Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy magyar kutatás szerint a koronavírus-járvány harmadik hullámában több mint kétszeresére növekedett az olyan súlyos depressziós tünetekről beszámolók aránya a közösségi médiában naponta képeket megosztók közt, akik kezelésre szorulnak.
Már minden második ember depressziós lehet azok közt, akik naponta töltenek fel fotókat életükről a közösségi média valamely platformjára, derült ki Sándor Alexandra Valéria, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktoranduszának az International Journal of Interdisciplinary Social and Community Studies című amerikai szaklapban megjelent tanulmányából. A jelenségről, az összefüggésekről és a lehetséges óvintézkedésekről, megoldásokról a tanulmány szerzőjével beszélgettünk.
A közösségi médiában töltött idő és az önreprezentatív tartalmak megosztása már a korábbi hullámok alatt is növekvő tendenciát mutatott, ez pedig a depresszió magasabb és egyre növekvő kockázatával járt együtt az önreprezentatív tartalmakat leggyakrabban megosztók körében. Az egyes hullámok közti időszakokban visszaesett a képmegosztások gyakorisága, majd a bezártság idején újra meg újra megugrott.
A depresszióval való összefüggés vizsgálatára a résztvevők egy nemzetközileg elismert és gyakran használt kérdőívet töltöttek ki, melyben arra válaszoltak egy négyfokozatú skálán, hogy az elmúlt két hétben mennyire volt jellemző rájuk, hogy csökkent az érdeklődésük és az örömük a tevékenységeik során, illetve milyen gyakran éreztek szomorúságot, lehangoltságot vagy reménytelenséget. A kutatást végző Sándor Alexandra Valéria szerint eredményei is rámutatnak arra, hogy fontos lenne a járvány mentális egészségre gyakorolt hatásával is kiemelten foglalkozni.
Miért lehet jellemzőbb a törékenyebb lelki egészségűekre az, hogy aktívabbak a közösségi médiában?
A törékenyebb lelki egészség és a közösségi médiában való aktivitás között az eddigi kutatások szerint valószínűleg kölcsönhatás áll fenn. Aki éppen rosszabb állapotban van lelkileg, még jobban vágyhat a pozitív visszajelzésekre, mert azoktól reméli, hogy jobban lesz – legalább átmenetileg. A közösségi média ideális terep a gyors és kiszámítható pozitív visszajelzések gyűjtésére, hiszen mindannyian tudjuk, mik azok a tartalmak, amiket mások kedvelnek. Mivel alapvetően mindenki szeret pozitív visszajelzést kapni, nem meglepő, hogy a felhasználók hajlamosabbak a legelőnyösebb oldalukat mutatni a közösségi médiában.
Ha viszont valaki sok időt tölt a mások által közzétett tartalmak böngészésével – amik nagy valószínűséggel gondosan kiválasztott, esetleg szerkesztett „pillanatképek” –, akkor szembesülhet vele, hogy a saját valódi élete nem olyan élménydús és tökéletes, mint amilyennek a többieké látszik.
Ez egyfajta elégedetlenséghez és negatív gondolatokhoz, érzésekhez vezethet, ami hátrányosan hat a lelki egészségre.
A pandémiás idők milyen mechanizmus mentén hatottak negatívan esetükben a lelki egészségre?
A pandémiás idők eleve új kérdéseket vetettek fel. Mi történik akkor, ha egyik napról a másikra az otthonunk válik azzá az élettérré, ahol az összes interakciónk zajlik? Mi történik akkor, ha a munkahelyi íróasztalunkat felváltja az otthoni, a megbeszélések pedig nem tárgyalóhelyiségben, hanem valamilyen online platformon történnek? Mi történik akkor, ha bezárnak az iskolák, így ugyancsak valamilyen online platformon keresztül folyhat a tanítás? Tehát mi történik akkor, ha egy közösség tagjai szinte kizárólag virtuálisan tudják tartani a kapcsolatot egymással? Az emberi természet – és elme – szereti az állandóságot. Valahol mélyen még azoké is, akik igazán kalandvágyóak, hiszen nekik is vannak az életükben „biztos pontok”, amelyeknek az állandóságára számítanak, és amiknek az elvesztése érzékenyen érintené őket. A változás azért lehet nehéz, mert gyakran megköveteli tőlünk, hogy mi is változzunk, változtassunk: előfordulhat, hogy egyszerűen „nem engedi” folytatni a napi rutinunkat, a megszokott dolgainkat, az addig jól bevált mintáinkat. A változás tehát egyenlő a kihívással, és ez mindenkire egyformán igaz – az arra adott reakcióban viszont óriási különbségek vannak.
A mostani világjárvánnyal kapcsolatos bizonytalan előrejelzések, a fertőzéstől és az erőforrások hiányától való félelem, a személyes szabadságot mind ez idáig ismeretlen módon korlátozó közegészségügyi intézkedések, a kisebb-nagyobb anyagi veszteségek és a médiában terjedő ellentmondásos üzenetek érzelmi megterhelést jelenthetnek mind a mai napig, növelve a Covidhoz köthető pszichiátriai megbetegedések kockázatát.
A mentális egészséggel foglalkozó szakirodalomban hetek alatt meghonosodott a „koronavírus-szorongás” kifejezés, ami nem csupán a megbetegedéstől való félelmet jelenti, hanem a járvány miatt megváltozott körülmények miatti nehézségekre adott reakciót. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: óriási változás, hogy egyik pillanatról a másikra íródott át a legtöbbünk mindennapi életét meghatározó intézmények működési rendje – iskola, munkahely –, a társas kapcsolatok javarészt az online térbe kerültek, és még azok is otthon találták magukat a nap legnagyobb részében, akik egyébként szinte csak aludni jártak haza, vagy legalábbis reggeltől estig máshol tartózkodtak. Ráadásul ez a változás most nem csupán egy egyén életében következett be, hanem a járvány sújtotta országokban globálisan, össztársadalmi szinten. És kölcsönhatásba lépett egy másik változással, amit a közösségi média hozott az életünkbe az elmúlt évtizedekben: ott gyakorlatilag virtuális önreprezentációt folytatunk, amelyre kihatnak a „való életbeli” (egyéni vagy társadalmi szintű) változások, ugyanakkor a „való élet” (egyéni vagy társadalmi szintű) történéseinek jelentős részéről is a közösségi média segítségével értesültünk a korlátozó intézkedések idején.
Milyen célja van esetükben a képmegosztásnak? Milyen reakciókat várnak el, hogyan tudja ez őket megerősíteni önmagukban?
A képmegosztásnak több célja is lehet, de valahol mind egy tőről fakad: szeretnénk megmutatni az életünket és saját magunkat. Az, hogy ez milyen gyakori és mélységű, illetve pontosan kiknek szól, egyénenként változó.
Biztos, hogy minél több pozitív visszajelzést kap valaki a képeire és a videóira, annál népszerűbbnek számít a közösségi médiában, de jó kérdés, hogy ez a fajta népszerűség mennyire kamatoztatható a való életben, a nem virtuális világban.
Fennáll a veszélye annak, hogy kialakul egyfajta online „visszajelzés-függőség”, mert a következő képre is jó legalább ugyanannyi elismerést kapni, mint az előzőre, s ha ez nem sikerül, annak nagyon is valós hangulatbefolyásoló következményei lehetnek. Tehát a közösségi média éppúgy tudja építeni az önbizalmat, mint amennyire rombolhatja.
Saját magunk esetében mire érdemes odafigyelni, milyen intő jelei lehetnek a depressziónak, amelyek a közösségi média használatán keresztül mutatkoznak meg?
Mindenképpen elgondolkodtató jel, ha rosszkedvűnek érezzük magunkat a közösségimédia-alkalmazások használata közben vagy után. Érdemes tudatosan figyelni, milyen gondolatokat és érzéseket váltanak ki belőlünk az egyes platformok, illetve mások bejegyzései. Maga a közösségi média ugyanis nem „jó” vagy „rossz”, hanem egy médium, egy semleges eszköz, amit a felhasználók töltenek meg tartalommal, és szabadon dönthetnek arról, hogy mikor, mennyit és hogyan használják. Általánosságban véve depresszióra utalhat, ha kevesebb örömöt érzünk a korábban kedvelt tevékenységek során, vagy éppen huzamosabb ideig szomorúságot, levertséget, kedvetlenséget tapasztalunk, de fontos, hogy a diagnózist inkább szakemberre bízzuk, ne pedig egy internetes keresésre.
Milyen alternatív cselekvésekkel ragadhatjuk ki magunkat innen?
Manapság egyre gyakoribb, hogy ha kimegyünk a természetbe, vagy „élőben” találkozunk a számunkra legfontosabb emberekkel, akkor is gyakran elővesszük a telefonunkat, mert félünk, hogy különben lemaradunk valamiről, és hiányzik a közösségi média nyújtotta állandó impulzus. Pedig a természet, a szeretteink társasága és az olyan „offline” időtöltések, amikor tudunk örülni a jelennek, az „itt és most” megtapasztalásának, mind fantasztikus hatással vannak a lelki egészségre. Az egyensúly megteremtése a legfontosabb, mint az élet valamennyi területén: nyugodtan használjuk a közösségi médiát, élvezzük az előnyeit, de közben ne felejtsünk el valóban – és nem csak a virtuális világban – élni.
