Valószínűleg minden baráti társaságban van egy horrorrajongó, aki olykor nevetve, máskor összerezzenve borzong a látottakon, miközben megpróbál mindenkit meggyőzni a film és a félelem élvezeti értékéről. Lehet, hogy pont mi magunk vagyunk ez a barát. Vajon miért vonzódunk egy olyan mesterségesen előállított tartalomhoz, ami a lehető legtöbb szorongást próbálja kisajtolni belőlünk?
Vannak, akik kifejezetten odavannak a horrorfilmekért. Mások ezzel ellentétben el sem tudják képzelni, hogy drága idejük egy részét felesleges félelemkeltésre használják. A félelem nem tartozik a pozitív érzelmek közé. Nagyon nehezen lehet kellemesnek nevezni, amikor otthon a sötétben fekve gyerekekre vadászó véres bohócok ugranak elénk. A negatív érzelmekkel hajlamosak vagyunk mostohán bánni, és csípőből károsnak ítélni őket. Azonban elfelejtjük, hogy valamiért a természet mégis úgy döntött, hogy velünk maradnak, és még az is lehet, hogy élvezetet is okoznak számunkra.
Élménykeresés középfokon
Legtöbbünktől távol állhat, hogy egy kötéllel a lábán levesse magát egy hídról, vagy kiugorjon egy mozgó repülőgépből. Azt pedig végképp nehéz elhinni, hogy valakinek ez örömet okoz. Őket a pszichológia szenzoros élménykeresőknek nevezi, akik szeretik a változatos, intenzív ingereket. Ezek az ingervadászok nem elégszenek meg a hétköznapival, és mivel általánosan kevésbé szoronganak, képesek hideg fejjel állni a legextrémebb helyzetekben is. Az izgalom vagy veszély élményéből származó adrenalin hajtja őket. Általánosan, aki kedveli a horrorfilmeket, jellemzően ingerkereső személy, aki élvezetet tud találni az ijesztő pillanatokban. A horror egy könnyebben elérhető, pénztárcabarát lehetőség az adrenalinfröccsre, ráadásul sehonnan nem szükséges kiugrani érte.
Szorongással a szorongás ellen?!
Sokan nem az élménykeresés miatt fordulnak az ijesztő jelenetek irányába. Az is lehetséges, hogy ténylegesen rettegünk az ijesztő filmektől, mégis élvezzük őket.
Az élvezetet, vagyis a félelem jutalmazóértékét ekkor abban éljük meg, hogy önmagunkról valami új tapasztalatot szerezhetünk, amit más, átlagos helyzetben nem ismerhetnénk meg.
A jelenséget vizsgáló kutatások gyerekeket figyeltek meg játék közben. Azok a gyerekek, akik ijesztő vagy félelmetes szerepjátékokat játszottak, később hatékonyabban kezelték a szorongást vagy a stresszt okozó helyzeteket. Megtanulják szabályozni negatív érzéseiket, és ami a legfontosabb, megtanulják, hogy ez az érzés el fog múlni, miközben túl tudnak jutni a kihívásokon. A horrorfilmek tulajdonképpen olyan félelemszimulátorok számunkra, amik megengedik, hogy játékos formában közelebb engedjük magunkhoz a szorongásainkat, amiket hajlamosak vagyunk a többi csontváz mellé bedobni abba a bizonyos szekrénybe.
Három fontos tényező, amire szükséged van a horrorfilmek élvezetéhez
Az első a fizikai biztonság tudata, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy élvezzük ezt a műfajt. A horrorfilmek esetében az életkori besorolás tényleg nem vicc, érdemes komolyan venni, mennyire is ajánlott gyerekeknek az adott tartalom, mert az ujjak közötti résen is becsepeghet az agyuknak akkor még nehezen feldolgozható félelmetes jelenet. Felnőttként biztonságérzetet nyújt számunkra a tudat, hogy ez csupán egy film, és nem a valóság élménye. A gyerekek azonban valóságnak élik meg a látottakat, amik sokkal intenzívebb reakciókat válhatnak ki. Egy izgalmas kutatás keretein belül kimutatták, hogy azok az egyetemisták, akik már 14 éves koruk előtt horrorfilmeket néztek, hajlamosabbak az alvászavarok kialakulására és jobban szoronganak társaiknál.
A második a történtektől való elkülönülés képessége. A sikeres filmek esetében szükség van arra, hogy tudjunk kapcsolódni a történtekhez, a szereplőkhöz, de a teljes élvezetet segíti, ha képesek vagyunk fejben el is különülni tőlük. Amikor éppen a baltás gyilkos kergeti a kedvenc szereplőnket, emlékeztetjük magunkat, hogy ezek csak színészek, és az egész csak egy kiváló stáb alkotása.
A harmadik befolyásoló tényező pedig az önmagunkba vetett hitünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan vagyunk képesek egy stresszes szituációt kezelni. Hogyha magabiztosabbak vagyunk abban, hogy képesek lennénk uralni a helyzetet, nagyobb élvezetet okoz a valóságtól elrugaszkodott zombitámadások feldolgozása is.
Bármelyik tényező hiánya érzékenyebbé tehet minket a látottak feldolgozására, és valószínűleg inkább kerülni fogjuk a véres élvezeteket, és maradunk a rémálmokat kevésbé okozó műfajoknál. Azonban ezekkel a képességekkel és egy kis élménykereső attitűddel könnyedén az éjféli mozik visszajáró vendégei lehetünk.
A cikk szerzőjéről
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
