Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az újmédia hatására egyre gyakoribbak a paraszociális kapcsolatok a mindennapjainkban, amire a járvány csak még jobban ráerősített.
Manapság már annyiféle kapcsolat létezik a hagyományos párkapcsolati formán kívül, hogy néha nem győzzük kapkodni a fejünket. Van párkapcsolat, poliamor viszony, szeretői viszony, plátói szerelem, titkos szerelem, aszexuális kapcsolat. De hallottál már a paraszociális kapcsolatról? Pedig lehet, hogy ismerős lesz.
Mi is ez?
A paraszociális kapcsolati forma, egy olyan egyoldalú kapcsolat, amelyet a médiafelhasználó a médiában szereplő személlyel folytat, szigorúan plátói értelemben.
Annyiban különbözik a plátói szerelemtől egy híresség iránt, hogy a paraszociális kapcsolat nem mindig szerelmi formában van jelen. Nagyjából úgy lehetne leegyszerűsíteni a fogalmat, hogy ahhoz az érzéshez hasonlatos, amikor a közösségi médiának köszönhetően úgy érezzük, hogy egy híresség a mindennapjaink része, akit követünk, lájkolunk, kommentelünk az oldalára. De ha esetleg ő időnként kedveli is a hozzászólásunkat, mi hiába érezzük úgy, hogy ismerjük az adott személyt, számára mi idegenek vagyunk.
A médiafelhasználók paraszociális kapcsolatokat alakíthatnak ki hírességekkel, élő szereplős kitalált karakterekkel, közösségi médiás influenszerekkel, animációs karakterekkel és bármely más figurával, akivel a médián keresztül találkoznak,
beleértve a filmeket, tévéműsorokat, podcasteket, rádiós talkshow-kat vagy közösségimédia-platformokat, mint pl. a Twitter, az Instagram vagy a TikTok.
A paraszociális kapcsolatok története
Donald Horton és R. Richard Wohl 1956-ban hozták létre a paraszociális kapcsolatok fogalmát, amikor a Psychiatry folyóiratban megjelentették alapvető cikküket „Mass Communication and Para-Social Interaction: Observations on Intimacy at a Distance” címmel.
Ahogy a cikk címe is sugallja, a paraszociális kapcsolatok mellett Horton és Wohl bevezette a paraszociális interakció fogalmát is, amelyet a médiahasználó és a médiaszemély közötti „beszélgetési adok-kapok” megközelítéseként határoztak meg.
A paraszociális kapcsolatoktól eltérően, amelyek túlmutatnak egyetlen médiainterakción, és pszichológiailag úgy működnek, mint egy valós kapcsolat, a paraszociális interakció kizárólag a médián keresztüli interakció során zajlik, és pszichológiailag a valós, szemtől szembeni interakciókhoz hasonlít. Például, ha úgy érzed, hogy te is a Jóbarátok c. sorozat egyik tagja vagy, amikor együtt töltitek az időt a valódi barátaiddal, paraszociális interakciót tapasztalsz. Ha az epizód befejezése után továbbra is Rachelre, Chandlerre, Monicára vagy a csoport többi tagjára gondolsz, esetleg úgy utalsz a viselkedésükre is, mintha egy ismerősöd lenne a szereplő, akkor paraszociális kapcsolatban vagy azzal a filmes karakterrel, és úgy érzed, már annyit tudsz róla, hogy ismered őt, még ha nem is létezik.
A közvetlen interakció helyett a paraszociális kötődések közelsége közvetített eszközökkel érhető el, például bizonyos kitalált karakterek megtekintésével és újranézésével egy filmben vagy tévéműsorban, vagy lépést tartva a médiaszemélyiségek közösségimédia-fiókjaival. A paraszociális kötődések hasonlóan működnek a valóságbeli kötődésekhez, de mégis különböznek.
Hogyan alakulnak ki a paraszociális kapcsolatok?
A személyes kapcsolatokhoz hasonlóan a paraszociális kapcsolatok is akkor kezdődnek, amikor a médiafelhasználó megismerkedik egy médiaszemélyiséggel. Ha a személy olyan benyomást kelt, amely arra készteti a médiahasználót, hogy az interakción túl is gondoljon rá, a paraszociális interakciók paraszociális kapcsolathoz vezethetnek.
Sőt, ha a paraszociális kapcsolat véget ér, akár azért, mert a médiafigura meghal a műsorban vagy filmsorozatban, amelyben szerepel, vagy a médiahasználó úgy dönt, hogy nem kíván többé kapcsolatba kerülni a médiaszemélyiséggel, a médiafelhasználó így akár paraszociális szakításon mehet keresztül. Gondoljunk csak arra, amikor véget ér a kedvenc sorozatunk, és akár még hetekig eszünkbe jut, mennyire hiányzik a napjainkból. Kutatások kimutatták, hogy az emberek egy paraszociális kapcsolat elvesztésére is olyan módon reagálnak, mint a társas kapcsolatok elvesztésére.
Miért alakítunk ki paraszociális kapcsolatokat?
Elsőre furcsának tűnhet, hogy a médiafelhasználók a kölcsönösség hiánya ellenére is paraszociális kapcsolatokat alakítanak ki, de fontos emlékezni arra, hogy az emberek evolúciósan kötődnek ahhoz, hogy társadalmi kapcsolatokat létesítsenek más emberekkel. Hajlamosak vagyunk különös figyelmet fordítani mások arcára és hangjára. Évszázadokon keresztül az egyetlen arc és hang, amellyel rendszeresen találkoztunk, a mindennapi életünkben élő embereké volt. Ez a 20. század elején megváltozott a rádió és a filmek megjelenésével, és mire a televízió széles körben elérhetővé vált, a médián keresztül megismerhető arcok és hangok száma is exponenciálisan nőtt.
Agyunk azonban nem jutott el addig a fejlődési szintig, hogy különbséget tegyen a médián keresztül látott és hallható emberek és azok között, akiket a valós életünkben látunk és hallunk. Ezért ezeket a találkozásokat egyformán dolgozza fel az agy, ami minden formájában paraszociális jelenségekhez vezet.
A legtöbb tudós ma már egyetért abban, hogy a paraszociális kapcsolatokban való részvétel normális, és a médiahasználók többsége ezt teszi a 21. században.
Ezenkívül a legtöbb ember természetesen tisztában van azzal, hogy kapcsolataik a média szereplőivel nem valósak, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy úgy kezeljék azokat, mintha azok lennének.
A kutatások kimutatták, hogy a paraszociális kapcsolatok számos módon befolyásolhatják a médiafelhasználókat. Egy közelmúltbeli szakirodalmi áttekintésben Liebers és Schramm úgy találta, hogy ha az egyén paraszociális kapcsolatban áll egy médiaszemélyiséggel, akkor ez a személy befolyásolhatja politikai nézeteit és szavazási döntéseit, vásárlási magatartását, a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos attitűdjét és a médiába vetett bizalmát is.
Ez a hatás lehet pozitív vagy negatív, attól függően, hogy a médiafigurával való paraszociális kapcsolat milyen. A világjárvány alatti fokozott elszigeteltség és bezártság miatt csak még inkább ezekhez a virtuális karakterekhez, közösségi felületekhez és hírességekhez fordultunk, fokozva az intimitás érzését velük.
A barátok és a család féltékenység nélkül létesíthet paraszociális kapcsolatokat akár ugyanazzal a médiaszereplővel (értsd: rajonghatnak ugyanazért a sorozatbeli vagy filmes karakterért), és ezen kölcsönös paraszociális kapcsolatok megvitatása erősítheti is a köztük lévő kapcsolatokat. Sőt, mivel a rajongók gyakran hoznak létre online vagy személyes közösségeket meghatározott előadóknak, karaktereknek és más médiafiguráknak szentelve, a paraszociális kapcsolatok katalizátorai lehetnek a hasonló gondolkodású, másokkal történő valós emberi kapcsolatok kialakításának.
A közösségi média megváltoztatja a paraszociális kapcsolatokat?
Szakemberek szerint, a paraszociális és társadalmi kapcsolatokat úgy kell tekinteni, mint amelyek egy kontinuum mentén működnek. A spektrum társadalmi végén azok az emberek vannak, akikkel mindennapi életünk során rendszeresen érintkezünk, a spektrum paraszociális végén pedig azok a médiaszemélyek, akikhez nem férhetünk hozzá, például kitalált szereplők, akikért rajongunk, vagy akár már elhunyt előadók. A két véglet között vannak a hírességekkel való kapcsolatok, akikkel akár valós életben, akár online is kapcsolatba kerülhetünk. Ez történhet úgy, hogy koncert után találkozunk egy popsztárral, vagy vásárlás közben összefutunk egy színésszel. A közösségi média térnyerése kétségkívül megnövelte annak valószínűségét, hogy a rajongók az interneten hozzáférhetnek kedvenc hírességeikhez és a róluk való személyes adatokhoz is.
