Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Életünk egy fontos dilemmája került nemrég a kutatók asztalára. Vajon az a jobb, ha taktikusan, tudatosan és hideg fejjel döntünk, vagy ha bízunk abban, hogy a fontos kérdésekre a válaszok is belénk vannak kódolva, és elég azokat meghallani? Érdekes megfigyelést tettek, amikor az utóbbi kérdést vizsgálták.
Ha arra kérik az embereket, hogy „a szívedet használd az agyad helyett”, az növeli a proszociális viselkedést – állapítja meg egy tanulmány.
Proszociálisnak azokat a viselkedésmódokat nevezzük, amelyek nem hoznak közvetlen hasznot a viselkedés végrehajtójának, de valaki másnak, vagy egy csoportnak a javát szolgálják. A vigasztalás, önzetlenség, segítségnyújtás, együttműködés akár már óvodáskorban is megfigyelhető proszociális magatartásmód – ez vált gyakoribbá a szívükre hallgatók csoportjában.
Egy nemrégiben készült tanulmány a racionális („agy”) és az affektív („szív”) döntési módok, valamint a feldolgozási stílusok egyéni különbségeinek hatásait vizsgálta a proszociális viselkedésre, és megállapította, hogy az affektív döntési mód növeli a proszociális viselkedést.
A szociális heurisztika hipotézis szerint az intuíció használata egyszerűen elősegíti az együttműködést. Ez a hipotézis azt sugallja, hogy az intuitív reagálás a társadalmi dilemmákban a proszociális viselkedéshez, míg a mérlegelés végül az önérdekhez kapcsolódik. Az empirikus bizonyítékok azonban vegyesek.
Hatékonynak bizonyult az embereknek az affektusra vagy az észre hagyatkozásra való utasítása a kooperatív magatartás megváltoztatásában a szociális dilemmák esetén, míg az időnyomás és a kognitív terhelés nem befolyásolta a proszociális viselkedést.
Továbbá egyéni különbségek voltak abban, hogy az emberek mennyire támaszkodnak inkább az intuícióra és a mérlegelésre a döntések meghozatalakor. Az erről szóló tanulmányban Manja Gärtner és munkatársai kísérleti tesztet mutattak be arra vonatkozóan, hogy a döntési mód és a feldolgozási stílusok egyéni különbségei hogyan befolyásolják a proszociális viselkedést egy sor ösztönző társadalmi dilemmában.
Ebben a kísérletben összesen 1828 résztvevő vett részt, akik szociodemográfiai jellemzőik (életkor, nem, földrajzi régiók) tekintetében reprezentálták a teljes svéd lakosságot. A résztvevőket véletlenszerűen besorolták a három csoport egyikébe; majd arra utasították őket, hogy döntéseiket belső megérzések, vagy az észérvek alapján hozzák meg. Például az affektus állapotában a résztvevők a következő utasításokat kapták: „A kísérlet ezen részében kérem, a szívére támaszkodva hozza meg a döntéseit, ne pedig az agyára.” A harmadik, kontrollcsoport résztvevői nem kaptak utasításokat.
A használt négy ellenőrzési elem végül azt mérte fel, hogy a résztvevők egyrészt mennyire hisznek abban, hogy a mérlegelésre, az intuícióra és az érzelmekre hagyatkoztak, másrészt hogy az utasítások mennyire késztették őket arra, hogy többet gondolkodjanak a döntéseiken.
A résztvevők válaszoltak az úgynevezett jellybean feladatra is.
Ennek során résztvevőknek azt kell elképzelniük, hogy egy paraván mögül választhatnak zselés cukorkát. „A két tálat grafikusan ábrázoltuk, a nagy tál alatt a »9% színes cukor« felirattal, a kis tál alatt pedig a »10% színes cukor« felirattal. A racionális választás az, hogy a kis tálból merít a résztvevő, mivel az nagyobb százalékban tartalmaz színes cukorkát, míg az intuitív választás az, hogy a nagy tálból merít, mivel az több színes cukrot tartalmaz” – állt a kísérlet bemutatásában.
„A proszociális viselkedést véletlenszerű sorrendben bemutatott, ösztönzött választások sorozatával mértük, beleértve a fogolydilemma-játékban és egyéb játékokban való együttműködést” – sorolták a kutatók.
A proszociális viselkedés kulcsfontosságú számos probléma kezelésében világszerte, beleértve a szegénységet, az egészséget, a környezet megőrzését és a korlátozott erőforrások felosztását. A szerzők azt a következtetést vonták le tanulmányukban, hogy a proszociális viselkedést irányító mechanizmus megértése központi kihívás, amit végső soron egyéni különbségek is befolyásolhatnak.
