Létezik egy érdekes trükk, ami eddig maximum kocsmaasztalok mellett merült fel, ám most, a tudomány asztalára átkerülve bizonyítást nyert létjogosultsága. A whiskyről van szó, és arról, hogy akár egyetlen csepp víz is mit tesz az ízével.
Miért teheti még jobbá a whisky ízét egy kevés víz hozzáadása? – vetették fel a New Scientistnél, és egyből meg is adták a választ a whiskybarátok fontos kérdésére.
A skót whisky megízlelésének hagyományos módja az, hogy kortyolás előtt csepegtetünk hozzá vizet. A kísérletek megerősítették, hogy a módszer működik, és már azt is tudjuk, miért. Nemrég vegyészek egy kisebb csoportja elvégezte ezt a kísérletet anélkül, hogy bonyolult eszközökhöz folyamodtak volna, és eredményeik több mint érdekesek.
Björn Karlsson és Ran Friedman a svéd Linnaeus Egyetemen számítógépes szimulációt használtak annak modellezésére, hogy lássák, a whiskyben lévő etanolmolekulák hogyan lépnek kölcsönhatásba a vízzel. A molekuláris mozgás pontos rögzítése érdekében videón is szimulálták a keveredést.
Ezután hozzáadtak egy gvajakol nevű molekulát, amely a skót fajta jellegzetes füstös és kesernyés ízét adja.
Úgy találták, hogy ha az ital alkoholtartalma 40 térfogatszázalék, vagy annál magasabb, a gvajakolmolekulák hajlamosak a folyadék testében, a felszíntől távol maradni. Ám amikor a kutatók a szimulált whiskyt körülbelül 25 százalékos alkoholra hígították, a gvajakol a tetejére úszott, és füstös illatát és ízét szétárasztotta elöl és középen.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy csepp víz hozzáadásával sokkal jobb aromák jönnek ki az italból.
„Olyan eredményt találtunk, amely alátámasztja a whisky hígítására vonatkozó állításokat”
– emelte ki a kísérlet végeztével Karlsson.
A kutatók most azt remélik, hogy kiderítik, hogyan viselkednek a hasonló molekulakeveréket tartalmazó gyógyszerek a szervezetben. Néhány köhögés elleni gyógyszer például gvajakolt, vizet és glicerint, több másik pedig alkoholmolekulát is tartalmaz.
Az egyszerű kortyoló számára 25 százalék vizesnek tűnhet.
„Meglehetősen intenzív a sznobizmus ezzel kapcsolatban”
– fogalmazta meg Paul Hughes, az Oregon State University kutatója, hozzátéve, hogy a szakemberek egyébként gyakran 20 százalékra hígított mintákat kóstolnak.
Korábbi kísérletek azt mutatták, hogy az olyan ízesítő vegyületek, mint a gvajakol, gyakran az etanolhoz tapadnak. Hígítás előtt, amikor az alkoholkoncentráció magas, az etanolmolekulák hajlamosak csoportokban lebegni a folyadék közepén, ami megakadályozza, hogy a gvajakolmolekulák a felszínre emelkedjenek.
Ahogy a víz hígítja a whiskyt, az etanol egyenletesebben terjed, így több gvajakol jut a felszínre.
„Minden az alkohol vízben való furcsa viselkedésére vezethető vissza”
– foglalta össze Hughes.
A kutató arra is rámutatott, hogy a keverési viselkedés a tartály alakjától függően is változhat. A szimuláció egy doboz alakú edényt használt, és nehéz megmondani, hogy a gvajakol ugyanúgy viselkedne-e egy lombikban, egy bögrében vagy egy antik kristályos dekanterben.
Természetesen ízlés kérdése, hogy hogyan iszod a whiskyt, bármit is mondjon a tudomány.
„Néha adok hozzá vizet, néha nem. Úgy csinálom, ahogy éppen jólesik”
– zárta Hughes, aki mindannyiunknak hasonló hozzáállást javasol.
