„Olaszországban nyaralt a gyerekkori szomszédunk. Nagy leárazások vannak a kedvenc ruhaboltunkban. Megtaláltak egy régóta keresett festményt Amerikában. Árvíz dúl a világ másik felén. Vicces videó, ahogyan egy kisbaba citromot eszik…” A véges időnkben végeláthatatlan információ zúdul ránk a digitális felületekről nap mint nap. Azonban felmerül a kérdés: kell-e nekünk mindenről tudni?
Az internet segítségével minden információ egy kattintásra van tőlünk. Miután mindezt egy kompakt, könnyen hordozható kis készülékbe sűrítették, ami még kedvesen jelzi is számunkra, ha valami történik, az az azonnali reakció borítékolható. Az evolúció során sok változás figyelhető meg az emberi faj működésében. Ha figyeltünk biológiaórán, akkor szembetűnő, hogy ezek a változások nem néhány év, hanem évszázadok, sőt évezredek alatt történtek meg. A digitális forradalom az utóbbi tíz évben annyi változást hozott az életünkbe, amihez nagyon nehéz alkalmazkodni. Douglas Rushkoff a „jelensokk” fogalmát használja arra, hogy a nap minden pillanatában új információk tömege ér el hozzánk, és az ezzel való megküzdés kihívást jelent az egész civilizációnk számára.
Viszlát, narratíva!
Az információfogyasztás átalakulása hatással van a gondolkodásunkra, és ezáltal a világhoz való viszonyulásunkra is. Rushkoff szerint egyre kevésbé gondolkodunk narratívában, tehát olyan történetekben, aminek van eleje, közepe és vége, azaz múltja, jelene és jövője. A pillanatnyi lényegre koncentrálunk, az azonnal kiszűrhető információra, hogy azt elérve azonnal ugorhassunk a következőre. Ha a 90-es évek reklámjaira gondolunk, akkor talán többen emlékezhetünk arra, hogy maguk a reklámfilmek is hosszabbak voltak, és egy történetre épültek. A mai reklámok nem követik ezt a struktúrát, egy hosszabb történet már nem ragadja meg a nézőt. A marketingeseknek csak néhány másodpercük van arra, hogy megpróbálják eladni a terméket a nézőnek. Talán nem is csoda, hogy a gyerekek figyelmi kapacitása miért egyre szűkebb, és ez felhívhatja a figyelmünket az esti mesék fontosságára is.
Digifrénia, fraktálnoia és egyéb nyalánkságok
A jelensokk által nemcsak a narratíva bomlik fel, egyéb módokon is tapasztalhatjuk a bőrünkön a változást. Ehhez két, talán sosem hallott kifejezés is társul. A digifrénia a „digitális” és „skizofrénia” szavak házasítása, és arra a jelenségre utal, amikor a digitális úton ránk ömlő információkkal egyszerre próbálunk megküzdeni, ami által a tudatunk ezer irányba szakad. Így mindenhol ott vagyunk, de végeredményben sehol sem igazán. A digifrénia legjellemzőbb tünete pedig a kényszeres multitasking, ami sokkal inkább hátráltat minket, mintsem hogy segítene a feladataink ellátásában. A digifrénia eredménye az is, hogy a számunkra fontos pillanatok sokat veszítettek a jelentőségükből, és képesek vagyunk átsiklani évfordulókon, a gyerekek ballagásán vagy a barátaink esküvőjén.
A „fraktál” és „paranoia” szavakból pedig Rushkoff a fraktálnoia kifejezést arra az emberi működésre használja, hogy az információk között próbálunk kapcsolatot találni. Az automatikus kapcsolódáskeresés a rengeteg információ között halmozottan megtörténik. Ez az oka annak, hogy egyre gyorsabban terjednek álhírek, összeesküvés-elméletek. Rengeteg energiánkba kerül az ezernyi információ közötti kapcsolat felkutatása, ami értékes mentális kapacitást emészt fel más feladatok elől.
A húr túlfeszítésének újabb értelmezése
Az időérzékünk teljesen megváltozott a felgyorsuló világ hatására. Ahogy az evolúció, úgy mi sem igazán tudjuk felvenni a harcot az idővel és az abba belesűríthető teendőkkel, mégis, pillanatokba akarjuk beleszuszakolni hónapok vagy évek változásait.
Ez feszít minket belülről, amikor úgy érezzük, hogy nem tettünk, láttunk, olvastunk, hallgattunk eleget aznap, és így elveszíti a jelentőségét az az idő, amikor úgy érezzük, hogy nem csináltunk semmi értelmeset.
Nehezebb időt adnunk magunknak és másoknak is a fejlődésre, a változásra, de sokszor akár a válaszadásra is. Minden és mindenki rögtön elérhető, így a késleltetés frusztráltságot eredményezhet, a frusztráltság pedig meggondolatlan döntéseket generál.
Van-e gyógyír?
Mindezzel szembesülni sokkoló és félelmetes. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit tehetünk a jelensokk pusztítása ellen. Rushkoff szerint a tudatosság, az elengedés és a visszavonulás a három kulcsszó, ami szükséges ahhoz, hogy felvegyük a kesztyűt a negatív hatások ellen. Fontos, hogy tudatosan próbáljuk meg csökkenteni a ránk eső információ súlyát! Ennek első lépése lehet, ha nem egész nap, hanem dedikált időkben engedjük meg magunknak az üzenőfal pörgetését. Engedjük el azt a fals igényt, hogy mindennel azonnal képben legyünk, és fogadjuk el, hogy nem szükséges mindenről tudnunk. Próbáljunk meg többet foglalkozni olyan dolgokkal, amire van ráhatásunk, és kevesebb figyelmet szentelni arra, amire nincs. Végül engedjük meg magunknak a visszavonulást, amire a digitális detox kitűnő lehetőség. Kezdjük kis lépésekben, először rövidebb időket, néhány órát töltsünk a kütyük nélkül, hogy később akár napokra is távol maradhassunk a világ zajától!
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
