Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Alapvetően mindannyiunknak szüksége van arra, hogy érzéseinket, megéléseinket és gondolatainkat mások megértsék és elismerjék. Mégis kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a környezetünk megpróbálja érvényteleníteni és elbagatellizálni ezeket. Mire érdemes figyelnünk, ha az érzelmi érvénytelenítés áldozatai lettünk?
Már csecsemőkorunkban megtanuljuk azt, hogy ha bizonyos szükségletek, érzelmek és igények jelentkeznek bennünk, akkor azokra rövidesen a környezettől (szülőktől, gondozóktól, nevelőktől) reakció is érkezik. Egészséges szülő-gyerek kapcsolatban ez a reakció a szükségletek kielégítésére irányul, a gondoskodással és az odafordulással érvényesítő válaszreakciót kapunk.
Lényegében ezáltal tanuljuk meg, hogy ha valamilyen érzelem és szükséget keletkezik bennünk, akkor annak helye van a világban.
De sajnos előfordulhat az is, hogy a környezet érvénytelenítő reakciót ad. Társas lényekként alapvető szükségünk van arra, hogy megéljük a kapcsolódást másokkal, leginkább az elfogadás, a megértés és az empátia révén. De mi a helyzet akkor, ha ez nem történik meg?
Mit érdemes tudni az érzelmi érvénytelenítésről?
Az érzelmi érvénytelenítés mások gondolatainak és érzéseinek figyelmen kívül hagyása, elutasítása vagy elbagatellizálása. Tipikusan érzelmileg érvénytelenítő mondatok lehetnek az alábbiak:
- „Rosszabb is lehetne.”
- „Ne légy dühös/szomorú/csalódott stb.”
- „Csak túlreagálod.”
- „Túlságosan érzékeny vagy!”
- „Ettől még nem dől össze a világ.”
Sajnos ezeket a mondatokat biztosan hallottuk már többször is, sőt, akkor se érezzük magunkat rosszul, ha a mi szánkat is elhagyták már.
Ezek mind azt üzenik, hogy nem megérteni szeretnénk a másik érzéseit, hanem megváltoztatni azokat.
De nemcsak konkrét szavak szintjén következhet be az érzelmi érvénytelenítés, hanem különböző nonverbális jelzések mentén is. Ilyen lehet például, ha valaki látványosan forgatja a szemét, nem vesz rólunk tudomást, máshová figyel, vagy akár faképnél is hagy minket, miközben mi megpróbálnánk ajtót nyitni számára a legbensőbb valónkhoz és érzéseinkhez.
Milyen okok húzódhatnak az érzelmi érvénytelenítés mögött?
Fontos kiemelni, hogy az érzelmi érvénytelenítés sokszor egyáltalán nem tudatosan következik be, és gyakran pont a jó szándék vezérli, például, hogy megpróbáljunk a másiknak segíteni túllépni egy érzelmileg megterhelő helyzeten.
Sokan képtelenek kezelni nemcsak saját, de mások negatív érzelmeit is. Ha azt látják, hogy valaki szomorú, vagy egyéb negatív érzéseket él meg, akkor kényelmetlenül kezdik magukat érezni. Ilyen helyzetekben az érzelmi érvénytelenítés saját diszkomfortérzetünk csökkentésének eszköze.
Vannak olyan szituációk, amikor viszont nagyon is szándékos és tudatos az érvénytelenítés, amely ezzel az érzelmi bántalmazásnak és a manipulációnak is a szerves részét képezheti. Korábban írtunk már a gázlángolásról, az egyik legpusztítóbb pszichológiai manipulációs formáról, amelynek pont az az egyik lényegi eleme, hogy a folyamatos megkérdőjelezés és érvénytelenítés hatására már a saját megéléseinkben és érzéseinkben sem bízunk.
Mihez kezdjünk, ha érzelmi érvénytelenítést tapasztalunk?
Ha valaki nem fogadja el az érzéseinket, akkor nem feltétlenül a visszavágás és a vitázás a megoldás. Érdemes lehet újraértékelnünk a kapcsolódás minőségét és mélységét, és mérlegelnünk azt, hogy az adott személyt az életünk mely területeibe avatjuk be, és mennyire szeretnénk magunkhoz közel engedni.
Ha valaki rendszeresen érvényteleníti az érzéseinket, akkor érdemes elgondolkodnunk a kapcsolat megszakításán is. Ellenkező esetben pedig a kommunikáció mindig kulcs lehet a kapcsolat jobbításához: bátran tudassuk a másikkal, hogy milyen megéléseink vannak, és igazából mire lenne szükségünk, mit várunk tőle, amikor a nehéz érzéseinket osztjuk meg vele. Nem kell mindig értenünk mások érzéseit, de az lényeges, hogy képesek legyünk elfogadni azokat, és empátiával fordulni a másik felé, hiszen minden érzésnek helye van, és minden érzelem számít!
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
