a félelemtől, és nem tudtam szembenézni a képpel, amit az orvos mutatott nekem”
– folytatta emlékei felidézését.
„Csak a lányomra, Emilyre tudtam gondolni, aki már átesett az apja rákos diagnózisa miatti szívfájdalmon, és most el kellett mondanom neki, hogy az anyjának agydaganata van. Az egész világom összeomlott” – mesélte a nő, aki azt mondja, az egyéb kellemetlenségek mellett déjà vu epizódok utaltak a betegségre.
Wheatley-nél alacsony fokú asztrocitómát diagnosztizáltak, és koponyalékelésen esett át, majd 2021 februárjában elment egy második műtétre, miután olyan rohamokat tapasztalt, amelyeken a gyógyszeres kezelés sem segített.
Ám az év áprilisában végzett nyomon követési vizsgálat és biopszia azt mutatta, hogy a daganat 3-as fokozatúra fejlődött.
Érdemes odafigyelni a test jelzéseire az egészséged érdekében
Júliusig Wheatley-n még két műtétet hajtottak végre, majd azt tapasztalta, hogy a harmadik műtét után nem tud beszélni.
„Egy napot töltöttem az intenzív osztályon, és sokat aludtam. Amikor megérkeztem, és elég jól voltam ahhoz, hogy egy kórterembe kerüljek, próbáltam szavakat mondani, de semmire sem voltam képes, csak a sírásra” – emlékezett vissza Wheatley, hozzátéve:
„Még a szöveges üzeneteimnek sem volt értelme, és véletlenszerű szavak soraként jelentek meg az ismerőseimnél. Egy hétbe telt, mire ezek a képességek visszatértek.”
Wheatley augusztusban fejezte be a sugárkezelést és a kemoterápiát, ennek ellenére továbbra is küzd a megfelelő szavak megtalálásával. Ám azt mondja, az, hogy olyan munkája van, ahol mindennap beszélnie kell, „szinte úgy hat rá, mint egy rehabilitáció”.
„Az, hogy továbbra is dolgoznom kell az ügyfelekkel és a kollégákkal, segített elfogadnom a diagnózisomat, és segített abban, hogy képes legyek elhinni, hogy tudok teljes értékű tanácsadóként dolgozni”
– emlékezett vissza a nő, aki szeretné felhívni minden érintett figyelmét arra, hogy a test különös jeleire mindannyian figyeljünk, és ha azok szokatlanok, és ismétlődnek, forduljunk orvoshoz.
