Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Új sorozatunk, a Dallamtapadás következő részében egy örökzöld Illés-sláger, a Miért hagytuk, hogy így legyen keletkezésének történetét tárjuk fel.
A Miért hagytuk, hogy így legyen egy egész generáció kultikus slágere volt, de még mi is rögtön tudjuk, miről van szó, ha meghalljuk a címét. A dal szövegét Bródy János, zenéjét pedig a közhiedelemmel ellentétben nem Szörényi Levente, hanem Illés Lajos, vagyis az egykori Illés-együttes alapítója írta, aki egyszer azt nyilatkozta, hogy ez a kedvenc Illés-száma.
Egy bevállalós rendező és egy ravasz cenzúratrükk
A szöveget Bródy eredetileg Révész György Az oroszlán ugrani készül című filmjéhez írta. A filmrendező arra kérte az Illést, hogy írjanak egy dalt a filmhez, és szabad kezet is kaptak. A rendező jól ismerte és értette a Bródy-szövegeket, ezért komoly felelősségvállalás volt ez akkoriban a részéről, ugyanakkor a film műfajából fakadóan mégsem hordozott akkora kockázatot.
Mondhatni „fel sem tűnt” a dal a Bujtor István főszereplésével 1968-ban leforgatott és 1969-ben vetített krimikomédiában.
Pedig a film során háromszor is felcsendül a dal: az elején a főcím alatt szól, majd egy egészen szürreális jelenetben játssza el a zenekar, amikor egy félmeztelenre vetkőzött bártáncosnőt takaró lufikat lyukasztgat ki egy bűnöző figura. Végül a fináléhoz közeledve az együttes újra belekezd a dubrovniki városfal tetején, és bár akkor egy helikopter elnyomja a zenét, de aztán ez a dal szól, amikor a főszereplő a legvégén „megadja magát” három hölgynek. „A jugoszláv tengerpart! Ez aztán különösen Leventének volt emlékezetes, hiszen ott ismerte meg későbbi feleségét” – idézte fel Bródy 1999-ben egy Illés-interjúkötetben.
Így alakult, hogy a Miért hagytuk, hogy így legyen, miután a film okán egyszer már átment a cenzúrán, megjelenhetett kislemezen is 1969-ben, még a film betétdalaként feltüntetve, aztán rákerült Koncz Zsuzsa Szerelem című nagylemezére is 1970-ben, végül szerepelt az Illés búcsúlemezén, a Ne sírjatok lányok!-on is.
Szép lassan, szinte észrevétlenül önálló életre kelt a dal, a filmtől teljesen függetlenedve, teret engedve a szövegben megfogalmazott gondolatok kibomlásának.
Egy ártatlan motívum, amely komoly politikai üzenetet hordoz
„Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa/ Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra” – csendül fel a dal első két sora. A sárga rózsa a Bródy-szövegvilág egyik központi motívuma. A dalszövegírás sajátosságaira világít rá, amit Bródy János mondott a Sárga rózsa című nemzedéki himnusz címadó motívumáról: „Szörényi Levente dallama eleve meghatározta a vers prozódiáját, erre kellett szöveget írnom. Első olvasatban mindenképpen az érzelmek, a szerelem elmúlásáról szól, a dalban szereplő száraz virág pedig a múlt jelképe, amihez az embernek emlékei fűződnek, a meg nem valósult álmoké. A sárga rózsa motívumot aztán sokszor használtam más dalokban is, és bizonyos értelemben jelképszerűvé vált.
Bár a népköltészetben is sokat szerepel, de nem kötődött semmilyen politikai mozgalomhoz, így aztán a cenzúra sem tudott mit kezdeni vele.”
A népköltészet és a korábbi táncdalok hagyományos képi világába simuló motívum biztosította a többrétű értelmezhetőséget, de magában hordta az üzenet célba érkezésének lehetőségét. A sárga rózsa motívum első feltűnése az 1967-es Sárga rózsa című számban (az Ezek a fiatalok… c. film betétdalában), leghíresebb előfordulása pedig a Miért hagytuk, hogy így legyenben van. A szerelmi tematikából „kilógó” kifejezések („hazug szóra”, „vezényszóra”) ellenében fejti ki hatását a „kedvesem” refrénbeli ismétlődése, így lett a dal többrétegű, többértelmű.
Bródy János úgy nyilatkozott, hogy őt az 1968-as prágai tavasz eltiprása inspirálta elsősorban ennek a számnak a megírására.
„Hiszen azt már fiatal felnőtt fejjel éltem át, láttam a tankokat is vonulni. Másik olvasata ennek a számnak a sárga rózsa által szimbolizált hippimozgalom elhalása is lehetett, de a későbbiekben egyre többször érezhető volt, hogy aktuális jelentéssel töltődik fel” – mondta.
